Mi a baj?
Az állam csődöt mondott: nem képes megvédeni polgárait a szörnyektől.
Miért?
Mert az állam a szörnyek és nem a nép kezében van (szörnyállam).
Kik azok a szörnyek?
Nemcsak a pedofilok, hanem mindazok az erők, amelyek tárgyakká fokozzák le az embereket.
Kik az áldozatok?
Elsősorban azok, akik eleve kiszolgáltatottak. Mindenekelőtt a gyerekek.
Mi fenyegeti a gyerekeket?
A tudatlanság szörnye, amelyet a széthulló iskola naponta újratermel, és az abúzus szörnye, amely különösen – de távolról sem kizárólag – az állami gondozottakat fenyegeti.
Csak a gyerekek az áldozatok?
Távolról sem. Ugyanilyen kiszolgáltatottak a szegények, a betegek, az öregek. Az utóbbi kettőt úgy is fogalmazhatjuk: mi mindannyian.
Akkor miért a gyerekek sorsa veri ki a biztosítékot?
Mert ők a jövő, a nemzet jövője. A tudatlanság és az abúzus során szerzett tapasztalatok közös vonása, hogy az egész felnőtt életet meghatározza: lefokozza. Life long kiszolgáltatottság.
Mit kíván a magyar nemzet?
Olyan (erős) államot, amely nem a szörnyeket védi, hanem velük szemben az embereket. Reményt.
