Majdnem pontosan két évvel ezelőtt írtam az alábbi rövid szöveget, csak magamnak. A kereszténység egy ma már archaikusan csengő, de fontos fogalmát próbáltam a magam számára értelmezhetővé tenni itt a jelenben. Most úgy döntöttem, megosztom. Figyelem! Semmi olyasmit nem állítok, hogy a paráznaság azt jelenti, amit itt leírok. Csak pillanatnyilag úgy gondolom, jó volna, ha ezt jelentené.A paráználkodás a test szexuális megalázása. Ez olyan szexuális cselekményekben valósul meg, amelyek tárgyiasítják a testet, azaz a személyiség egészéből kiszakítva eszközzé fokozzák le. Megalázza a testet (a sajátját és partneréét) az, aki a másik ember testét saját örömének eszközévé teszi a szexben, és nem törekszik a lelki egyesülésre. És megalázza a testet (a sajátját és partneréét) az, aki szexuális örömök felkínálásával akar külső dolgokat (pénzt, előnyt stb.) elérni. Megalázza a testet az, aki nem a másik embert keresi a szexben, azaz a testet “pusztán csak testnek” (dolognak) és nem a lélek templomának tekinti.
A paráznaságot az teszi bűnné kanti értelemben, hogy a másik embert puszta eszköznek tekinti, sőt saját magát is. A parázna ember dologként tekint a testére. A paráznaság bűnként való definiálása feltételezi a meggyőződést, hogy a testünk nem idegen tőlünk, azaz hogy test és lélek szerves egységet alkotnak, ezért a szexben sem csupán a test, hanem a személy vesz részt, és ennek figyelmen kívül hagyása (a személyiség zárójelbe tétele) a paráznaság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése