2016. július 30., szombat
Tűpontos
A szándékosan homályos és több értelmű költői szövegek kötelező minősítése a kritikában: tűpontos.
2016. július 28., csütörtök
PR
Tudom, hogy nem először, nem másodszor, de ha sokszor elmondom, talán egy-két szívben kicsírázik.
Ha egy szervezet azt szeretné, hogy mások népszerűsítsék nagyszerű kezdeményezéseit, akkor legyen olyan aranyos, és első lépésként tegye ki a saját honlapjára. Miért olyan baromi nagy kérés ez? Ha van annyi IKT-kultúrája, hogy pdf-ben megszerkessze a programot, és képes azt több száz címre kiküldeni, akkor miért olyan óriási dolog, hogy a saját (működő, korszerű) honlapján is hirdesse? Miért az én dolgom, hogy a pdf-mellékletet kitegyem a netre? Most éppen egy ösztöndíjfelhívást kaptunk így. Bocsánat.
Ha egy szervezet azt szeretné, hogy mások népszerűsítsék nagyszerű kezdeményezéseit, akkor legyen olyan aranyos, és első lépésként tegye ki a saját honlapjára. Miért olyan baromi nagy kérés ez? Ha van annyi IKT-kultúrája, hogy pdf-ben megszerkessze a programot, és képes azt több száz címre kiküldeni, akkor miért olyan óriási dolog, hogy a saját (működő, korszerű) honlapján is hirdesse? Miért az én dolgom, hogy a pdf-mellékletet kitegyem a netre? Most éppen egy ösztöndíjfelhívást kaptunk így. Bocsánat.
2016. július 26., kedd
Látjátok, éppen ez a hiba
Volt alsóban egy olvasmányunk, ez volt a címe: Látjátok, éppen ez a hiba. Már nem tudom, mi volt a történet, de a gyerekek azzal védekeztek, hogy "de hiszen mi nem csináltunk semmit", és erre volt válasz ez a mondat. Keresztény szóhasználattal ezt a jóra való restségnek nevezik. A tökös fiúk meg most ezt mondják: "A Quimby nem politizálni ment Tusványosra". És ezt kéne világossá tenni: pontosan ez, a nem politizálás az, amire szüksége van a fasizálódó politikai rendszereknek. És éppen a politizálás az, amit elvárunk azoktól a közszereplőktől, akikre fel szeretnénk nézni.
A tájékozódási paradoxonról
Dilemma: ha hájdolom a gyűlölködőket, akkor a saját látókörömet szűkítem mesterségesen? És lehet, hogy egy idő után azt fogom hinni -- teljesen tévesen --, hogy mindenki úgy gondolkodik, mint én?
2016. július 25., hétfő
2016. július 24., vasárnap
Párhuzamos univerzum
Azt mondod: mi van abban? A felkérést el kell fogadni, a kitüntetést meg kell köszönni, a népszavazásra el kell menni, ha kérdeznek, válaszolni kell. Nem látod, hogy ez nem a valóság. Ez egy olyan világ, aminek nem volna szabad lennie. Itt minden mást jelent. Ha a felkérést elfogadod, a kitüntetést megköszönöd, elmész a népszavazásra, komolyan válaszolsz a feltett kérdésre, akkor úgy viselkedsz, mintha minden a helyén volna, és lassan magad is elhiszed, hogy ez a normális. Beszippant egy párhuzamos világ, és elfelejted, hogy valaha miben hittél.
Címkék:
gondolatforgácsok
A történész és a történelemtanítás
Amikor 1988 végén végleg felhagytam a történeti kutatómunkával, és az OPI osztályvezetője lettem, korábbi főnököm, az egyébként szakmailag és politikailag kevéssé tiszteletreméltó ML megkérdezte, hogy akkor most mivel fogok foglalkozni. Történelmtanítással, válaszoltam. Nabasszameg, mondta keresetlenül, és egészen világos volt, hogy ebben a történész megvetése fejeződik ki a módszertanosok iránt (és talán az is, hogy engem azért ennél többre tartott). Pl. a tantervekkel, tettem hozzá gyorsan homályosan utalva ezzel arra, hogy 1988 vége van. Na, az jó, annak van értelme, zárta le ML a kurta beszélgetést.
Azóta is gyakran eszembe jut a jelenet, mert jól kifejezi azt, hogy gondolkodnak a szaktudomány képviselői az oktatásról. Ha valami érdekes abban számukra, akkor az a tanterv. Ez nagy baj. A közoktatás működését az kezdi megérteni, aki rájön, hogy a tantervek egészen mellékesek, a tankönyvek pedig majdnem ugyanannyira. És a történelemtanításnak nagy szüksége volna olyan történészekre, akik ezt értik.
Azóta is gyakran eszembe jut a jelenet, mert jól kifejezi azt, hogy gondolkodnak a szaktudomány képviselői az oktatásról. Ha valami érdekes abban számukra, akkor az a tanterv. Ez nagy baj. A közoktatás működését az kezdi megérteni, aki rájön, hogy a tantervek egészen mellékesek, a tankönyvek pedig majdnem ugyanannyira. És a történelemtanításnak nagy szüksége volna olyan történészekre, akik ezt értik.
Címkék:
gondolatforgácsok
2016. július 20., szerda
Xeno
Az idegenellenesség sajátossága, hogy generalizálódik. Nem lehet sebészi pontossággal belőni, hogy csak ezek ellen az idegenek ellen uszítunk, a többiekkel nincs baj. Ha elszabadul az a hajóágyú, amelynek a köteleit maga a kormányos nyiszálja rendületlenül, akkor az minden nem európai bevándorlót fenyegetni fog. Pl. a gazdaságban nagyon fontos szerepet játszó kínaiakat és vietnamiakat is.
Címkék:
gondolatforgácsok
2016. július 18., hétfő
Politikai kerszténység
Politizáljon-e az egyház? Persze, sokkal jobb, ha nem politizál. Különösen visszataszító, amikor egy demokráciában az egyház egyik vagy másik versengő párt mellett agitál. De vannak helyzetek, amikor a morális és teológiai állásfoglalás a politikával is érintkezik. Gondolom, kevesen vitatják, hogy Mussolini rémuralmával vagy a nacizmussal szemben a katolikus egyháznak és más felekezeteknek is fel kellett (volna) lépniük. És ugyanez lett volna a morális kötelességük azokkal a közép-európai diktatúrákkal kapcsolatban is, amelyeknek ájultan omoltak a karjaiba önös érdekektől vezérelve, szögre akasztva a tízparancsolatot.
2016. július 10., vasárnap
Festés előtt
Festés lesz nálunk. Véget nem érő könyvpakolás. Még nem tudom, hogy Sziszüphosz vagy a Danaidák a közelebbi sorstársaim.
2016. július 9., szombat
Bűnjelek
Érdekes lenne, ha egyszer a hatóságok átvizsgálnák a hátizsákom. Van benne pl. egy kiskanál és egy csomó gyógyszer, tehát drogos vagyok. Van benne egy kés, tehát agresszív vagyok. Van benne egy dugóhúzó-sörnyitó kombó, tehát.. jó, ezt hagyjuk. Van benne körömvágó olló és szemöldökcsipesz: buzi-e vagyok? Van benne egy pendrive, kábelek, hordozható akksi, tehát kém vagyok. Öt év minimum.
2016. július 8., péntek
Állami gyűlöletpropaganda
Távol tartom magam a kormánypárti sajtótól, ami talán nem helyes, de így van. Anyámnál viszont folyamatosan megy a Kossuth Rádió, és alkalmam nyílik rácsodálkozni a magyar valóságra. Krónika címén (vagy hogy hívják most) tömény propaganda, hazugságáradat. Pontosan úgy migránsoznak, ahogy a harmincas években zsidóztak.
2016. július 6., szerda
A rendőri pályáról
Na most jött el a pillanat, amikortól kezdve le kell beszélnünk a tanítványainkat, hogy rendőrnek menjenek. Pedig nem volt az mindig rossz szakma.
Liget 2016
Ez a kormány Bős-Nagymarost épít, ez a kormány a folyók irányát akarja megváltoztatni, ez a kormány lebetonozza az anyaföldet. Nem elegendő, hogy kitessék...
Az unalomról
Vannak érvek, amelyekkel csak azért nem vitatkozom, mert olyan unalmasak, hogy belealszom a vitába.
2016. július 5., kedd
A népszavazásról
Autokratikus rendszerek III. Napóleon óta előszeretettel élnek a népszavazás intézményével. Ez részben legitimálja hatalmukat, de szerintem ennél fontosabb a propagandisztikus hatásuk. A népszavazás kiírása hatékonyan határozza meg a politikai diskurzusok tematikáját, és alkalmat ad arra, hogy a zsarnokok saját eszméik mellett agitáljanak. A mai helyzetben a népszavazás nem egy racionális döntési folyamat része, hanem a félelem és a gyűlölet felkorbácsolásának eszköze. Semmiképpen nem szabad komolyan venni, és abba az illúzióba esni, hogy itt bármi eldől, vagy hogy praktikus jelentősége van a népszavazás kimenetelének. A bojkott az egyetlen demokrata reakció, ill. még inkább az, ha saját kezünkbe vesszük a közbeszéd tematizálását, és alternatív pozitív üzenetet fogalmazunk meg a népszavazástól függetlenül, de azzal párhuzamosan. (Amúgy mért szavaznék a kvóta mellett? Egyáltalán nem magától értetődő, hogy egyetértek a kvótarendszerrel, főleg mivel nem látom át, ahogy a szavazásra jogosultak túlnyomó többsége sem. Elutasításom nem abból fakad, hogy kvóta-fan vagyok.)
Szeretetünnep 2.
Úgy látom, sokan próbálnak ésszerű vitákat folytatni arról, hogy bojkottálni jobb-e a népszavazást vagy a kvóta mellett szavazni. Az én szerény véleményem a következő. A dolog tétje nem az, hogy kik győznek a népszavazáson, és még csak nem is az, hogy érvényes/eredményes lesz-e. Ezen ugyanis nem múlik semmi. Az egésznek számomra egyetlen tétje van: hogy minél kevesebben menjenek el szavazni. A kérdés az, hogy a gyűlölet kormánya diktálja-e a napirendet a hülye kérdéseivel, vagy képesek vagyunk kivonni magunkat hipnotikus hatása alól, és csinálni valami kreatívat, valami olyat, amit egyáltalán nem akar. Szívem szerint én ezt a jelszót adnám ki: változtassuk október 2-át a szeretet ünnepévé!
Arról, hogy mitől féljünk
"Ami bizonytalan, attól nem félünk -- mondtam a lányomnak. -- Éppen elég attól félni, ami biztos." Utóbb rájöttem, hogy ez egy fontos maxima. És talán tartható is.
Szeretetünnep 1.
Van valami szabály arra, hogy milyen rendezvény lehet a népszavazás napján? Mert gondolom, október 2. pont alkalmas volna egy nagyszabású toleranciakoncert és szeretetünnep számára.
Elírás?
"Moszkva aktuális érdekeinek megfelelően bővülő vagy szűkölő tér..." (Elírás, nem az enyém, de mély.)
Megvan az időpont
2016. október 2. Nemzeti gyűlöletnap. Bizonyára sokan elmennek. Nem szeretném, ha bárki azt gondolná, közéjük tartozom, és beleszámolna engem is abba az eredménybe, amit majd kikalkulálnak. Ezért ez a poszt. Már jó előre.
2016. július 4., hétfő
Drog
Azt álmodtam, hogy a fiatalok olyan szerrel kábítják magukat, amit kólából, bodzából és keserűsóból kevernek.
2016. július 2., szombat
Pride után
A Pride ablak egy olyan világra, amilyet szeretnénk. Igen, ketrecbe van zárva, ez sokat elmond a valóságról, ami körülveszi. De a szeretet üzenetét hordozza egy gyűlölködő világban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)