A szlovák rendőrfőkapitány megpróbálta felakasztani magát a mackófölsőjével. Így megy ez, gondolom, korábban nagyobb legény volt, és azt hitte, örökké neki áll a világ.
2020. december 29., kedd
2020. december 28., hétfő
Délutáni álom
Leépítés miatt
2020. december 27., vasárnap
A szeretetről és a békéről
Magunk számára a tökéletességet kérjük, felebarátunk számára pedig a boldogságot. És soha nem fordítva. A tökéletesség pedig a szeretet, a boldogság pedig béke a testnek és béke a léleknek.
2020. december 21., hétfő
Nyelv és műveltség
2020. december 20., vasárnap
Antifasiszta népfront
Hát létrejött az antifasiszta népfront. Tényleg, így is kéne hívni. Ja, azt nem lehet, mert nem hangzik jól. Na most ment el a kedvem az egésztől. Na de a lényeg: ebből az egészből csak akkor lesz egyáltalán valami, ha nem a győzelmet tekintik az egyetlen célnak, hanem az odavezető utat. Ha az ellenzék meglátja ebben a lehetőséget arra, hogy definiálja magát, ha lesznek elveik, és elkezdik szervezni a népet. Ja, a népet.
A király meztelen
A műveltségi tárgyak alapvető funkciója az, hogy megfossza a fiatalok túlnyomó többségét a műveltségtől. Az online oktatás ezt jobban leleplezi, mint bármi más eddig. A király meztelen, barátaim.
Biztatom magam
2020. december 19., szombat
A különbségről
A konzervatív kormányok támogatják, a fasiszta (és kommunista) kormányok csicskítják az egyházakat.
2020. december 18., péntek
Nézeteim rövid foglalata
Nézeteim rövid foglalata (mert bazmeg egy bekezdésnél hosszabb szöveget már nem szokás elolvasni):
- A demokráciát ma elsősorban az fenyegeti, hogy a választópolgárok bunkók, és részben futóbolondokat, részben üresfejű karrieristákat választanak meg képviselőnek. Ezeket aztán könnyen irányítani tudják dörzsölt maffiózók.
- A megoldás egyszerű: edukálni kell a polgárokat. Nem szükségszerű, hogy a lakosság örökre ilyen bunkó maradjon.
- Jó közoktatást csinálni – a közhiedelemmel ellentétben – nem nehéz, voltaképpen semmi más akadálya nincs, csak az, hogy a politikai osztály nem akarja.
Félreolvasás
Kultúraépítésre használja a kormány a válsághelyzetet (klientúraépítésre) #félreolvasás
2020. december 14., hétfő
Kísértésekről
"...egy magát kereszténydemokratának tartó pártnak nagy lehet a kísértés, hogy a saját hitét társadalmi normává formálja." (Gyurcsány) Nem, nincs ilyen kísértés. Kár a cinikus fasizmust világnézeti politizálássá kozmetikázni.
Fasizmus és konzervativizmus
Egyszer szépen, okosan beszélni kéne arról, hogy a fasiszta ideológia miért nem konzervatív dolog. Tagadhatatlan, hogy vannak konzervatív gyökerei, mégis radikálisan más. Mindig gyökeres fordulatról beszél, azaz a forradalmak nyelvét használja. Ennek megfelelően át akarja alakítani a mindennapi életet, azaz folyamatosan erodálja az otthonosság érzetét. Imádja a tabudöntögetést, a régi értékek elvetését. És ami talán a legfontosabb: előszeretettel kínál ellenségképet, azaz uszít bizonyos embercsoportok ellen. A konzervativizmus pont nem ilyen. Jelszava inkább ez: a nyugodt vizet nem szabad felkavarni.
Arról, hogy mi a konzervatív
2020. december 11., péntek
Rule of Law
Különös érzés megérni, hogy a jogállamiság (RULE OF LAW) alkudozások tárgyát képezheti az EU-ban, mi több, felpuhítható, relativizálható. Valamikor hittünk Európában, ami – úgy tűnik – lassan maga is az orbánizmus martaléka lesz.
2020. december 9., szerda
Csak HDS
Az Across the Borderline-t tényleg világsztárok énekelték. De csak Harry Dean Stanton előadásában szólal meg. Ki tudja, miért?
Mindmeghalunk
Ha jól értem, az EU beverte az utolsó szeget a magyar demokrácia koporsójába. Köszönjük, Frau Merkel!
2020. december 8., kedd
A Párbeszéd és az alaptörvény
A Párbeszéd alaptörvénybe akarja foglaltatni, hogy csak népszavazás után lehessen kilépni az EU-ból. Erre parlamenti súlya alapján nyilván minden esélye megvan. És ha módosítják, az nyilván gránitba van vésve, és nincs az az isten, aki visszacsinálná. Édes faszom, mit gondol ez az ellenzék a saját feladatáról?
2020. december 7., hétfő
Nehéz angolul
"a bortherhood and sisterhood of men" – egyszer (vagy többször) John Lennon így énekelte. De ez vajon rendben van-e? #nehézangolul
2020. december 5., szombat
Commercial
Meghallgattam a Dynamite-ot a BTS-től. Arra számítottam, hogy számomra élvezhetetlenül szar lesz. Hát nem ez helyes kifejezés. Annyira semmilyen és hétköznapi, amennyire csak lehet. Hát ezzel van tele a tévéből ömlő reklámvilág. 665 millió letöltés a YouTube-on.
2020. december 4., péntek
2020. december 3., csütörtök
Szájer halálos bűne
Igen, Szájer csúnya dolgokat csinált. De ne feledjük, hogy mind között a legcsúnyább az a visszataszító szerep, amit a Magyar Köztársaság demokratikus államrendjének megdöntésében játszott. Ez az ő halálos bűne, a többi csak Monty Python.
2020. december 1., kedd
Hazudnak
Hazudnak éjjel-nappal, hazudnak minden hullámhosszon. Hazudnak a szavaikkal, hazudnak a kérdéseikkel, hazudnak a tetteikkel, hazudnak az életükkel. És ezt mindenki tudja kezdettől, aki nem segghülye. Én csak azt nem értem, hogy akkor mi a bajuk Gyurcsánnyal.
2020. november 30., hétfő
Árnyalatok
A nyitott társadalom mint gázkamra
Miközben joggal akadunk ki azon, hogy DSZ holokauszt-relativizáló, szinte szó nélkül megyünk el állításának hajmeresztő tartalma mellett. Hogy ti. nem valami szörnyűséget, hanem a szabadság elvét hasonlítja a gázkamrákhoz. "Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, egymásra mászva próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni."
2020. november 29., vasárnap
2020. november 28., szombat
Ha ötösöm lenne
– És mit csinálnál, ha tényleg megnyernéd az ötöst?
– Semmit. Vagyis olvasnék. Esetleg írnék. Meg járnék konditerembe, hogy teljesen ne satnyuljak el. És befejezném a félbehagyott gyógymasszőrképzést, mert nem esett jól abbahagyni. Persze nem akarnék masszőr lenni, de rendesen kitanulni az emberi testet, az jó volna. Meg talán újra önkénteskednék a hospice-ban. Máris pont elég arra, hogy kitöltse az időm.
– Igen, ha nem kéne dolgozni, tanulni volna jó.
– Persze zenét nem tanulnék, pedig az lenne a legnagyobb vágyam. De az alaptehetségem hiányzik hozzá. Legszívesebben talán szaxofonoznék pedig. 😅
Kell valaki, aki megbocsát
Sorosozók
2020. november 24., kedd
2020. november 23., hétfő
Bukowski
2020. november 21., szombat
Születésnapra
A saját öregedésemet nem magamon és nem a velem egykorúakon, és nem is a nálam fiatalabbakon látom leginkább, hanem mindig a nálam kb. tíz évvel idősebb hírességeken. Akikről megtanultam, hogy fiatalok, aztán íme, 70 körül vannak. Lengyel László holnap lesz 70, Isten éltesse!
2020. november 19., csütörtök
Férfi és nő
Szerintem Alaptörvénybe kéne foglalni, hogy a kutya férfi, a macska nő. Továbbá: a szarvas férfi, az őzike nő.
2020. november 15., vasárnap
Hamis prófétákról
Az abortusz körüli harc nem az életről szól, és nem a választásról, hanem egyes-egyedül az irgalmasságról. Az álruhába öltözött lengyel kormány minden eddiginél nagyobb csapást akar mérni a krisztusi szellemiségre. És ugyanennek a folyamatnak a részesei vagyunk Magyarországon is.
2020. november 13., péntek
Egy sor alapelvvel szemben
"Politikai ukáz a köztévében: egy sor alapelvvel szembe mennek a hangfelvételen szereplő kijelentések." Hát így is lehet mondani. Én inkább úgy mondom: mocskos gazemberek rombolják szét a hazámat. És tehetetlenül nézzük.
2020. november 11., szerda
Nem muszáj hősnek lenni
Ragaszkodnak hozzá, hogy hősök legyenek belőlünk. Isten mentse meg őket attól, hogy így legyen.
Járványdiktatúra
A rendkívüli állapot meghozta a kormány számára a Paradicsomot. Rágyújthatnak a gyerekszobában, elvihetik Apa kocsiját, választási törvényt módosíthatnak, rugdoshatják az LMBTQ-embereket. A járvány a diktátor legjobb barátja.
2020. november 10., kedd
Pürrhoszi
Nem volt kérdéses, hogy Vidnyánszkyék végül győznek. De mit nyernek? Egy sztrájktörők által működtetett, morálisan amortizálódott egyetemet. A kultúrarombolás ismét sikerült.
2020. november 8., vasárnap
Idézetekről
Az idézeteket gyűjtő oldalak közös sajátossága szerte a világhálón, hogy egyik se adja meg a forrást.
A divat és az ős-mogorva
Egyszer sok évvel ezelőtt egy ős-mogorva művésszel készítettek interjút a rádióban, és a riporter valami olyasmit mondott egy megnyilvánulására, hogy ez mostanában nem divat. "Szarok én arra, hogy mi a divat" – hangzott el a tömör válasz. Azóta várom az alkalmat, hogy én is élhessek ezzel a fordulattal. 😀
A butaságról
Azt mondják, ne nevezzük hülyének a hatalmon levőket, mert amit csinálnak, nem butaságból, hanem okos politikai számításból teszik. Pedig lehet valaki egyszerre politikailag okos, és mégis buta, ha eladja a szörnynek a lelkét. Az ugyanis kell a boldogsághoz.
2020. november 7., szombat
Tervezgetek
Soha nem akartam hirtelen szívhalálban meghalni. De most valahogy úgy találom, hogy a fulladásnál mégis jobb. Az utóbbiban volt elég részem gyerekkoromban. #tervezgetek
2020. november 6., péntek
Hűtőlámpa
In memoriam
2020. november 5., csütörtök
2020. november 3., kedd
Gendersemleges
Az is a szörnyek malmára hajtja a vizet, amikor a média azon rugózik, hogy X vagy Y gendersemlegesen akarja nevelni a gyerekét. Futóbolondokat úgy állít be, mintha egy trendet képviselnének, és ezzel félelmet kelt. #balázsék
2020. november 2., hétfő
Nyugdíjas diszi
Bazmeg, azt álmodtam, hogy disszertációt kell írni a nyugdíjba vonuláshoz. Már meg is volt a témám (fogalmam sincs, mi), nehogy már ezen múljon. De akkor egy társaságban valaki azt mondta, minek foglalkozom még ezzel, elő is vett valami könyvet, abban benne volt a nevem meg a disszertációm témája, és valami táblázatból kinézte, hogy az én esetemben a benyújtástól számított 12 évnek kell eltelni a nyugdíjba vonulásig. Shit.
2020. november 1., vasárnap
Nooormális?
2020. október 29., csütörtök
This is how it goes
Embertelenség esetén mindig kéznél van a mentség: itt így mennek a dolgok. Ne akard, hogy a rendőrök gondolkodjanak, a politikusok igazat mondjanak, a szerkesztők ne adják el az anyjukat egy ütős hírért, ne akard, mert hát ez a dolguk. This is how it goes. Az a bátorság, amikor azt mondjuk erre: nem. Az ember akkor is ember, ha rendőr, ha politikus, ha szerkesztő. A találkozás kultúrája fontosabb, mint az érdekek kultúrája. Azt hiszem, ez Ferenc pápa tanításának lényege.
2020. október 27., kedd
A gerincről
A keresztény megoldás
A járvány áldozatainak minimalizálására kell törekedni vagy a munkanélküliség és általában a gazdasági recesszió pusztító hatásait kell csökkenteni? A keresztény megoldás az lenne, ha a gazdagok összefognának a kisemberek megmentéséért. Tudom, hogy nem lesz így, főleg, mivel a big business is áldozatnak érzi magát, és a maga mércéje szerint az is. De ettől függetlenül ki kell mondani, hogy ez a keresztény megoldás.
2020. október 26., hétfő
Öröklés, tanulás, tolerancia
2020. október 25., vasárnap
A politikai képmutatás rétegeiről
Azt szokták mondani, hogy az Orbán-rendszer demokráciának mutatja magát, de valójában autokratikus jellegű. Közelebbről megnézve azonban látható: az Orbán-rendszer egyáltalán nem akarja a szabadság vagy alkotmányosság látszatát kelteni. Inkább úgy viselkedik, mint az egyszeri pártfunkci a szocializmusban: "Az elvtárs ne csak hirdesse, hogy diktatúra van, hanem viselkedjék is ennek megfelelően!" Ha például tárgyalások kezdődnének a kormány és a lázadó SZFE között, az azt a látszatot keltené, hogy demokrácia van, és ez a látszat hosszabb távon végzetes lehetne a rendszerre. Persze van egy olyan layer is, hogy ez demokrácia, de ez egy olyan hazugság, amelyről mindenki tudja, hogy hazugság, csak néha muszáj eszerint beszélni. (Különben ezek a legkártékonyabb hazugságok.) Azaz ebből a szempontból minden pontosan úgy van, mint a kommunizmusban: volt "szocialista demokrácia", amelynek amúgy tényleg voltak demokratikus elemei, de kifejezetten vigyázott a rendszer arra, hogy senki ne élje bele magát abba az illúzióba, hogy szabad.
2020. október 24., szombat
Leiterjakab
2020. október 23., péntek
Az eszmék pluralizmusáról
Az a tapasztalat, hogy léteznek az én nézeteimtől eltérő, de teljesen értelmes és védhető nézetek, elementárisan szükséges ahhoz, hogy ne legyek manipulálható. Ha egy olyan szociális közeget látok magam körül, ahol minden értelmes ember ugyanazt gondolja, akkor ennek a közegnek minden változása automatikusan az én nézeteimet is megváltoztatja.
Az én kis forradalmam
Elkezdtem használni a Facebookot (2007 lehetett), és nagyon tetszett. Éreztem, hogy beszippant, de azt gondoltam, ez így lesz jó. Aztán ezt gondoltam: ha pedagógusként meg akarom érteni a fiatalokat, használnom kell azokat a médiumokat, amiket ők is használnak. Éspedig teljes mélységükben. És akkor már büszke voltam, hogy jobban ismerem a Facebookot, mint a fiatalok. És tudtam, hogy függő vagyok, de azt gondoltam, hogy ha meg akarom érteni a Facebook-függő fiatalokat, akkor nekem is függővé kell válnom. És aztán rájöttem, hogy a Facebook nagy társadalmi károkat okoz. De azt is gondoltam, hogy ez elkerülhetetlen. Aztán rájöttem, hogy mindezt csak azért gondolom, mert függő vagyok. És akkor bejelentettem, hogy le akarok jönni a Facebookról. És a barátaim türelmesen elmagyarázták nekem, hogy ez csak egy eszköz, és ha jól használom, nem árt. És hogy szükségük van rám a Facebookon, mert olyan jókat posztolok. De szerencsére volt elég erőm, hogy mindezt figyelmen kívül hagyjam.
2020. október 22., csütörtök
Buborék
A posztmodern média, és különösen a Facebook által létrehozott véleménybuborék egy különösen fontos jelenség. Nem értem még pontosan, de azt látom, hogy nagyon sokan félreértik, és ebből kifolyólag le is becsülik. Általában azt gondolják, az ezzel a baj, hogy az ember csak a sajátjával egyező véleményeket hallja, és így téves képzet alakul ki benne a világról, a megoldás tehát az lenne, hogy nyitottabban kell tájékozódni. Ez biztosan a probléma része, de nem a lényege. A véleménybuborék számomra azt jelenti, hogy a kommunikációnak az a formája vész el, ami a demokrácia lényege: hogy megpróbáljuk egymást rábeszélni valamire, és különösen hogy a társadalom politikailag iskolázottabb része próbálja felvilágosítani és cselekvésre ösztönözni a politikailag kevésbé iskolázott részt. Így alakulnak ki közösen vállalható politikai akaratok. Ezt a dolgot a munkásmozgalom hagyományosan agitációnak nevezte. Ezt teszi tönkre a Facebook által létrehozott véleménybuborék, amiben tehát nem az a veszélyes, hogy nem ismerjük meg pl. a kormánypártiak véleményét (őszintén? kurvára nem érdekel), hanem hogy nem teszünk kísérletet a passzív tömegek meggyőzésére, ehelyett egymást szórakoztatjuk a nézeteinkkel. Komolyan azt gondolom, hogy a Facebooknak nagy szerepe van a demokrácia világméretű összeomlásában.
2020. október 21., szerda
Facebook-poszt
Némi vívódás után úgy döntöttem, hogy lezárom életemben a Facebook-korszakot, és fokozatosan kivonulok ebből a világból. Talán nem kell nagyon magyarázni: kisebb részt a Facebook új ocsmány megjelenésének erőszakos bevezetése, nagyobb részt fontos régi funkcióknak (elsősorban a láthatóság finomhangolásának) az elhagyása vezetett erre az elhatározásra. Értem, hogy én itt nem megrendelő vagyok, hanem termék, nem is lázadozom ez ellen, viszont csak addig vállalom ezt a szerepet, amíg a fejlesztők az én igényeimet is figyelembe veszik.
Ugyanakkor szükségem van rátok, és remélem, más platformokon újra összejövünk. Az alábbiakban leírom, hogy milyen módon tervezem a megjelenést a jövőben. Ha bekövettek, én is visszakövetlek benneteket, remélem, újraépíthetjük a közösséget más keretek között.
hotigris néven ott vagyok a Twitteren. Itt megjelennek azok a posztjaim is, amelyeket a Mind marhák ezek, uram c. blogomra írok (http://hotigris.blogspot.com/).
A saját versek és más személyesebb posztok kedvéért létrehoztam a PalSzilvasi Twitter-fiókot is. A versek továbbra is olvashatók a Testamentum (https://szilvasi.blogspot.com/) blogon is.
Hamarosan elérhetetlen leszek a Facebook Messengeren. Elérhető leszek viszont (ha tényleg fontos) Skype-on (knauszi), WhatsAppon (Imre Knausz), Viberen (Imre Knausz), Google Hangoutson (hotigris@gmail.com). 🙂
És kommentben:
Nagyon köszönöm nektek a sok énerősítő kommentet, és higgyétek el, hogy nekem is fáj a szívem a sok ismerősért, és nem is látom most tisztán, hogy hogy bírom majd a Facebook nélkül. Viszont nem fogom meggondolni magam. Az indokokat részben leírtam, de persze van más is, hisz – mint nyilván sokan – én is sokszor gondoltam már korábban is egy ilyen lépésre. Most csak két okra utalok röviden. Egyrészt a Facebookról mint jelenségről egyre rosszabb véleményem van. Nem kell meggyőzni a pozitívumairól, de a negatívumok szerintem összességében nagyobb súlyt képviselnek. Ez a bizonyos véleménybuborék iszonyatos mértékben szegmentálja a társadalmat, és felszámolja a valódi politikai közösségszervezést (a látszattal ellentétben). Továbbá elhiteti az emberekkel, hogy elég posztok alapján tájékozódni a világban, én legalábbis biztos, hogy kevesebbet olvasok (értsd: hosszabb írásokat), mint a FB előtt. Végül durván manipulál. Másrészt magamról is egyre rosszabb véleményem van a FB óta. :) Úgy értem, ez egy addikció, és elég rossz fajta, mert nemcsak abban az értelemben addiktív, hogy mindig valami újat kínál (amúgy nem), hanem pl. abban a nárcisztikus értelemben is, hogy az ember azért részben a lájkokért és a kedves kommentekért csinálja az egészet.
Sokan írtátok, hogy nem akartok twitterezni. Ezt tökéletesen megértem. Az igazi kérdés azonban számomra nem az, hogy hány követőm lesz a Twitteren. Sokkal fontosabb, hogy képes leszek-e még aforizmáknál hosszabb és komplexebb dolgokat írni. És még ennél is fontosabb, hogy ha netán igen, akkor ez érdekelni fog-e valakit. Mert ha netán ez is igen, akkor nem kétséges, hogy meg fogjuk találni egymást.
2020. október 19., hétfő
Szolidaritás
Ma reggel neves művészek két órán át olvasták fel a szellemi élet minden területéről érkező szolidaritási nyilatkozatokat az ITM előtti tüntetésen. Sajnos csak online néztem, de így is felemelő volt. #freeSZFE
2020. október 18., vasárnap
A szembenézésről
Harminc éve volt a rendszerváltás, ami azt jelenti, hogy lassan (oké, lassan, de ez a lassúság hihetetlen gyors tud lenni) kihalnak a Kádár-rendszer tanúi, azaz mi. Ez azért baj, mert ahogy a fasizmussal, úgy ezzel sem történt meg a szembenézés, és ez már így is marad. Álmom egy interjúsorozat a Kádár-kori "egyszerű emberekkel", akik támogatták vagy tűrték a rendszert, vagy pláne ellenállók voltak. Enélkül semmi nem értehető meg a korszakból. Ami engem illet, nekem vallanom kellene vétkekről is (szerintem kevés kevés és kicsi volt, de bevallásra érdemesek), és főleg arról, hogy mit ettem a szocializmuson és a marxizmuson. Nyilván elég egyedi, mégis tipikus nézőpont. És nyilván kéne beszélni arról is, hogy talán sok mindent jól sejtettem meg, és mégsem volt igazam semmiben, mert nem kerestem az igazságot eléggé. Meg arról is, hogy szexinek gondoltam a marxizmust, de csak annyira volt az, mint a mai alt right: a hatalom védte bensőség terméke. A dolgok megismétlődnek: másképp, de ugyanúgy.
2020. október 15., csütörtök
Ki szotyizik?
Azt álmodtam, hogy Orbán Viktor nyilatkozott a tévében, a feje betöltötte az egész képernyőt, és közben szotyolázott. De valahogy úgy tudtam, hogy ez nem OV, és csak azért szotyizik, mert a főnökét, OV-t utánozza.
Durva
"Több pénzt keresnek a NER-cégek a hazai rémálmokból, mint a Facebook és a Google együtt." (reklámokból)
#azeredetiiselégdurva
2020. október 12., hétfő
2020. október 11., vasárnap
A fasizmusról
Egyelőre nem tudok leszakadni a témáról. Mi az én ügyem? – vetődik fel a kérdés. A könyv vagy a darálás? És valóban sokan úgy vannak ezzel, hogy vagy a könyvet védik, vagy a darálástól iszonyodnak. Nekem a könyv azért nem ügyem, mert nem olvastam (nem is tudtam még megszerezni). A darálást meg ízléstelen performansznak tartom, de ennyi. Akkor mi a bajom? Nekem három dologgal van bajom: (1) azzal, amit Dúró Dóra ennek kapcsán MOND, (2) azzal, amit általában mondani SZOKOTT, (3) azzal, ahogy Magyarország MINISZTERELNÖKE ezekhez a szavakhoz viszonyul.
Az időzítésről
Ez a poszt az időzítéséről szól. Szóval hogy a Meseország mindenkié c. könyvben jó mesék vannak-e vagy csapnivalóak, az egy nagyon releváns esztétikai kérdés. Hogy helyes-e a gyerekeket mesékkel érzékenyíteni a másság elfogadására (és ha igen, akkor hány éves kortól), az egy nagyon releváns pszichológiai és pedagógiai kérdés. De amikor a hazai szélsőjobb (azaz a Fidesz és holdudvara) nyilvánosan darálja és tépi szét ezt a könyvet, akkor egy olyan "szakvéleményt" közzé tenni, hogy ez a könyv nincs rendben, egyszerűen nem helyénvaló. Egy ilyen álláspont ebben a közegben nem vitaképes, mert pontosan lehet tudni, hogy egy embertelen hatalom direkt szolgálata a célja. (Pláne ha az embertelen hatalom propagandakiadványában olvasható.) És innentől – bocsánat, de – nem érdekel, hogy amúgy hány százalékban lenne igaza. Nincs igaza, mert nem az igazságot keresi, hanem szolgál.
Ledaráltam
Ma reggel ledaráltam egy marék kávét. Leforráztam, és megittam a levét. Magyarázat nincs.
2020. október 9., péntek
Kihívás és válasz
Ha jól érzékelem, a Meseország mindenkié könyv kapcsán az uralkodó narratíva az, hogy a könyv célja a kisebbségek iránti érzékenyítés, és erre a kormány politikai agresszióval válaszolt. Nem tudom. Nem vagyok biztos benne, hogy nem fordítva van. Hogy ennek a kormánynak régóta kitapintható célja, hogy kifejezetten erősítse közös kultúránk intoleráns tendenciáit, a gyűlöletkultúrát, ily módon érve el a társadalom mélyrétegeit. És ez a könyv (is) már kifejezetten erre válasz: ti. érezzük, hogy nagyobb szükség van az érzékenyítésre, mint valaha.
(Ezzel azt is mondom, hogy nem, nem gumicsont. A kultúraátalakító folyamatok vannak olyan fontosak, mint a törvények és a lopás.)
2020. október 7., szerda
Háttérből
2020. október 6., kedd
Nincs olyan, hogy a többség diktatúrája
"Összekeverik a demokráciát a többség diktatúrájával" – mondta Barley. Szerintem ez szerencsétlen megfogalmazás. Attól a pillanattól fogva, hogy diktatúra van, nincs megfelelő módszerünk annak kimutatásra, hogy mit akar a többség. Más szavakkal: a diktatúra mindig a kisebbség diktatúrája.
2020. október 5., hétfő
Hát így hogy?
Tök jó lenne promotálni az esszékötetem, de teljesen digitális, úgyhogy nem lehet ledarálni.
2020. október 4., vasárnap
Egy türelmes pali
Ha azt olvasom, hogy valaki (pl. Magyarország miniszterelnöke) "türelmes a homoszexualitás tekintetében", kibiztosítom a revolverem.
2020. október 3., szombat
Könyvterhek
Pedagógiai forradalmat
A 21. század a tudatlanság orgiája. Legyinthetünk erre addig, amíg vicces emberek a csillagászat tanításaival fordulnak szembe, de amikor a vírustagadás és a maszk-szkepticizmus hullahegyeket produkál, már lefagy a szánkról a mosoly. De nincs mit csodálkozni ezen sem, hiszen már jó ideje látjuk, hogy kerülnek hatalomra futóbolondok a választópolgárok akaratából szerte a demokratikus világban (amelyhez tíz éve még hazánkat is hozzászámoltam volna), és hogyan számolják fel napról napra a demokratikus politikai kultúrát.
Szerintem van a problémára elvi megoldás, nevezetesen a közoktatás forradalmi átalakítása, ami tehát nem egy mellékes szakpolitikai kérdés, hanem egy a jelen problémáira komolyan reflektáló politikai stratégia központi eleme. És most jön az egóm. Úgy gondolom, hogy Műveltség és demokrácia c. kötetemben ennek a pedagógiai forradalomnak az elméleti körvonalait fogalmaztam meg, és aztán a rövid összefoglalások kedvelői számára megírtam a vázlatos rezümét is (Tézisek a műveltségről). Hogy ezek az írások valójában egy politikai mozgalom elméleteként íródtak meg, azt tudomásom szerint eddig csak az erdélyi Mentés másként csoport fiatal tagjai vették észre. Nem csodálkozom, hiszen ez a mozgalom egyelőre nem létezik.
2020. október 1., csütörtök
2020. szeptember 28., hétfő
Sallerekről
Nyilvánosan nem merném leírni, de én ezt a pécsi kamaszverést pont fordítva látom, mint a legtöbben. (Az "egyszerű emberek" véleményét ma reggel volt szerencsém akaratlanul részleteiben is meghallgatni Balázséktól.) Szóval engem valahogy kevésbé háborít fel, ha egy antiszociális kamaszt földre teper egy gondnok, mint az a szülő, aki úgy gondolja, hogy a gyerek majd a jól irányzott sallerekből tanulja meg, hol lakik a magyarok Istene. (Vagy az a gyerek, a visszagondolva úgy érzi, ezek az apai/anyai pofonok csináltak belőle embert.) Nyilván mindkettő föl kéne, hogy háborítson, oké.
2020. szeptember 26., szombat
Kösz a magyarázatot!
"A nők szüléskor nagyjából ugyanolyan fájdalomcsillapításra számíthatnak, mint dédanyáik – altatógázra, ópioid gyógyszer befecskendezésére és epidurális (kemény agyhártya feletti) érzéstelenítésre."
A zárójeles részt a fordító szúrta be, nyilván előzékenységből, hogy jobban megértsük. Köszi!
Leiterjakab
Na akkor folytassuk kedvenc sorozatunkat!
"A szülőcsatorna szélessége átlagosan 2,5 centiméterrel szűkebb, mint a születőfélben levő magzat fejszélessége, s ez a természetben a legfájdalmasabb távolság."
Wtf? Hát ez:
"The average woman’s birth canal is about an inch narrower than the width of the average newborn’s head, making it the most painful inch in nature."
2020. szeptember 24., csütörtök
Ki vigye le a vaságyat?
Én: Hát akkor jövök egy órával korábban, és a fiúkkal levisszük a pincébe a vaságyakat.
Lány: De Imre, te hogy viszed le az ágyat?
Én: ???
Lány: Hát ezt nem neked kéne, hanem ilyeneknek, mint XY.
Én: Te most féltesz engem?
Lány: Igen, láttalak feljönni a harmadikra.
Én: 😀😀😀 Hogy te milyen édes vagy!!
2020. szeptember 22., kedd
2020. szeptember 21., hétfő
Hagyományokról
A "déd-, nagy- és édesszüleink életeiből [?] ránk rakódott hagyományok" egyike, hogy a gyengébbeket, pl. a transzneműeket simán lehet alázni és rugdosni, ebből még baj soha nem volt. A miniszterelnök most erre hívja fel híveit, és biztosra megy.
2020. szeptember 19., szombat
Jobb és bal
Van egy primitív politikai filozófiám. Akinek az az elsődleges, hogy a gazdaság dübörögjön, és a nagyvállalatok virágozzanak, az jobboldali, aki ennél fontosabbnak tart olyan idealista értékeket, mint az emberek egészsége, kultúrája és jóléte, az baloldali. (Nem, Orbán nem jobboldali, hanem egy strici.) De ha a pénz az egyik oldalon van, akkor mi van a másik oldalon? Jelenleg semmi, ezért nincs nálunk baloldal. Ami lehetne: a tömegek szervezett összefogása és harca.
2020. szeptember 18., péntek
A humortalan szakemberről
A bajok sokszor azzal kezdődnek, amikor az emberi lélek szakembere (jellemzően pedagógus vagy pszichológus) azt gondolja: ő akkora szakértő, hogy mindent jobban tud, mint a laikusok. Ilyenkor elvész a szakmai humor és önirónia, vagyis annak tudása, hogy az emberi lélek végtelenségéből az emberismeret radikális végessége következik.
2020. szeptember 15., kedd
2020. szeptember 14., hétfő
2020. szeptember 13., vasárnap
Útközben
Van ez az érzés, hogy ülsz a buszon, és azt szeretnéd, ha sokáig nem érkeznél meg. Gyerekkoromban egész tanéveket töltöttem szanatóriumban a Szabadsághegyen. Néha hétvégére hazaengedtek, kimenőnek hívtuk. Vasárnap este apám vitt vissza, hosszú volt az út, de sajnos egyszer véget ért. Manapság is néha úgy érzem: utazni még mindig jobb, mint megérkezni. Mert akkor tovább kell görgetni az életet.
Karrier
Utánanéztem a Bookline-on, hogy a személyiség- (vagy szociál- ?) pszichológia egyik, tankönyvekben rendszeresen idézett klasszikusától van-e valami magyarul. Hát van, nem is egy könyv: életmódkönyvek arról, hogyan legyünk boldogok. A tudósok egy ponton felfedezik, hogy ez a kifizetődő.
2020. szeptember 12., szombat
Leiterjakab
"A görög koca szó alapján létrejött hímivarsejt szó angolul először Chaucer Canterbury mesék című könyvében bukkan fel."
"From a Greek word meaning «to sow», the term «sperm» is first recorded in English in The Canterbury Tales."
Istenem, hát rossz helyen nyílt ki a szótár.
2020. szeptember 10., csütörtök
Állam és felsőoktatás
Amúgy nekem nincs bajom azzal, ha az állam felügyeli a felsőoktatást, csak teljesüljön három feltétel:
- legyen az állam demokratikus,
- legyen a felügyelet átlátható, azaz ne holmi alapítványi kuratóriumokba kinevezett klienseken keresztül történjen,
- ez a felügyelet ne terjedjen ki a felsőoktatás tartalmi kérdéseire.
Liberalizmus
Volt már a liberalizmus szitokszó nálunk, és nemcsak a fasizmusban, hanem a szocializmusban is. Én legalábbis 19 évesen egy dolgozatban, amit a Bevezetés a pedagógiába c. kurzuson írtam, "kemény marxistaként" nemcsak antiliberális álláspontot fejtettem ki, hanem kifejezetten szitokszóként használtam. "A liberalizmus köztünk él..." – valahogy így kezdődött a dolgozat. Nem vagyok büszke rá. Nyilván.
2020. szeptember 8., kedd
Ima
És add meg nekem, Uram, a szeretet kegyelmét, hogy minden gondolatomat, szavamat és tettemet a szeretet határozza meg. Ámen!
2020. szeptember 7., hétfő
Nemzeti privatizáció
Az amúgy hogy van, hogy akiknek minden második szavuk a nemzet és a haza, úgy akarják az egyetem nemzeti jellegét erősíteni, hogy kiveszik azt a nemzet kezéből, és privatizálják?
2020. szeptember 6., vasárnap
A toleranciáról
Ha egy társaság elmegy ebédelni, és van köztük egy vega, akkor nehezebb megfelelő helyet találni. Ez egy nehézség, de ha a társaság toleráns, akkor nincs probléma.
Ha a társaság vega tagja erkölcsi okokból nem eszik húst, akkor zavarhatja, hogy a többiek a szeme láttára állatok húsát eszik. De toleráns, és elfogadja, hogy mások másképp gondolkoznak.
Ha egy vitában valaki felemeli a hangját, ezt egyesek kikérhetik maguknak. De lehet, hogy mások toleránsak vele, mert tudják, hogy amúgy okos és rendes ember.
A játszótéren sikoltozó és üvöltve rohangáló gyerekek talán az agyunkra mennek. De ha toleránsak vagyunk, számításba vesszük, hogy gyerekek, majd túllépnek ezen, és amúgy se tudunk most mit csinálni.
2020. szeptember 3., csütörtök
Én így csinálnám
2020. szeptember 2., szerda
2020. szeptember 1., kedd
A lényegről
Amikor nem a tanóra túlélése a cél, és amikor a rendben lefutó, normális, akár kellemesnek is mondható tanóra nem legitimálja a tanári munkát, hanem a tananyag mintegy pőrén és védtelenül találja meg a gyereket, és fejti vagy nem fejti ki fejlesztő hatását, akkor különös erővel merül fel a kérdés: minek ez az egész? A közoktatási karanténről, az ún. otthontanulásról beszélek. Amikor nem véd a megszokott szervezeti rend, a kicsengetés, becsengetés, a feleltetés rítusrendszere, és tanár, tanuló és szülő előtt egyszerre lepleződik le az üresség: a tanulás elmaradása a terhelés ellenére. Sokat beszélünk arról, értnek-e a pedagógusok a modern technikához, vannak-e a gyerekeknek otthon eszközeik, stb. Az nulladik kérdés azonban az, hogy mit is akarunk elérni. Mi a tananyag lényege? Mire megy ki az egész? Mi a fókusz? Itt lenne az ideje, hogy erről kezdődjön párbeszéd, és ez nem megy anélkül, hogy határozottan ne dobnánk – legalább lélekben – a szemétdombra a most "bevezetett" NAT-ot és a kerettanterveket, a tisztánlátás e súlyos akadályait.
2020. augusztus 30., vasárnap
Ignác doktor országa
Szegény Semmelweisnek pont olyan seggfejekkel kellett megküzdenie, mint akik ma nem viselnek maszkot, mert minek. Vannak masszív trendek ebben az országban.
2020. augusztus 28., péntek
Egy vad ötlet
Ez nagyon hülye ötlet lenne? (Tényleg nem tudom, csak kérdezem, szóval ne dorongoljatok le durván. :) )
Előfizetésekből és részben önkéntes munkával fenntartani egy nyomtatott, a független (vagy inkább így mondom: viszonylag megbízható) sajtóból szemléző lapot. De a nyomtatott példányokat nem az előfizetők kapnák meg, hanem a postaládákba dobálnák, vagy utcán osztogatnák, miközben az előfizetők hozzáférést kapnának a webes változathoz. Szóval pont fordítva, mint szokás.
2020. augusztus 27., csütörtök
Arról, hogy mi a sajtószabadság
Én értem, hogy a szabad sajtót meg kell támogatni előfizetésekkel. Én is előfizetek, bár mérsékelten érzem fontosnak, amihez így hozzájutok. De. Azok, akiket elsősorban el kéne érni, nem fognak fizetni az információért. Szóval persze, csináljuk, csak ne gondoljuk, hogy ez a megoldás. A megoldás a tekintélyuralmi rendszer megdöntése.
Ferde hajlamú
Ha az Egyház nem határolódik el Osztie Zoltántól, akkor ezzel megpróbálja "a természetellenest természetesnek beállítani". Amúgy a félreértések elkerülése végett: én "nem egyes emberekről mondok ítéletet, hanem egyfajta magamutogatásról és provokációról".
2020. augusztus 26., szerda
Azt se tudja eldönteni...
Gyakran látok ilyet a Facebookon: azt se tudja eldönteni, fiú-e vagy lány. Milyen vicces! Hahaha! Szerintem ennél sokkal viccesebb, amikor az állampolgárok nem tudják eldönteni, hogy demokráciában vagy diktatúrában élnek. Hahaha!
2020. augusztus 24., hétfő
Az alázatról
Egy homályos emlék rémlik föl a múltból. Törőcsik Mari egy felkészületlen riporterre panaszkodott, és valami olyasmit mondott, hogy nem tudta, ki az a Fábri. És ezzel nem azt akarta mondani, hogy fogalma sem volt, hanem a jelentőségét nem fogta föl. Amit itt Törőcsik felpanaszolt, az valahogy egyszerre volt az ismeret és az alázat hiánya. Ez jutott eszembe, amikor Demeter Szilárd megnyilatkozását olvastam Székely Gáborról. Felkészületlen senkik próbálják megjátszani a konzervatívot. Nem nagyon megy.
Megérdemelt pihenés
Én végül is megértem Szijjártót. Ha valaki munka közben ennyi gazemberséget kénytelen elkövetni, amivel nemcsak az életét teszi tönkre, hanem még az üdvözülésről is lecsúszik, akkor annak legalább legyen valami értelme. Egy kis jachtozás az Adrián...
Apokalipszis most
Gondoltam, csinálok egy kávét, már eltelt annyi idő az első óta. Vinném a csészém, hát ott van még benne érintetlenül a reggeli kávém. Elfelejtettem meginni. Iszonyú dolgok történülnek mostanában, talán tényleg vége lesz a világnak.
2020. augusztus 22., szombat
Egy megjegyzés a Pride kapcsán
Szerintem veszélyes tévedés lenne azt hinni, hogy a kormányoldali homofóbia merő primitivizmus vagy elmaradottság. Természetesen a kormányzat tele van primitív alakokkal és futóbolondokkal, akik ezen a szinten rekedtek meg. De ami őket is mozgatja, az egész más. Az egy világjelenség, amit én politikai homofóbiának nevezek. És ami nem kevésbé hatékony eszköz a fasiszta kormányok kezében, mint az antiszemitizmus volt a 30-as években. És ha így van, akkor viszont az LBTQ-emberek melletti kiállás sem egyszerűen egy kisebbség emberi jogainak védelme, hanem mindenekelőtt a fasizálódással szembeni ellenállás. Elsőrendű politikai kérdés.
2020. augusztus 18., kedd
Ellenzéki összefogás
Most jól látom, hogy a borsodi időközin az ellenzéki összefogás eredményeképpen sikerült egy ellenzéki fasisztát kiállítani a kormányzati fasisztával szemben? Ez jól mutatja az ország helyzetét és egyben persze a 2022-es ellenzéki összefogás ironikus jellegét is.
2020. augusztus 15., szombat
Egyik vagy másik párt
"Hodász András [atya] a kormányoldali támadásra úgy reagált, hogy soha nem volt, és nem is lesz egyetlen pártnak sem tagja. Magánemberként van politikai véleménye, de sosem fog egyik vagy másik párt mellett kampányolni, ahogy eddig sem tette."
Szögezzük le újra és újra: Magyarország politikai rendszere nem pluralista demokrácia, ezért az "egyik vagy másik párt" kifejezés nálunk nem értelmezhető. A kormány elleni (vagy melletti) állásfoglalás nem ún. pártpolitikai kérdés, hanem színtisztán morális döntés. A "mit tenne Jézus?" kérdése.
2020. augusztus 14., péntek
Nem számított rá
"Vidnyánszky Attila: ilyen szintű gyűlöletre, nyílt fenyegetésre nem számítottam." Kíváncsi lennék, hogy mire számított. Gondolom arra, hogy ez egy rendes diktatúra, ahol az emberek moderálják magukat, és nem mutatják ki ellenszenvüket a hatalom vérebeivel szemben.
2020. augusztus 12., szerda
Számít
A legjobb dolog a tanári munkában, hogy számít, tényleg számít. A legrosszabb pedig az, hogy ez nem számít.
2020. augusztus 11., kedd
Ismerkedés és közös nevező
– ...
– Vagy olyan vegyes?
– Hogyhogy vegyes?
– Hát hogy cigányokkal is barátkozik, meg magyarokkal is...
– Hát mindenhol vannak jó emberek meg rosszak is.
– Na ezt akartam kihozni az egészből.
A maszkviselésről
Én nem tudom, hogy Kohlberg elmélete az erkölcsi fejlődésről rendben van-e. Szerintem amúgy nem annyira. De az biztos, hogy elég sok ember él köztünk, aki csak azért (és akkor) nem teszi a rosszat, mert (és ha) okkal félhet a büntetéstől. Ez számomra jól ismert attitűd, ezért nem csodálkozom azon, hogy hányan szarnak a maszkviselési előírásokra. Ezen kár böstörögni, a megoldást pedig már régen kitalálták, csak ugye költséges: a szabálysértést büntetni kell.
2020. augusztus 9., vasárnap
Humán forradalom?
Ha volt valami reménykeltő a NER tíz évében, akkor az a pedagógusok mozgalma volt. Miközben a nemzet jórészt fásultan és közönyösen tűrte, hogy maffiózók ültek a nyakára és rabolták ki, addig a pedagógusok szervezeteket hoztak létre, megfogalmazták követeléseiket és tömegtüntetéseket szerveztek. Teljesen félrevezető tehát az a narratíva, amely a pedagógusokat egy homogén passzív és konzervatív tömegnek írja le. Talán valamikor ez így volt (amúgy nem), de mostanra biztosan nem erről van szó. Az igaz persze, hogy egy idő után kifulladt a mozgalom. Ennek okait nagyon is érdemes volna keresni, én röviden itt csak ennyit mondanék: a pedagógusok mozgalma magára maradt, jórészt azért, mert ezt is akarta. Görcsösen szakmai akart maradni, jóllehet könnyen belátható, hogy politikai változások nélkül szakmai eredmények nem érhetők el. A nyílt politikai fordulat tette volna érdekeltté a nem pedagógusokat, hogy a mozgalom mellé álljanak. Így viszont a kudarcok érthetően elvették a tanárok kedvét a tartós lázongástól.
Mit akarok ezzel mondani? Csak annyit, hogy érdemes volna a mozgalom újjáélesztésén gondolkodni, de úgy, hogy eleve kétkörös összefogásban gondolkodunk: egyrészt a humánszféra (pedagógusok, egészségügyiek, szociális munkások) összefogásában, másrészt a NER-rel elégedetlen tömegekkel kötött szövetségben. Ez utóbbi azért nem lehetetlen, mert egyre nehezebb nem észrevenni: a humánszféra kifosztása a NER lényegéhez tartozik. Ez a rezsim a társadalom nagy részét (a "magyar embereket") valóban "emberi erőforrásnak" tekinti: kannibálként életerejük elfogyasztása révén hozza létre az államtól függő, az államhatalmat készségesen kiszolgáló "nemzeti burzsoáziát". Azaz: a társadalom túlnyomó többségének nem adja meg a megfelelő egészségügyi ellátást és a boldoguláshoz szükséges tudást, azokat pedig, akik ily módon a perifériára sodródnak, kíméletlenül magukra hagyja. Ez olyan fájdalom, amely távolról sem csak a humánszféra dolgozóinak fáj. Egyszerűen csak fel kellene világosítani a polgárokat: "Im itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat." Ugyanakkor még többről van szó: a humánszféra kifosztása a jövő, a nemzet felszámolását jelenti.
A pandémia nagyon sok mindent nyilvánvalóvá tett ebből mind az egészségügy, mind az oktatás területén. A mozgalomnak minden területen a sztrájkot kell a középpontba állítani. A sztrájk azonban nem olyan, hogy ma kitalálom, holnap meghirdetem, holnapután lefújom. És főleg nem olyan, hogy aki akar, sztrájkol, aki nem akar, az nem. Programot kell fogalmazni, és fel kell készülni. A felkészülés pedig azt jelenti, hogy agitációt kell folytatni az egész országban. Első körben arról, hogy mi a cél, és hogy mit jelent a célokért folytatott harc. És csak ezután lehet az egész szakmára (és több szakmára) kiterjedő sztrájk megszervezésébe fogni. Biztos vagyok benne, hogy megfelelő előkészítés mellett széleskörű szakmai támogatásra számíthat a mozgalom.
A szakszervezeteknek itt mással nem pótolható szerepe lehet. És az agitációnak egyik fő célja éppen ez kell, hogy legyen: meggyőzni a pedagógusokat (és az ápolókat stb.), hogy végre itt az ideje belépni szakszervezetekbe. Mert különben? Mert különben "Mint oldott kéve, széthull nemzetünk ...!" Nem viccelek.
2020. augusztus 7., péntek
Kuratórium
Nagyon meglehet, hogy a Miskolci Egyetemnek hasznára válik, ha kuratóriumában a NER-maffia prominensei foglalnak helyet. Ezt legalábbis nem tudjuk, mindenesetre nem lehetetlen. Csakhogy itt nem egy egyetemről van szó, hanem a hazánkról. A maffia minden terjeszkedése a sötétséget erősíti.
Kamuoldalakról
Azonnal és automatikusan kikövetem azokat, akik kamuoldalak cikkeit osztják meg. Tudom, ez nekik mindegy, de innentől kezdve egyáltalán nem érdekel, hogy amúgy mi jár a fejükben, és mit gondolnak a világról. Hülyének lenni nem muszáj, ez egyéni döntés kérdése.
2020. augusztus 1., szombat
2020. július 31., péntek
Megosztásokról
2020. július 30., csütörtök
Leiterjakab
Leiterjakab
2020. július 29., szerda
Leiterjakab
2020. július 27., hétfő
Leiterjakab
Leiterjakab
2020. július 26., vasárnap
A vallásosságról
2020. július 25., szombat
A sajtószabadságról
Egyre inkább azt gondolom erről: igen, igen, igen.
2020. július 24., péntek
Csodálkozom
2020. július 23., csütörtök
Hány köbcenti egy pint?
Mennyi az annyi?
"...hétszázszor több vörösvérsejt van, mint fehérvérsejt. Az utóbbiak összesen 1%-át teszik ki az összes vérsejtnek."
"You have seven hundred times as many red blood cells as white ones, which constitute less than 1 percent of the total."
2020. július 22., szerda
A maszkviselésről
2020. július 21., kedd
Örökről
2020. július 20., hétfő
Holnap
Uvula
2020. július 19., vasárnap
Tabbles
2020. július 14., kedd
2020. július 12., vasárnap
Kormánydöntés
"Gulyás Gergely új kormánydöntéseket jelent be..."
Nekem egy is elég lenne, de azt már bejelenthetné valaki.
2020. július 11., szombat
A fundamentalizmusról
A fundamentalizmus az egyetlen értelmezés uralma az értelmezés szabadsága fölött.
A fundamentalizmusnak bűnlistája van, és elfelejti, hogy senki se bűn nélkül való.
A fundamentalizmus nem mérlegel és nem viszonyít.
A fundamentalizmus a rész szerint való győzelme a teljesség fölött.
A fundamentalizmus mindent egy szögből lát, és bűnösnek tart minden más nézőpontot.
Fundamentalizmus sokféle van, de mindegyik magát hiszi az igazinak.
Félek a fundamentalizmustól, akármelyik oldalról is jöjjön.
2020. július 9., csütörtök
Még egyszer a morális háromszögről
2020. július 8., szerda
Miért kell hazudni?
2020. július 7., kedd
Another brick
2020. július 2., csütörtök
Három megjegyzés
1. Nagyon fontos körülmény, hogy az uralkodó politikai elit egy tagja kapott feltűnően csekély büntetést egy olyan bűnért, amit az uralkodó erkölcsi kánon mélyen elítél. Ez aligha értelmezhető másképp, mint hogy a maffia összezár, és – az ügyészségen keresztül – megmenti azt, akit arra érdemesnek tart.
2. Ez az ügy a látszat ellenére NEM ANALÓG a savazó orvos esetével, és más nők elleni erőszakról szóló ügyekben született enyhe ítéletekkel. Az utóbbi ügyekben a magyar társadalom konzervatív, patriarchális, macsó kultúrája és ettől nem függetlenül a jogrendszer hiányosságai is megnyilvánultak. A pedofília azonban olyasmi, amit a konzervatív, patriarchális, macsó kultúra mélyen elítél. Ha olyanokat keresünk, akik nem ítélik el, hamarabb találunk ilyen embereket a liberális vagy anarchista oldalon, mint a konzervatívok között. Itt tehát a felháborodás tárgya nem lehet egy kulturális jelenség, hanem csak egy politikai jogtiprás.
3. A pedofil képek/videók nézegetése nem azért baj, mert a nézegető csúnya dolgokra gondol közben. Nem a gondolatbűnözés a baj. Akik azokon a képeken/videókon szerepelnek "eljutottak a tettekig", és bizony azoknak a kedvéért, akik megfizették az árát, és ezzel fenntartják ezt a kevéssé ember- és gyerekbarát iparágat.
2020. július 1., szerda
Felfüggesztett
A bűnt kell nevén nevezni és a megfelelő büntetést kiszabni. És azokat, akik eltiporják a bírói függetlenséget, kihajítani a közéletből. És visszaállítani a törvények uralmát.
Gyűlölni nem kell.
2020. június 29., hétfő
A teljesítményorientált egyetemről
Bár tudjuk, hogy a vezetéselmélet a vállalatvezetést is jóval árnyaltabban közelíti meg, ott azért alapból mégiscsak túlkínálat van munkaerőből, és ebből sok minden következik. Elsősorban az, hogy a dolgozók szigorú ellenőrzése, a jutalmazás és büntetés elve képes hatékony lenni. Az egyetemeken ez alapból sem ilyen egyértelmű, Magyarországon pedig eleve teljesen téves lenne egy ilyen vezetési stratégia.
1. Az oktatók egy részének speciális felkészültsége – publikációs mutatói, nemzetközi kapcsolatai stb. – nehezen nélkülözhetővé, sőt néha egyenesen nélkülözhetetlenné teszik az adott oktatót nemcsak az oktatás színvonala érdekében, hanem pl. akkreditációs okokból is.
2. Hasonló a helyzet bizonyos minősítettségi mutatókkal: doktori fokozat, habilitáció, nagydoktori cím. Sokszor valójában verseny van az egyetemek között a megfelelő oktatóért, és nem a munkavállaló, hanem a dékán bont pezsgőt a munkaszerződés aláírása után. (Munkaerő-hiányos helyzet.)
3. A tanársegédek (a szellemi utánpótlás) fizetése annyira alacsony, hogy azzal a képzettséggel, amivel rendelkeznek, sokszor sokkal kedvezőbben tudnának elhelyezkedni a versenyszférában, mint egy egyetemen.
4. Lényegében ugyanez a helyzet az adminisztrátorokkal. Valójában az egyetemek a legritkább esetben tudnak olyan ügyintézőt alkalmazni, aki olyan speciális skillekkel rendelkezik, mint a gépírás vagy az Excel-használat.
Mi következik mindebből? A helyzet az, hogy az egyetemi oktatók jelentős része valójában szívességet tesz az egyetemnek, hogy ott dolgozik, és nem másutt. A vezetők legfontosabb feladata tehát az, hogy – szalonképesen mondva – a tenyerükön hordozzák, úgy dédelgessék a beosztottakat. Magyarul: nincs fontosabb, mint a jó munkahelyi légkör, az otthonosság és biztonság, az alkotó szellem aurájának megteremtése. Különben elmennek a legjobbak, és csak a pusztulás várható.
Persze csak abban az esetben, ha nem az egész egyetemi működés lepapírozása a cél. Mert azt bárki meg tudja csinálni.
2020. június 28., vasárnap
Ha polgi lennék
2020. június 23., kedd
A pártállamról
2020. június 22., hétfő
Mire gondolt?
2020. június 20., szombat
A női princípiumról
2020. június 19., péntek
A nemzeti egységről
Az imperfekcionista
2020. június 17., szerda
A pezsgőbontás hiányáról
Visszatekintve az életemre, félni kezdek, hogy talán egy örülni nem tudó száraz ember vagyok, de az a helyzet, hogy egy csomó dolgot eszembe se jutott megünnepelni, bár megkönnyebbülést persze éreztem. Nem bontottam pezsgőt, amikor
– leérettségiztem,
– felvettek az egyetemre,
– leállamvizsgáztam (el se mentem a diplomaátadóra),
– doktori és kandidátusi címet szereztem,
– felvettek (bármelyik) munkahelyemre.
És ne gondolja senki, hogy ez azért van, mert mindez nekem könnyen ment. A szüleim tanulatlan munkásemberek voltak, szóval nem az anyatejjel szívtam magamba az ablativus absolutust. Ez valami fura szemléleti dolog, hogy másképp állok ezekhez a dolgokhoz, mint sok fiatal, aki fura szertartásokkal ünnepli a diplomáját. Nem tudom...
Vajon ide tartozik-e, hogy lakodalmam se volt. Talán igen.
2020. június 15., hétfő
Széthull
2020. június 14., vasárnap
Széljegyzet Dosztojevszkijhoz
#széljegyzetDosztojevszkijhoz
2020. június 13., szombat
Vasalódeszka
2020. június 12., péntek
Nyugati tér?
2020. június 11., csütörtök
Ennyire sorsszerű
A kollektív emlékezetről
2020. június 9., kedd
Egy igazi kreténről
2020. június 7., vasárnap
2020. június 3., szerda
Trianonról 2
Trianonról 1.
2020. június 1., hétfő
Megint az őrökről
A Pride-ról
1. Kezdem azzal, ami teljesen érzelmi és szubjektív. Mert ezek a rendezvények – a résztvevők természetes nyitottságával – mindig a szeretet és a boldogság üzenetét hordozták, és remélem, ezután is ezt fogják tenni. Sajnos nem idegen tőlem a gyűlölet, néha képes vagyok gyűlölettől izzó kormányellenes jelszavakat skandálni, de ezeken a felvonulásokon maradéktalanul kereszténynek érezhetem magam.
2. Mert a politikai homofóbia fenyegető réme az egész világon feltűnt a horizonton. Magyarországon kiváltképp. És nem tudjuk még, mi lesz ebből. Minden tisztességes embernek kötelessége a fenyegetett csoportok mellé állni.
3. Végül a szivárványos zászló számomra nemcsak a szexuális kisebbségek melletti elkötelezettséget jelenti, hanem mindenféle sokféleség értékelését és védelmét. Mert minden ember "fenség, Észak-fok, titok, idegenség..." És ha ezt nem tudatosítjuk és védjük minden erőnkkel, a legrosszabbra számíthatunk.
2020. május 30., szombat
A bármiről
2020. május 29., péntek
Fáj, mint egy szélmalom
A petíciókról
2020. május 28., csütörtök
Széljegyzet az iskolaőrség kérdéséhez
Mi a baj ezzel a különben lefegyverzően egyszerű érveléssel? Három bajom van vele.
1. Ha nem az okokat akarjuk megszüntetni, akkor csak erővel tudjuk felszámolni a rendetlenséget. Ez növeli a feszültséget, és még több erőt igényel. Egy ördögi kör alakul ki, amely legitimálja az erőszak törvénytelen formáit is. Így ágyaz meg a rendpárti gondolkodás a fasizmusnak.
2. Az erőszakkal szembeni tolerancia szinte biztosan generalizálódik. Minél több erőszakos megnyilvánulást fogadunk el, annál kevésbé leszünk érzékenyek a többire. A társadalom ingerküszöbe nő. Így ágyaz meg a rendpárti gondolkodás a fasizmusnak.
3. Mivel az erőszak nem oldja meg a problémát, az megmarad, és vele az erőszak is. Így ágyaz meg a rendpárti gondolkodás a fasizmusnak.
2020. május 25., hétfő
Könyvekről
Társas
2020. május 23., szombat
A karantén és a NAT
2020. május 21., csütörtök
Pedánskodok
2020. május 20., szerda
A pusztulásról
A 33-asról
2020. május 19., kedd
Az országgyűlés fekete napja
2020. május 18., hétfő
A régimódi úriember
2020. május 16., szombat
Kormánypropaganda mindenütt
2020. május 15., péntek
Reset
2020. május 14., csütörtök
2020. május 11., hétfő
Nem ülhetnek nyugodtan a kocsmában?
Ezt Bódis Kriszta Falusi románc (Meleg szerelem) c. dokumentumfilmjében mondja az egyik szereplő. Szerintem ez a félelemből fakadó "népi szabadsággyűlölet" egyik legszebb megfogalmazása. Nem kis mértékben ezen az érzésen alapul a mai elnyomó rendszer.
Szexizmus, félelem, fasizmus
2020. május 9., szombat
A tisztelet jele
2020. május 7., csütörtök
Genderkötél nyakamon
Az elsodort komp
2020. május 1., péntek
Áll az alku
Semmit se tudunk
2020. április 30., csütörtök
Menekülés Abszurdisztánból
Cataflam
2020. április 29., szerda
Komprádor
2020. április 20., hétfő
Mikor lesz?
2020. április 19., vasárnap
Mindenki
Tiltsák be a T/1-et
Tiltsák be a T/1-et!
Mert mi az, hogy "magunk elé"? Mi az, hogy "nézünk"? Kinek a nevében beszél az úr? Honnan olyan biztos benne, hogy mindannyian pont maguk elé néznek? Hátha valaki nem akar maga elé nézni, hanem a sarokba akar nézni, mint a macska. És ha netán mindannyian maguk elé néznek, az talán nem mindenkinél jelenti ugyanazt. Az a legtisztább, ha mindenki oda néz, ahova akar. Már ha egyáltalán akar nézni. És ha valakit az tesz boldoggá, hogy nem néz és nem lát? Az már rögtön dögöljön meg?
Tiltsák be a T/1-et!
2020. április 18., szombat
Reménytelenül
További moralizálás az érettségiről
1. Azért ez, hogy bármit döntünk, azzal vétkezünk, nem olyan ritka az ember életében. Mondhatni ez az emberi állapot egy markáns jellemzője. Nem lehet bűn nélkül élni. Egyszer ezt úgy fogalmaztam meg szellemeskedve, hogy az erény a bűnök közötti okos választás képessége. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kiélezett helyzetekben ne lehetne tudni, hogy mi a helyes döntés. Szerintem most is lehet tudni.
2. Az erkölcsi dilemma éppen attól lesz nagy, hogy elhisszük: mindenkinek igaza van. Ebből aztán az van, hogy egyesek majd érettségiztetnek, mások nem, és az utóbbiak tanítványai szívnak. De tényleg csak így lehet megközelíteni a kérdést? Tényleg kizárt a kollektív cselekvés? Hogy közösen mondjon egy szakma nemet egy vállalhatatlan döntésre. A gyerekeket persze így is csapás éri, de jóval kisebb, mint ha a szokásos szánalmas módon mindenki "a lelkiismerete szerint" cselekszik.
2020. április 16., csütörtök
A felelősségről
Ugorj a kútba!
– Hát ezt mért csináltad?
– A Panni mondta.
– Nagyszerű. És ha a Panni azt mondja, ugorj a kútba, beleugrasz?
Általában azt gondoltuk, nem ugranánk bele. Fel kellett nőni ahhoz, hogy komolyan fontolóra vegyük azt a tizenötezer érvet, ami miatt igenis kútba kell ugornunk, ha azt mondják nekünk. Sőt, magunkkal kell vinni egy-két embert.
Érettség(i)ről
De rögtön megváltozik a helyzet akkor, amikor a hatalom szólítja fel az embereket, hogy csoportosuljanak, és így kockáztassák a saját egészségüket és másokét. Ilyenkor otthon maradni politikai cselekvésszámba megy. Agitátorok, ébresztő!
2020. április 14., kedd
Ami nem mindegy
2020. április 12., vasárnap
Április 11.
2020. április 9., csütörtök
A király meztelen
A gondoskodó
– A Kocsis Máté?
– Ja, ő valami a pártban vagy a KISZ-ben vagy micsoda. A titkárnője hívott fel.
– A Fideszben.
– Na ott, mindig KISZ-t mondok.
– És mit akart a Kocsis Máté?
– Hát hogy nincs-e valamire szükségem.
2020. április 7., kedd
Szétesés előtt
Mosogatós marokkó
2020. április 6., hétfő
Az idézetíró
Megmondom, mi van: nem tudjuk
2020. április 3., péntek
Hírek
2020. április 2., csütörtök
Autizmus és social distancing
2020. április 1., szerda
Az állampolgári nevelésről
A nyílt diktatúra első napján
2020. március 31., kedd
2020. március 29., vasárnap
2020. március 26., csütörtök
A limbósztár
Járványdiktatúra
2020. március 24., kedd
Nemzeti konzultáció
2020. március 22., vasárnap
Diktatúra-e van?
Döntsd el, hova állsz!
2020. március 21., szombat
Maradj otthon!
Kinyírta az egész vezérkart
2020. március 20., péntek
RIP
Mozart
2020. március 19., csütörtök
Heterofisz
2020. március 18., szerda
Forradalom a korona idején
Mi a fontos?
"Ok, hogy tanulni kell, de nem vagyok tanár, anya vagyok és van millió dolgom még ezen kívül. Nem lehetne kevesebbet? Nem lehetne, hogy a rajzot, technikát, tesit....ÉNEKET mellőzzük?!
Hozzáteszem ez nem csak az én véleményem."
Szerintem a kiborulás teljesen érthető. De nekem más lenne a javaslatom: nem lehetne, hogy kivételesen, a rendkívüli helyzetre tekintettel, inkább főleg a rajzot, technikát, tesit, éneket nyomassuk?
2020. március 17., kedd
Jobb-e félni?
Pandavér
Azaz mindannyian olyan kedvesek, szeretetreméltóak és nyugodtak leszünk, mint a pandák.
2020. március 16., hétfő
Karantén a buszon
– Karantén van.
– És így nem száll rá a karantén? Még olyat!
#legendary99
2020. március 15., vasárnap
Mielőtt hálát rebegünk
1. A pszichológia tanítása szerint a halálfélelem légköre nem nagyon kedvez a tanulásnak. (A pedagógusokról beszélek, akiknek állítólag most kéne digitális kultúrát tanulni.)
2. Érthető módon elcsendesedett a NAT-vita, amely az én olvasatomban arról szólt, hogy a jelenlegi tananyag (ami lényegében ugyanaz, mint ami az új NAT-ban van) nem alkalmas semmire. Most ehhez hozzátehetjük, hogy különösen nem alkalmas digitális feldolgozásra. Nem látom azt a diskurzust, ami arról folyna, hogy MIT is kéne és lehetne tanítani távoktatással.
3. Ez különben azért van, mert a halálfélelem légköre a stratégiai diskurzusoknak sem kedvez.
4. Eddig konszenzus volt arról, hogy korunk egyik fő rákfenéje a személyes kapcsolatok visszaszorulása, és az, hogy a virtuális világ elszívja a levegőt a valódi személyes találkozások elől. Tökre értem, hogy amikor az utóbbi lehetetlen, akkor nagyon jó, hogy van az előbbi, de azt komolyan számításba kéne venni, hogy ettől a dolgok csak rossz irányba tudnak menni.
5. Plusz az a gyerek, aki eddig nem volt telefonfüggő, most tuti az lesz, hacsak a szülők nem vetik be magukat nagyon. Lehet, hogy a tanárok fő feladata ez lenne: segíteni a szülőket, hogyan éljék túl, ha a gyerek egész nap otthon van.
6. Ceterum censeo Carthaginem esse delendam.
2020. március 14., szombat
Fordulat?
2020. március 13., péntek
Minden hullámhosszon
Megint az iskolabezárásról
2020. március 12., csütörtök
Szűrő
Így a szállítási díj persze csaknem 100%-kal emeli az árat, de nem is ez aggaszt. Hanem hogy hogy a fenébe jutok hozzá a jövőben ehhez a vacakhoz. Szóval, ha van ötlet... SENCOR SVX71
Ööö... szóval nem szeretnék gorombának vagy hálátlannak látszani, de az talán világos a fenti bejegyzésből, hogy én egy ideje már keresem ezt a terméket, és hát a Google-t használom ilyenkor. Tulajdonképpen azok segítségére számítok, akik véletlenül tudnak valamit erről a dologról, pl. szintén használják, vagy ismernek megbízható forrásokat.
Embertelen
2020. március 11., szerda
Az iskolabezárásról
Nemzeti (?) alaptanterv
A régi játszótársak
A legnehezebb
2020. március 9., hétfő
Ebbe halunk bele
2020. március 7., szombat
A tanárképzők és a NAT
Politika a corona idején
2020. március 6., péntek
Ő is a Sorsé
2020. március 5., csütörtök
Arról, hogy milyen egy sztrájkmozgalom
"J. H. Blair seriff eljött hozzánk az embereivel, és Samet, a férjemet kereste. Sam a szakszervezeti vezetők egyike volt. Egyedül voltam otthon a hét gyerekkel. Feldúlták az egész házat, aztán kinn őrködtek, Samet várták, hogy lelőjék, ha megjön. De nem jött haza akkor éjjel. Utána kitéptem egy lapot egy falinaptárból, és erre írtam le a "Which Side Are You On?" (Melyik oldalon állsz?) szövegét egy régi baptista himnusz, a "Lay the Lily Low" dallamára. Az én dalaim mindig az elnyomottakhoz szóltak, a munkásokhoz. Én is közéjük tartozom, és úgy érzem, hogy velük kell lennem. Nem létezik semlegesség. Vagy az egyik oldalon kell állnod, vagy a másikon. Van, aki azt mondja: "nem foglalok állást – én semleges vagyok." Ilyen nincs. Az elmédben vagy az egyik oldalon vagy, vagy a másikon. Harlan megyében senki se volt semleges. Ha nem voltál orgyilkos, akkor szakszervezeti tag lettél. Az kellett lenned."
2020. március 4., szerda
2020. március 3., kedd
Sokadszor a sztrájkról
A dilettantizmus forrásairól
Egy béremelés margójára
Hát most is valahogy így.
2020. március 2., hétfő
Esküszöm, forradalmár leszek
2020. március 1., vasárnap
Szakmaiság és politikum a NO NAT mozgalomban
Lehetséges-e a NAT “tisztán szakmai” kritikája?
Lehetséges-e a NAT “tisztán szakmai” kijavítása?
És ha konszenzusteremtő viták, kerekasztal-beszélgetések során születnének meg az új tantervek? Hát az már nagy dolog lenne, csakhogy ezt kitűzni már eminensen politikai cél. Ahhoz legalábbis az kell, hogy a kormányzat ebben a kérdésben gyökeresen másképp viselkedjen, mint eddig, illetve mint más kérdésekben. Ugye mindenki belátja, hogy ha azt követelné egy eddig még nem létező mozgalom, hogy legyen nyilvános vita a kormányzat bevándorlási politikájáról, az politikai, és nem szakmai követelés lenne. Ugyanígy a NAT-ról való nyílt egyeztetés követelése is az. De az sem lenne egy nagyon erős állítás, hogy a jelenlegi kormánytól ezt hiába is várnánk, szóval...
Szóval pártpolitikáról van szó?
Tehát nincs kormányzóképes ellenzék. Hát akkor?
Mi a teendő?
Azt szokták mondani, el kell érni a szülőket. Én meg azt mondom, hogy a szülőkön keresztül el kell érni az egész társadalmat. Különösen fontos lenne a hasonló problémákkal szembesülő rokon szakmákkal összefogni: a szociális szférával és az egészségüggyel. Mert mindannyian egy hatalmas emberáldozat részesei vagyunk: senkiházi milliárdosok rövid távú érdekeiért áldozza föl ez a rezsim a jövőt, azaz az embereket.
Kiegészítés
- Az az állítás, hogy nem léteznek pártok, valóban egy kicsit durva az önkormányzati választások után. Tény, hogy akkor az ellenzéki pártok valóban pártként viselkedtek, így az többpártrendszer megszűnéséről szóló “doktrínámat” talán tényleg újra kéne gondolnom. (Ami nem azt jelenti, hogy most visszavontam. :) )
- Azt is írtam, hogy a NAT 2020 visszavonása nem lenne jó. Ez nyilván megint leegyszerűsítően blikkfangos megfogalmazás. Sok minden miatt jó lenne. Egyrészt csapás lenne a NER-re, hát ennek hogyne örülnénk? Másrészt nem jelentene újabb csapást a közoktatásra. Ez is valami. De fenntartom, hogy jóval többre van szükség, mint a NAT visszavonása.