2023. augusztus 14., hétfő

Kant

Újraolvastam Tengelyi László 1988-as Kant-monográfiáját. Tengelyi zseni volt, ehhez nem fér kétség. Az egyetemen több kurzusra is jártam hozzá, lenyűgöző volt nemcsak a tudása, hanem a kedves segítőkészsége és ismeretterjesztő képessége is. A Kant-könyv egyszerre ismeretterjesztő munka, segítség azoknak, akik most ismerkednek a filozófussal, és Kant rendszerének, a rendszerrel való viaskodásának szuverén rekonstrukciója. Nem tisztem eldönteni, de minden bizonnyal önálló tudományos teljesítménynek tekinthető. Nagyon sajnálom amúgy, hogy a Kossuth Kiadó tervezett sorozatának Schelling- és Hegel-kötete végül nem készült el, mert a tervbe vett szerző, Fehér M. István benyomásom szerint hasonló kettős képességgel rendelkezett. De már ő se írhatja meg ezeket a könyveket.



Gondoljátok meg, proletárok I.

Befejeztem Tverdota György monumentális József Attila-monográfiájának első kötetét. A könyv csaknem 900 oldala a költő fejlődését 21 éves koráig követi nyomon. Erős volt bennem a kétely, hogy van-e ennek értelme, hiszen JA korai költészete egy elég terjedelmes, de nem nagyon lebilincselő korpusz. Ahogy TGY A kozmosz énekéről írja: próbára teszi az olvasó türelmét (vagy valami ilyesmi, most nem keresem ki). De nagyon nem bántam meg, hogy kitartottam. TGY nagyon gazdagon dokumentálva mutatja be, hogy bontakozott ki a tanulóévek során a zseni. Kitűnő minőségérzékkel különbözteti meg a 4-5 remekművet (következetesen ezt a szót használja) a sok átlagos verstől vagy éppen a "művészileg kevésbé sikeres" daraboktól. Lenyűgöző JA tudatossága: az első pillanattól kezdve profi költő volt, vagyis hivatásának tekintette a költészetet, ami azt is jelentette, hogy tudatosan tanult, csatlakozott irányzatokhoz, kereste a pártfogókat – nemcsak anyagi, hanem szellemi értelemben is. Várom a második kötetet, amely le is zárja a vállalkozást. (Fura megoldás, hogy az első kötetben sem irodalomjegyzék, sem tárgy- és névmutató nincs, ezért is nagyon kéne már a második.)