2016. január 30., szombat
Ízlésrégészet
Próbálom rekonstruálni, milyen volt a zenei ízlésem serdülő koromban, mondjuk 13-17 éves korom között. Nem egyszerű. Volt egy Terta magnóm, annak a szalagjaira gyűjtöttem a zenét, szinte kizárólag igényes rockot a 60-70-es évekből. Aztán elkezdtem lemezeket venni és kölcsönkérni, ekkor Koncz Zsuzsa volt a legfontosabb. De nagyon korán, szerintem már az általános iskola végén kialakult bennem valami nosztalgia a gyerekkor után. Egy olyan kor után, amikor a nővéreim ízlése határozta meg, hogy milyen zene szól. És bár magnóra sose vettem volna föl a 60-as évek Aradszky- vagy Zalatnay-számait, a Slágermúzeumot imádtam hallgatni a rádióban. Nehéz megmondani, hogy utáltam-e az ún. táncdalokat, vagy rajongtam értük.
Szakértők ha összejönnek
Álmomban összegyűltünk valamelyik egyetemen, nagyképű "szakértők", mind férfiak, hogy reagáljunk a kormány oktatáspolitikai terveire. A házigazda (egy beazonosíthatatlan oktató) dicsekedett: tudjuk-e, hogy ebben a teremben honnan jön a zene? A falakból jött. Aztán húslevest ettünk cérnametélttel, sárgarépával. Közben elindult egy tanakodás, hogy kell-e egyáltalán érdemben reagálni, vagy csak globálisan utasítsuk el a tervezetet. Mire valaki szarkasztikusan megjegyezte, hogy jó, ne foglalkozzunk vele, aztán majd jön Pokorni, és azt csinál, amit akar.
2016. január 29., péntek
Hány éves vagy?
Annyi éves vagy, ahány fekvőtámaszt le tudsz nyomni. ... Ja, nem... Pedig tök jól hangzott.
2016. január 28., csütörtök
2016. január 26., kedd
Lemondó
Jól emlékszem, hogy utoljára Horváth István belügyminiszter mondott le posztjáról olyan indokkal, hogy rábizonyítottak egy botrányt? Ez 1990 januárjában történt, ami azért ironikus.
2016. január 25., hétfő
Overreacted
"Túltoltuk a biciklit." (Overreacted -- mondta Bill, miután golyót eresztett a Menyasszony fejébe.)
2016. január 24., vasárnap
Költészetallergia
Nem hiszem el, hogy a Civilhetes újra előszedte Varró Danit és a laptopkábelt. Az rendben van, hogy a bornírtság örök, de hogy mindig ugyanazt a csontot akarja lerágni, az komolyan hihetetlen.
2016. január 23., szombat
Költőnk és kora
A költőről kiderül, hogy valójában szolgalelkű lakáj, a "liberális" "ellenzékről" meg kiderül, hogy valójában egy konzervatív nőegylet, és az a legnagyobb baja a költővel, hogy fasz van a versében. Két új információ egy csapásra.
2016. január 21., csütörtök
Urban legend
Az angolban a legenda valami vidéki dolog? Vagy mi a fenét akar jelenteni az "urban legend" kifejezés?
Felhatalmazás
Fel kéne már hatalmazni a kormányt, hogy törvényeket hozzon. Nem kéne ezt sem tabunak tekinteni. Most csak azért, mert volt már ilyen?
2016. január 20., szerda
Az Alkotmánybíróság bojkottjáról
Én értem, hogy az Együtt bojkottálja az Alkotmánybíróságot, nem fordul többet hozzá, stb. Értem az indokait is. Csak azt nem értem, miért nem bojkottálja már régen -- ugyanezekkel az indokokkal (a jogállamiság lebontása stb. -- az Országgyűlést.
Az újságírásról
Ha én újságíró lennék, pl. eduline-os, én is átvennék a Facebookról érdekességeket. De valahogy úgy gondolnám, attól leszek újságíró, hogy egy-két szakszerűségi árnyalattal kiegészítem azt, amit Diszkós Jani félálomban megosztott. Nem oknyomozó riportra céloztam, hanem pl. arra, hogy ha Diszkós Jani kifotózott egy fényképet az unokaöccse tankönyvéből, és ezt felkapta a net, akkor én mondjuk, mellé írnám, hogy ki írta a könyvet, ki adta ki, és hogy használatban van-e. És akkor úgy érezném, hogy egy icipicit megdolgoztam a pénzemért.
T3
A 2000-es évek közepén -- a Történelemtanárok Egylete jóvoltából -- volt egy T3-am. Nem tudom pontosan, mikor volt ez, mindenesetre a modell 2003-ban jött ki, és 2005-6 magasságában biztos, hogy már/még megvolt nekem. Biztos sokan vannak, akiknek elég annyit mondani, hogy Lisbeth Salandernek is ilyen volt.
A T3-ban nem volt se telefon, se wifi, mégis baromi hasznos tudott lenni. Lehetett vele Wordöt és Excelt nézni/szerkeszteni, zenét hallgatni, könyvet olvasni, videót nézni. Volt rajta PC-vel szinkronizálható naptár és jegyzettömb. Fantasztikus volt.
Érintőképernyős volt, de csak pálcikával (aka stylus) lehetett vezérelni, ujjal nem. És persze teljesen fémből volt a doboza. Palm OS, így hívták az operációs rendszerét. PDA-nak hívtuk az ilyen kütyüket, mások palmtopnak.
A T3-ban nem volt se telefon, se wifi, mégis baromi hasznos tudott lenni. Lehetett vele Wordöt és Excelt nézni/szerkeszteni, zenét hallgatni, könyvet olvasni, videót nézni. Volt rajta PC-vel szinkronizálható naptár és jegyzettömb. Fantasztikus volt.
Érintőképernyős volt, de csak pálcikával (aka stylus) lehetett vezérelni, ujjal nem. És persze teljesen fémből volt a doboza. Palm OS, így hívták az operációs rendszerét. PDA-nak hívtuk az ilyen kütyüket, mások palmtopnak.
1000.
2013. április 24-én kezdtem el vezetni száraz naplómat, amelybe minden nap írok. És ma írtam meg az 1000. bejegyzést. Csak egy praktikus dolog a visszakereshetőség végett. És egy párszor már tényleg hasznosnak bizonyult.
2016. január 17., vasárnap
2016. január 16., szombat
Privacy
Nem vagyok egy privacy-mániás, de az hogy van, hogy ha valamire
rákeresek a Google-on, azonnal annak megfelelő reklámokat kapok a
Facebookon? Tudom, tudom, mindent tudnak rólunk, őszintén szólva nagyon
nem izgat, már ami a személyes életemet illeti. De nincs itt valami
szemérmetlen jogszabálysértés?
Pedagógusmozgalom
A PSZ parlamenti vitanapot kezdeményez a közoktatásról. Valahogy ez tűnik számára a legeredményesebb taktikának.
2016. január 15., péntek
A hazugságról
Én egyszer társszerzője voltam egy munkaanyagnak, ami Magyar Bálintnak készült. Épp csak elkészült, amikor kilopták a minisztériumból, és a Fidesz nyilvánosságra hozta. Azt a látszatot keltették sikeresen, hogy ez a minisztérium hivatalos álláspontja, pedig MB szegény még nem is olvasta akkor. Szóval tudom, hogy ez hogy működik. Én igazán nem szeretem a KDNP-t és a Fideszt, de attól még nem szabad azt hazudni egy munkaanyagról, hogy az a párt javaslata. Még akkor sem, ha simán el tudjuk képzelni róluk, mert amúgy igen, el tudjuk. Az olvasót megtéveszteni és így hangulatot kelteni ugyanis patkányság.
2016. január 14., csütörtök
Az értelmiség és a tömegek
A liberális értelmiség és a "baloldali pártok" együtt nyújtják át tálcán a Jobbiknak az elkeseredett magyar lakosságot. A tömegek olyan mértékben vannak magukra hagyva, hogy ma már azt gondolom: ez talán az egyedüli oka annak, hogy a fasizmus felé rohanunk.
Címkék:
gondolatforgácsok
2016. január 13., szerda
Hosszú
Arra jöttem rá, hogy én eléggé más szemszögből nézem a Hosszú Katinka-ügyet, minta legtöbb ember. Nekem ugyanis HK se kutyám, se macskám. Nem vagyok a rajongója, soha nem szurkoltam neki összeszorítva az ujjaimat, és igazából semmit nem tudok az eredményeiről. És nem azért -- amit egyszer valaki a fejemhez vágott --, hogy mindent gyűlölök, ami magyar, hanem azért, mert ennyi idősen sem sikerült felfognom, hogy mi köze van a nemzetnek ahhoz, hogy valaki ügyes úszó, és hogy ez mitől válik közüggyé. Ezért például nem nagyon érdekelnek ennek a vitának a részletei, hogy valóban szüksége van-e HK-nak mozdulatelemző szoft- és hardverre, meg ilyesmi. Egy dolog miatt kaptam fel a fejem: ahogy Kiss és Gyárfás kommunikálnak. Mert ebben benne van az egész közép-európai nyomorúság. Minden, ami ellen Ady annak idején szót emelt. A mi egész elrendezett sorsunk.
Jóskaság, ferkóság, magyar felületesség
Most már a következő tényleg az lesz, hogy részt vehetek a konferencián, de akkor hívjam föl előtte a Balog Zoli bácsit, és kérjem tőle.
2016. január 12., kedd
A dolgok valahogyan alakulásáról
"Úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna." Gyerekkorom óta foglalkoztat ez a furcsa mondás. Csiklandozza az embert, mert érzi benne a bölcsességet, de nem tudja megmagyarázni. Bizony hasonlatos ebben ahhoz a méltán nagy tekintélyű kérdéshez, hogy "miért van a létező, ahelyett, hogy ne lenne semmi?" Mert ha valami veszély fenyeget, arra gondolunk, hogy ha ez bekövetkezik, akkor "nem lesz sehogy". Akkor az elgondolhatatlan birodalmába csöppenünk bele. Pedig nem. Akkor is lesz valahogy, az is egy helyzet lesz, aminek értelmet lehet adni. Persze tudom, hogy bonyolult ez. Mert amikor azt mondom, hogy minden helyzet élhető, nem mások életéről beszélek, és főleg nem olyan helyzetekről, amilyenekben még nem voltam és előreláthatólag nem is leszek. A másokat érő csapásokról a részvét és a felháborodás modalitásában kell gondolkodnunk. A bennünket sújtó balszerencsére viszont mindig tekinthetünk úgy, mint új tapasztalatok és kihívások forrására. Félelem nélkül.
2016. január 11., hétfő
2016. január 9., szombat
Összevárni
Valaki felvilágosíthatná már a pénztárosokat, hogy rossz gyakorlat összevárni a blokkokat és a kártyát, hogy mindent egyszerre adjanak oda. Amíg a blokkokra vár, simán visszaadhatná a kártyát, én meg el tudnám rakni, nem kéne utólag csomaggal, teli kezekkel ügyetlenkedni.
2016. január 8., péntek
2016. január 4., hétfő
Hideg van
Lehet, kéne már valami bizottságot létrehozni a hajléktalanok ügyében. Vagy legalább egy munkaebédet összehozni a témában.
2016. január 2., szombat
Régen mindenki fiatalabb volt
Így a hatvan felé közeledve gyakran elgondolkodom azon, hogy a történelmet milyen fiatal emberek csinálták. És voltak korok, amikor szinte gyerekek. Említhetnénk a márciusi ifjakat, de ők legalább nem kerültek hatalomra. A tanácsköztársaság viszont a kölykök uralma volt. Fiatal (negyvenéves) kollégáim, akik mind tegeződnek a hallgatókkal, 19-ben vénnek számítottak volna. Szamuely, a vörösterror atyja tapasztalt forradalmárnak számított, de még nem töltötte be a 29. évét, amikor öngyilkos lett. Kun Béla 33 éves volt, Lukács 34. Ők voltak az öregek, Korvin Ottót 25 évesen végezték ki.
Címkék:
gondolatforgácsok
Új év, új remények
Nem vagyok az újévi fogadalmak embere, de az a helyzet, hogy hónapokkal ezelőtt abbahagytam a reggeli tornát (és a hosszú gyaloglásokat is) -- időhiányra, sürgős feladatokra hivatkozva. Na, ma felvettem az elejtett fonalat. Reménykedjünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)