Hatan ülünk a hatszemélyes fülkében. Mozdulni alig lehet. Mindenki egyedül utazik. Egy középkorú hölgy szigorú arccal olvassa a Blikket. Egy fiú a laptopjába mélyed, fülében hallgató, talán filmet néz. Egy testes lány lektűrt olvas. Egy testes fiatalember alszik. Egy pici, vékony lány az okostelefonját birizgálja, időnként csap vele, mint egy ostorral, ez nyilván egy játék. Én fészbukozom, közben zenét hallgatok, véletlenszerűen Bachot, Cesária Évorát és Kispált. Megyünk bele Borsodba, megfeszítés után, feltámadás előtt, a reménytelenség évadában.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151573895750225

I was found, but now I'm lost.  I saw, but now I'm blind...

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151569465400225

Azt hiszem, vallássérült vagyok.

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151551078280225

Soha nem fogok egy csúnya szót úgy leírni, hogy kihagyok belőle egy betűt, vagy valami jellel helyettesítem. Akkor inkább sehogy. (Másfelől nem vagyok az az ember, aki betartja a nyilvánosság előtt tett fogadalmait.)

http://www.facebook.com/knauszi/posts/10151551059760225