2017. október 31., kedd

Puncs

Gyerekkorom óta nem hánytam. Viszont ma majdnem kimentem a vonat vécéjébe. Megnéztem a puncs.hu weblapját.

Lakodalomíz

A füstölt kolbásznak lakodalom íze van. "Most kezdődik a, most kezdődik a tánc..." íze.

Szókereső

Rákaptam a Szókereső nevű androidos játékra. Iszonyú megalázó. Mindig azt hittem, hogy legalább szavakból jó vagyok.

2017. október 30., hétfő

Pomócsi bácsi nem megy Bogdányba

Tegnap a tévében véletlenül beleütköztem Pomócsi bácsiba, akit át akartak helyezni Bogdányba, de neki ez nagyon nem tetszett, ezért minden főnökének előadta a "Ha én egyszer kinyitom a számat..." játékot. A humor forrása az volt, hogy minden vezető fél attól, hogy kiderül róla valami stikli, ezért aztán mindenki zsarolható. De édes Istenem, micsoda stiklik! Micsoda piti semmiségek! Hol vannak ezek attól a hazugságcunamitól, amelyben mindannyian fuldoklunk?

2017. október 28., szombat

Örülök, hogy van munkahelyem

Hétköznapi történet. Miskolcra megyek szombaton. Helyjegy nincs. Mit tehet az ember, ha be akar jutni a munkahelyére? Felszáll helyjegy nélkül, leül az üres helyek egyikére (??), és szó nélkül kifizeti a büntetést. A munkahelyem természetesen nemhogy a büntetést nem fizeti, de egyáltalán az utazást sem, mivel csak heti egy utazást finanszíroz. Azt már nem is mondom, hogy a pályaudvarról taxival megyek, mert mehetnék busszal is, csak nem akarom megvárakoztatni a hallgatókat. #örülökhogyvanmunkahelyem

2017. október 27., péntek

Pajzs az irgalom ellen

Megvetni azt, aki pórul járt... az egyik legjobb énerősítő. Az ember elábrándozhat arról, hogy ő mennyivel jobb fej. Keményen megdolgozott érte, de megérte, és ha a másik is ilyen keményen dolgozott volna, vagy legalább összeszedte volna magát, ő se járt volna pórul. És fordítva: az énerősítés csillapíthatatlan szomja az egyik legjobb pajzs az irgalom ellen.

2017. október 26., csütörtök

Meg lehet-e fogni

Oké, vannak (színész)nők, akinek meg lehet fogni a fenekét, és vannak, akinek nem. Rendben. De úgy tűnik, abban is konszenzus van, hogy akinek meg lehet fogni, annak érdemes is. Kár kihagyni a lehetőséget. Na, innentől nem értem az embertársaimat.

2017. október 25., szerda

Atyailag nézve

Látom a hozzászólásokból, hogy van, aki nem érti, mi a baj azzal, ha a kedves úriember és csodálattal övezett művész, akinek öröm a közelébe kerülni, egyszer csak abbahagyja monológját Ibsenről, és felkínálja a farkát. Én azzal hízelgek magamnak, hogy a személyes körülményeimtől függetlenül is tudnám, hogy mi a baj ezzel. De ezt nem tudhatjuk. A körülmények fennállnak, és az a lényegük, hogy van három lányom. Tényleg nem vagyok egy szicíliai vérmérsékletű atya, de ez azért segít felfogni, hogy miről van szó.
#telenor A feleségem új telefonjába új (mikro vagy milyen) sim-kártya kellett. A telefon az én nevemen van, és pontosan tudom, hogy az új kártya aktiválásához elég, ha igazolom magam, ezért hazafelé beugrottam a Telenorhoz, hogy elintézzem. A pasi viszont a régi kártyát kérte, ami persze nem volt nálam. Hazamentem, fogtam az asszony telefonját, vissza a Telenorhoz. Csakhogy addigra már akkora tömeg volt, hogy vagy félórát vártam. A hölgy aztán gyorsan elintézte, eszébe se jutott elkérni az addigra már a zsebemben lapuló régi kártyát. És most jön, amiért ezt elmeséltem. A végén mosolyogva megjegyeztem, hogy engem ma már egyszer hazaküldtek a sim-kártyáért, láthatóan szükségtelenül. A kisasszony elnézően mosolygott. Az valahogy nem jutott eszébe, hogy a cég nevében elnézést kérjen.

2017. október 22., vasárnap

“Sárosdi Lilla maga szállt be a rendező autójába. Elfogadom, amit erről mond, hogy a megszeppentségtől és a meghatottságtól eszébe sem jutott, hogy bármi baj érheti, és hogy a rendező a tudatlanságát használta ki. Akkor viszont ez a baj, erről kell beszélni, hogy egy mégiscsak felnőtt nő nem is mérlegeli, hogy egy idősebb úr miért viszi kocsikázni" – írja Hont András a HVG-ben.

Hát kedves Hont András, köszönöm szépen, úgy is, mint idősebb úr, na jó, nem úr, de férfi, szóval ha egy fiatal nőt elviszek kocsikázni, na jó nem viszem el, mert nincs is kocsim, de valahová elviszem, akkor azt nyilván azért teszem, mert le akarom szopatni magam, mert hát a férfiak már csak ilyenek, és az a csaj jobban teszi, ha ezt világosan látja, és csak akkor jön velem, ha ő is ezt akarja valami homályos okból, hát még egyszer köszönöm szépen minden férfitársam nevében.

A paráznaságról

Majdnem pontosan két évvel ezelőtt írtam az alábbi rövid szöveget, csak magamnak. A kereszténység egy ma már archaikusan csengő, de fontos fogalmát próbáltam a magam számára értelmezhetővé tenni itt a jelenben. Most úgy döntöttem, megosztom. Figyelem! Semmi olyasmit nem állítok, hogy a paráznaság azt jelenti, amit itt leírok. Csak pillanatnyilag úgy gondolom, jó volna, ha ezt jelentené.
A paráználkodás a test szexuális megalázása. Ez olyan szexuális cselekményekben valósul meg, amelyek tárgyiasítják a testet, azaz a személyiség egészéből kiszakítva eszközzé fokozzák le. Megalázza a testet (a sajátját és partneréét) az, aki a másik ember testét saját örömének eszközévé teszi a szexben, és nem törekszik a lelki egyesülésre. És megalázza a testet (a sajátját és partneréét) az, aki szexuális örömök felkínálásával akar külső dolgokat (pénzt, előnyt stb.) elérni. Megalázza a testet az, aki nem a másik embert keresi a szexben, azaz a testet “pusztán csak testnek” (dolognak) és nem a lélek templomának tekinti.

A paráznaságot az teszi bűnné kanti értelemben, hogy a másik embert puszta eszköznek tekinti, sőt saját magát is. A parázna ember dologként tekint a testére. A paráznaság bűnként való definiálása feltételezi a meggyőződést, hogy a testünk nem idegen tőlünk, azaz hogy test és lélek szerves egységet alkotnak, ezért a szexben sem csupán a test, hanem a személy vesz részt, és ennek figyelmen kívül hagyása (a személyiség zárójelbe tétele) a paráznaság.

A tanár-diák szexről

Azért az szimptomatikus, hogy amikor a tanár és diákja közötti szexről szól a vita, először mindig a hatalom jut eszünkbe, a vizsgák és hasonlók, és csak másodsorban gondolunk arra (ha egyáltalán), hogy a tanár felelős a tanítvány lelki fejlődéséért.

2017. október 21., szombat

Slágerszövegekről

"Édes álmodás, de jő (!) a pirkadás (!)." A slágerszövegírók a 19. századi romantika nyelvezetén edződtek. Mondjuk, "a lányok és a leventék" mindent visz.

Mit ivott a Viszkis?

"Én megmondom őszintén, nekem nagyon tetszett a Viszkis. Olyan szelíd rabló volt. Hát elment a bankba, és onnan rabolt, ahol volt pénz. És olyan jóképű pali is volt. És minden rablás előtt megivott egy... valami italt, a fene tudja (a gyerek: vodkát!), nem, talán viszkit vagy mi a fenét, mindegy."

2017. október 20., péntek

A nevekről

Neveket mondani: bátorság. Neveket követelni: felelőtlenség.

I Too

Talán hetedikesek voltunk, amikor megőrült az osztály. A hormonok, nyilván. A lányok egyre nőiesebbek lettek, rajtunk meg egyre inkább a testünk uralkodott. Miközben semmit se tudtunk a szexről. Majdnem semmit. Az a szokás alakult ki, hogy a szünetben egy-egy lányt a falhoz szorítottak a fiúk, több körben egyre többen, egyszerre talán nyolcan-tízen. A többség tehát hozzá sem ért a lányhoz, csak egymást szorították. Vágyakozva, gondolom. A lányok vihogtak, néha bosszankodtak. Én ebben soha nem vettem részt, felteszem, főleg azért, mert hülyeségnek tartottam. Nem tűnt a dolog örömszerzőnek. De egyetlen egyszer az őrület vége felé csatlakoztam. Éppen azt a lányt kapták el, akibe "szerelmes" voltam. Nem tudom már, mért éreztem késztetést, hogy én is részt vegyek benne. A lány elsírta magát, ez elég ritka volt. Azt hiszem, ez volt az első és egyetlen abúzus, amelynek aktív résztvevője voltam. (Ami korántsem jelent ártatlanságot.) De nem tudok erre szégyenérzet nélkül gondolni.

Az egyébként elég vaskalapos és hülye iskola ezt az egész folyamatot szerintem elég jól reagálta le. Egy rendkívüli osztályfőnöki órán szétszedték az osztályt. A lányokkal az osztályfőnöknő beszélgetett el, velünk, fiúkkal a hímnemű igazgatóhelyettes, aki különben nem is tanított minket. Már nem emlékszem semmire abból, amit mondott. Talán szó esett az emberi méltóságról is, de lehet, hogy ez csak utólagos konstrukció. Tény, hogy ezután már semmi ilyesmi nem volt.

Me Too 3

Volt valami játék kiskamasz koromban. Már nem nagyon emlékszem, de az volt a lényege, hogy mindenről meg kellett kérdezni, hogy szabad-e, aztán a végén meg kellett puszilni a lányt, de előbb az jött, hogy szabad-e. De aki tényleg megkérdezte, azt kiröhögték, mert ez volt a lényeg, hogy a férfi nem kérdezi meg a csók előtt, hogy szabad-e. Igen, persze, a lányok röhögték ki.

Me Too 2

Még egy okom van, hogy jó dolognak tartsam a #metoo kampányt. A "tárgyiasítás kultúrája" nem működhetne a "kollaboráció kultúrája" nélkül. Nemcsak erőszak és dominancia van itt, hanem annak elfogadása is. Az érdekvezérelt együttműködés ("mindennek megvan az ára"), a félrenézés és a hallgatás hozza létre ezt a kultúrát. A metoo hashtag és főleg a megosztott történetek ennek a közmegegyezésnek a felmondását jelentik. És pontosan erre lenne a szükség az élet más területein is: az embertelen játékszabályok megtagadására.

Ebben élünk

A tárgyiasítás kultúrája nem azzal kezdődik, hogy a Nagy Ember megkér, hogy puszild meg a farkát. Ebben élünk mind.

2017. október 18., szerda

Körbejárnak

És körbejárnak az ágyak között, mint a pincér az asztalok között, hogy ki mit kér vacsorára. És hát van pl. briós, vaj, húskrém, kenyér, kakaó, joghurt, tejbegríz. A választék nem lenyűgöző, de nem kiosztják a vacsorát, hanem kérdezik. Kis papírral járnak körbe, arra írják fel.

Variációk a Soros-tervre

Az Egysoros Terv
"Tigrissel alszunk." (WS)

A Kétsoros terv
"Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis." (JA)

A Háromsoros terv
"Szeretnék egyszer, tavasszal
egészen kék vizet inni
egy csonkatorony tetején." (WS)

A Négysoros terv
"Alvó szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet." (PJ)

Az Ötsoros terv
"...a majmok értenének,
bennük még ép az elme, --
s talán ha köztük élnék,
nekem is megadatnék
a jó halál kegyelme." (RM)

MeToo 1

Köszönet azoknak a nőknek (és férfiaknak, persze), akik csatlakoztak a #metoo kampányhoz! Hogy világos legyen: ezektől a faszkalapoktól, akikről itt szó van, mindannyian szenvedünk. Mert ezek az emberek az élet más területein is pontosan annyit érnek, mint a szexben.

2017. október 16., hétfő

Digitális jóga

Digitális jógagyakorlatok (jó gyakorlatok)

2017. október 15., vasárnap

Nem kell mindig megoldás

Komolyan, nem gondoltam volna, de egyre jobban tudok azonosulni ezzel a graffitivel (-val?): "Muszáj mindig megoldást találni? Nem élvezhetnénk egy kicsit magát a problémát?"

Kösz, már megvettem

Ha rendelek valamit a neten, hónapokig azt a terméket nyomja az orrom alá a Facebook. Hát én nem vagyok egy reklámszakember, de ez nem tűnik nagyon hatékonynak.

2017. október 14., szombat

Élmény és értelmezés

Régi mániám, hogy a műélvezetben az élmény megelőzi az értelmezést. Legalábbis ha értelmezésen valami tudatos reflexiót értünk. Előbb érezzük, hogy tetszik-e a mű, utána kereshetjük a választ, hogy miért. A legjobban az vágja haza az ízlést, ha a sémáink alapján próbálunk ítéletet alkotni.

2017. október 13., péntek

És a reformációról. Édes fülem!

Balog Zoltán Bayer Zsolttal beszélget az Echo tévében. Kell ennél több? Nem mond ez eleget? (Méltán tartom jogomnak.)

Amikor még hajlandó voltam utazni

És milyen volt Kínában? -- kérdezte kicsi lányom, amikor hazaértem háromnapos lengyelországi utamról. Japáni utazásom csak pár nappal később volt esedékes.

Genderőrület

Ez is egy ilyen differenciálpszichológiai, pszichodiagnosztikai cucc lehet. Hogy ki mennyire szereti a nemek közötti különbségekkel magyarázni a viselkedésbeli különbségeket. Sokan szeretik az ilyen mondatokat: "azért vagyok ilyen, mert nőből/férfiból vagyok" – és az "ilyen" éppúgy lehet pozitív, mint negatív tulajdonság. Mások – pl. én – viszolyognak ettől, és ilyenkor azt gondolják: "a férfiak is ilyenek, a nők is ilyenek, vagy nem". Nem arról beszélek, hogy mi a gender-különbségekben az igazság, hanem hogy minden tudatos reflexiótól függetlenül a különbségek vagy a hasonlóságok emlegetésében leljük-e inkább örömünket.

2017. október 11., szerda

A lányok világnapja

A lányok világnapján a Kislány Királynő medáljának feliratával üzenem minden lánynak (és mindenkinek, aki felelős értük): "Tedd azt, amit akarsz!" Ne azt, amit a szüleidtől láttál, ne azt, amit a "zord erkölcs" előír, ne azt, amit "mindenki tesz", és főleg ne azt, amit rád akarnak kényszeríteni, hanem azt, amit valóban akarsz. Ez az élhető világ nehéz receptje.

2017. október 9., hétfő

Variációk egy Weöres-strófára

Alva jár a Lábán,
Testet visz a lábán.
Utcalányok ülnek rajta
Kannás bortól kábán.
Hú, utcalányok kannás bortól kábán.

Alva jár a Kálmán,
Szakállt hord az állán.
Mért kell erről verset írni?
Mindennapos látvány.
Hú, de hülye vers! Mindennapos látvány.

Alva jár a Sátán,
Padot visz a hátán.
Öreg koldus sírna rajta,
Nincs már hely a járdán.
Hú, öreg koldus! Nincs már hely a járdán!

A rózsafüzérről

A rózsafüzér különben tényleg hatékony, de csak ha nem homeopátiás. #mostakkorezazembermingúnyolódik

Identitásválság

Én "Soros-féle szélsőliberális dolog" vagyok, de nem gyűlölöm sem a nemzetállamokat, sem a keresztény hagyományokat. Nyilván ki fognak tagani a szabadkőművesek.

2017. október 8., vasárnap

Gondolatok az öregedésről

Az jutott eszembe most zuhanyozás közben, hogy már közelebb vagyok a hatvanhoz, mint az ötvenkilenchez, szóval gyakorlatilag hatvanéves vagyok. És igaz, ami igaz, az öregedés minden jelét érzem: hol itt fáj, hol ott fáj, marékszámra szedem a gyógyszereket, hol az urológusnál vendégeskedem, hol a diabetológusnál, és ahogy Ottó idézi szívesen Faludyt: persze, hogy megvan, de már nem olyan sürgető. És mégis: valahogy mindez nem kötődik össze a fejemben az életkorral, talán azért, mert sose voltam kicsattanóan egészséges. Ahogy a tettvágy sem tombolt bennem. Anyám 55 évesen ment nyugdíjba, apám 60 évesen ment volna, de egy évvel korábban leszázalékolták. Alapvetően én is mennék, de ezt inkább lustaságnak nevezném, mint fáradtságnak. Belül mintha 12 éves maradtam volna. Talán az ember nem öregszik belül. De közben eszembe jut Iván is. Valami Illyés-darab ment akkoriban, nem emlékszem belőle semmire, de öregkori munka volt, és valahogy zsidókról szólt. Iván meg azt mondta, hogy borzasztó, ha az ember megér egy ilyen szép kort, és nem alakul ki benne valami olyasmi, amit bölcsességnek lehetne nevezni.

Mai félreolvasás

És megint Freud: "üzekedésre jogosult tag" (üzletvezetésre).

Winter is coming

A közelítő télre fel lehet készülni. Tüzelőt kell gyűjteni, meg tartós élelmiszert, szigetelni kell a nyílászárókat. Terveket lehet készíteni a hosszú téli éjszakákra. Megpróbálhatjuk persze összefogással megakadályozni, hogy az idén is beköszöntsön a tél, egy okos stratégia csodákra lehet képes. De a felkészülés azért fontosabb.

2017. október 7., szombat

Szombat van 2.

A vasárnap már csupa feladat. Persze, hogy az ember nem akarja, hogy véget érjen a szombat.

Arról, hogy mi a nacionalizmus, és hogy lehetségesek-e nem-nacionalista nemzeti ideológiák

Pár éve intenzíven foglalkoztat a nemzet, és ennek kapcsán különösen az a kérdés, hogy mi a nacionalizmus. Ez utóbbi egyebek mellett azért fontos, mert az olyan kifejezések, mint “egészséges nemzettudat” azt sugallják, hogy itt valami mennyiségi kérdésről van szó. Azaz a nemzettudat (bármit is jelentsen a kifejezés) jó dolog, de “ha túlzásba viszik”, az már baj, és hát ez lenne a nacionalizmus. Ezzel szemben jó volna valami minőségi jellemző segítségével megragadni a nacionalizmus fogalmát különös tekintettel arra, hogy megítélésem szerint a nemzet fogalma nélkül nem gondolható el egy működő demokrácia.

Hogy miért, arról most csak nagyon röviden szeretnék írni, mert máshol (itt és itt) már összefoglaltam ezzel kapcsolatos gondolataimat. A demokrácia felfogásom szerint elsősorban diskurzus és csak másodsorban szavazás. Azaz egy állam csak akkor nevezhető demokratikusnak, ha keretei között a fontos kérdések úgy dőlnek el, hogy lehetőség van arra, hogy az ellentétes álláspontok széleskörű viták során artikulálódjanak. Egy ilyen kommunikációs folyamat azonban feltételez valamiféle (hogy miféle, az fontos és nyitott kérdés) közös kultúrát, egymás megértésének igényét és képességét. Egy demokratikus állam polgárának lenni tehát nemcsak jogi-szervezeti, hanem kulturális kérdés is, és éppen ez a kettősség fejeződik ki a nemzet fogalmában. Természetesen nagyon bonyolult módon, és az alábbiakban talán lesz módom a bonyolító tényezők némelyikére kitérni.

E pillanatban úgy látom, hogy a nacionalizmus három téveszme különféle kombinációi segítségével írható le.

1. Az etnokulturális közösség elsődlegessége az állammal szemben


Eszerint a történelem szubjektumai a népek (etnokulturális közösségek), amelyek történetük egy pontján államot alapítanak. Az állam tehát e felfogás szerint akkor “normális”, ha egy etnokulturális közösség köré szerveződik, annak a “népnek az állama”. Ez történetileg természetesen teljesen téves, hiszen a történelem során az etnikailag homogén állam mindig inkább kivétel volt, és a multietnikus állam volt a szabály. De itt nyilván nem a történelem alternatív elbeszélése az érdekes elsősorban, hanem az ebből fakadó igény: minden népnek joga van a saját államhoz (vagy ennek híján a politikai autonómiához), továbbá ahhoz, hogy ez az állam etnikailag minél inkább homogén legyen. A “népek önrendelkezési joga” néven elhíresült eszme – bár nagy népszerűségnek örvend demokrata körökben – valójában ennek a torz felfogásnak a kifejeződése. Az ebből fakadó rémületes következmények vezetik el aztán a demokrata gondolkodók egy részét ahhoz, hogy vagy azonosítsák az állampolgárságot a nemzettel (az a nemzet tagja, aki állampolgár), vagy tagadják, hogy államnak és nemzetnek bármi köze lehetne egymáshoz. Mindkét felfogás felszámolja a nemzet fogalmát, amelynek lényege, hogy egyszerre politikai és kulturális természetű.

Ami a történelmet illeti, a nemzetek már kialakult állami keretek között jöttek létre “a forradalmak korában”. A rendi különbségek felszámolása alapozta meg azt az ideológiát, hogy nemcsak a kiváltságos rendeknek, hanem az állam minden polgárának van köze az államügyekhez, hogy az állam mindannyiunké, mi, állampolgárok egy közösséget alkotunk. Ennek a közösségnek a kulturális alapja Európa nemzetei esetében a közös nyelv és történelem részben valóságos, de nagyobb részben mitikusan konstruált ideológiája lett. Mivel azonban az etnokulturális közösség és az állam sehol sem esett maradéktalanul egybe, Közép- és Kelet-Európában pedig végképp durván elvált egymástól a kettő, a 19-20. század háborúi és különösen az első világháború pedig csak rontottak ezen a helyzeten, a nemzet fogalma születési hibaként hurcol magával egy értelmezési problémát (és a nacionalista torzulás lehetőségét).

Az értelmes kérdés tehát valahogy úgy hangzik, hogy hogyan lehet összeegyeztetni az etnikai alapú nemzetfelfogást (amely Európában kiküszöbölhetetlen faktum) a demokratikus állam kulturális közösségépítő (nemzetépítő) igényeivel. Szerintem ez lehetséges, de valami olyasmi, amit ki kell még találnunk.

2. Az etnikai elv kizárólagossága a nemzeti identitásban


Bár mint írtam, a nemzeti kultúra a nyelvi-történelmi hagyományok köré szerveződve konstruálódott meg Európában, és ezt mesterségesen nem is lehet megváltoztatni, de ebből nem következik, hogy kizárólag ezen alapulhat. Az etnikai elv elsődlegességéből viszont ez a kizárólagosság is következik, azaz egy etnokulturális közösség nagyon kevéssé tud befogadó lenni azokkal szemben, akik más etnokulturális közösséghez tartoznak. Holott éppen ez a befogadó jelleg jelenthetne kiutat a  nemzetfogalom paradoxonaiból. A nemzeti kultúra olyan újradefiniálására van szükség, amely ugyan az etnikai kultúrán alapul, és természetes módon foglalja magába az etnokulturális közösség határokon kívül élő tagjait is, de a nemzet részének tekinti azokat is, akik ugyan más etnikumokhoz tartoznak, de akikkel a közös állami keretek, a közös felelősség révén összekapcsolódik.

3. A többszörös nemzeti identitás kizárása


Lehet-e valaki magyar és szlovák, román és német (vagy spanyol és katalán) egyszerre? A nacionalizmus kétségbe vonja ennek a lehetőségét, holott éppen a kettős (vagy többszörös) nemzeti identitás alapozhatja meg egy befogadó jellegű nemzeti identitás (és nemzeti ideológia) kialakítását.

A Knausz-terv

Knausz Imre a világ egyik legkevésbé befolyásos vidéki egyetemi oktatója. Ez pedig Knausz veszélyes terve: HOLNAP TAKARÍTANI KELL. Ön mit gondol erről?
– Nemzeti konzultáció a Knausz-tervről –

Szombat van

Amikor az ember reggel megnyitja a Gmailt, és nincs új levél. A szombat öröme.

2017. október 6., péntek

A New York-i partizánok

"A Fox News és más partizán hírhálózatok..."  :o

2017. október 5., csütörtök

Életcél

"Az az életcélom, hogy jól érezzék magukat az emberek, ha velem vannak" – valami ilyesmit mondott egy kislány, amikor gimnáziumi tanár voltam. Nem nekem, hanem egy kolléganőmnek. Én nem is tanítottam. De megmaradt bennem, és egyre érettebb gondolatnak érzem.

Sósmocsár utca

Felhívtak a Telenortól, hogy mennék el ide és ide, és ők akkor tesznek egy ajánlatot, mert olyan hűséges vagyok. Hát jó, ma elmentem a megadott címre, a Google Maps és Sygic kombó volt a segítségemre, busszal mentem és sok gyaloglással, elég az hozzá, hogy a Sósmocsár utca közelében van az üzlet. Az ajánlat különben jó volt, elfogadtam, a jövő héten menjek újra, hogy véglegesítsük.

2017. október 4., szerda

Vonaton

A zsúfolt reggeli vonaton egy fiatal pár mellé kellett befurakodnom. Aztán kiderült, hogy ők nem is egy pár, most ismerkedtek meg. Egy szerb lány és egy magyar fiú angolul fűzik egymást. Ez már a többedik csajozós/pasizós jelenet, amibe belecsöppenek a miskolci vonaton.

2017. október 1., vasárnap

Nemtudás és remény

Egyetlen reményünk, hogy nem tudunk eleget. Mert végül is minden racionális megfontolás oda vezet, hogy minden összeomlik. Csak abban bízhatunk, hogy nem vagyunk elég okosak ahhoz, hogy minden eshetőséget számba vegyünk.

Reményracionális

Kitaláltam a reményracionális cselekvés fogalmát. Amikor elolvasol egy könyvet vagy megveszel egy tárgyat – nem konkrét céllal és nem is szenvedélyből, hanem azért, mert van egy olyan intuíciód, hogy ez valamikor hasznos lesz. De nem tudod még, mi lesz a haszna.