2017. július 31., hétfő
2017. július 27., csütörtök
Új utónevek
Minden évben eljön a nap, amikor a Facebook népe nem fárad gúnyolódni azon, hogy milyen új nevek anyakönyvezhetők immár. A leghangosabban persze azokon a neveken a röhög kifinomult ízlésű polgár, amelyek már a 70-es évek Utónévkönyvében is benne voltak. De persze jókat derülhetünk azon is, hogy egyes honfitársaink nem Jókait olvasnak este lefekvés előtt, hanem sorozatokat néznek, és ez határozza meg névadási preferenciáikat. Ami engem illet, én csak egy szempontból futom át a listát ilyenkor: létezik-e végre a Tigris utónév. Eddig mindig csalódnom kellett. :( (Ha valaki idekommenteli, hogy jó, jó, de a Kandida név mégis gáz, figyelmeztetés nélkül törlöm a kommentet.)
Life is life
Mész a megálló felé, és látod, hogy a négy lehetséges busz közül három szépen sorban elmegy az orrod előtt. Beletörődsz a sorsba, ám pont mikor odaérnél, megjelenik a ritkán járó negyedik fajta busz, de hiába intesz, nem áll meg, mert már eldöntötte, hogy nem lassít. My life.
A féllábú karbantartó
Mai félreolvasás a speciális igényekről: féllábú karbantartót keresnek. (Félállású.)
2017. július 25., kedd
Erőforrás – mihez?
„A magyar kormány még nem döntötte el, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányság tehertétel-e vagy erőforrás.” Ebben a már túl sokat idézett mondatban nem az a szörnyű, hogy esetleg tehertétel. Hanem az a reflektálatlan természetesség, ahogy embereket eszközként kezel. Ha majd a kormány eldönti, hogy erőforrás, akkor jön az ijesztő világ. Mert hát erőforrás – mihez?
Első szigorlatom
Szeretném elmesélni első történelemszigorlatom tanulságos történetét. Hallgatóimnak már elmeséltem egyszer-kétszer, de most itt is megosztom. Másodéves koromban én súlyos tanulmányi válságba kerültem, különösen a történelemtanulással volt bajom, nem részletezem, képtelen voltam megtanulni, de lényegében még tanulni is. Az első szigorlat másodév végén volt esedékes, a vizsgáztató tanárok: H. Balázs Éva (egyetemes történelem) és Unger Mátyás (magyar történelem). H. Balázs Éva fantasztikus egyéniség volt. Tudtuk róla, hogy kiemelkedő történész, ugyanakkor idős hölgy (utólag utánaszámolva nem sokkal hatvan fölött), nagyon nő fura allűrökkel (pl. mindenkit egyoldalúan tegezett, de ez senkit nem zavart), gyors szubjektív ítéletekkel, kategorikus kijelentésekkel. A francia szellemiséget képviselte egy nagyon németes képzési rendszerben. Színes, érdekes előadásokat tartott, de amikor egyszer egy hallgató valami olyasmit mondott, hogy "a múltkor arról tetszett mesélni, hogy...", őszintén megdöbbent: "ilyet még sose mondtak nekem, hogy én mesélek". Pedig mesélt. Unger Mátyás mindenekelőtt félelmetes volt. A szemináriumok légkörére jellemző, hogy egyik évfolyamtársam (utóbb művészettörténész lett) bevezette az "Unger előtti féldeci" fogalmát. Én ilyesmivel persze soha nem mertem volna próbálkozni. Lehet, hogy ő se. Volt persze, akit inspirált ez a légkör, nyilván sokakat, Unger népszerű oktató volt, engem lebénított, és nem könnyítette meg, hogy úrrá legyek említett tanulmányi válságomon.
A szigorlat úgy zajlott, hogy a két oktató külön vizsgáztatott, aztán közös osztályzatban állapodtak meg. Előbb H. Balázshoz mentem, kihúztam a porosz felvilágosult abszolutizmust. Mikor sorra kerültem, csak annyit tudtam kinyögni, hogy a porosz felvilágosult abszolutizmus II. Frigyes nevéhez kapcsolódik. És a papíromon is lényegében ez a fontos adalék állt mindössze. "Ez a tételed?" – kérdezte csodálkozva H. Balázs. "Hát ez." "Én azért azt gondolom, hogy te jó vagy" – foglalta össze némileg meglepően. A szemináriumon egyszer sem szóltam hozzá, a kiselőadásomra pedig időhiány miatt nem került sor, szóval rejtély volt, hogy pozitív ítéletét mire alapozza. Igaz, a kiselőadásomhoz kapcsolódóan konzultáltam vele, és akkor hosszan beszélgetett velem mindenféléről, a legkevésbé a történelemről. "Na meglátjuk, hogy szerepelsz Unger tanár úrnál" – ezzel zárta le a vizsgát. Na hiszen, Unger! Hozzá már abban a tudatban mentem be, hogy megbuktam. Bocskai és a hajdúk – nem részletezem, gyalázatosan szerepeltem. "Ez elégtelen. Hogy teljesített H. Balázs tanárnőnél?" "Hát ott sem volt jobb." Aztán a várakozás az ítéletre. Ami pedig a következő volt: H. Balázs meggyőzte Ungert, hogy mégsem kéne megbuktatni engem. Elégséges azzal a feltétellel, hogy ősszel becsületből beszámolok Ungernél (és csak nála) a szigorlati anyagból.
A történetnek több tanulsága is van. Az egyik, hogy meg lehet érezni belőle valamit a hetvenes évek bölcsészkarának (ELTE) vizsgáztatási és osztályozási kultúrájából. Ezt nem ragozom most tovább. A másik, hogy aztán középiskolai tanár lettem, tanítottam a porosz felvilágosult abszolutizmust is, és aki nem tudta, annak elégtelent adtam. Ez is érdekes gondolatmeneteket indíthat el a történelemtanítás értelméről.
A szigorlat úgy zajlott, hogy a két oktató külön vizsgáztatott, aztán közös osztályzatban állapodtak meg. Előbb H. Balázshoz mentem, kihúztam a porosz felvilágosult abszolutizmust. Mikor sorra kerültem, csak annyit tudtam kinyögni, hogy a porosz felvilágosult abszolutizmus II. Frigyes nevéhez kapcsolódik. És a papíromon is lényegében ez a fontos adalék állt mindössze. "Ez a tételed?" – kérdezte csodálkozva H. Balázs. "Hát ez." "Én azért azt gondolom, hogy te jó vagy" – foglalta össze némileg meglepően. A szemináriumon egyszer sem szóltam hozzá, a kiselőadásomra pedig időhiány miatt nem került sor, szóval rejtély volt, hogy pozitív ítéletét mire alapozza. Igaz, a kiselőadásomhoz kapcsolódóan konzultáltam vele, és akkor hosszan beszélgetett velem mindenféléről, a legkevésbé a történelemről. "Na meglátjuk, hogy szerepelsz Unger tanár úrnál" – ezzel zárta le a vizsgát. Na hiszen, Unger! Hozzá már abban a tudatban mentem be, hogy megbuktam. Bocskai és a hajdúk – nem részletezem, gyalázatosan szerepeltem. "Ez elégtelen. Hogy teljesített H. Balázs tanárnőnél?" "Hát ott sem volt jobb." Aztán a várakozás az ítéletre. Ami pedig a következő volt: H. Balázs meggyőzte Ungert, hogy mégsem kéne megbuktatni engem. Elégséges azzal a feltétellel, hogy ősszel becsületből beszámolok Ungernél (és csak nála) a szigorlati anyagból.
A történetnek több tanulsága is van. Az egyik, hogy meg lehet érezni belőle valamit a hetvenes évek bölcsészkarának (ELTE) vizsgáztatási és osztályozási kultúrájából. Ezt nem ragozom most tovább. A másik, hogy aztán középiskolai tanár lettem, tanítottam a porosz felvilágosult abszolutizmust is, és aki nem tudta, annak elégtelent adtam. Ez is érdekes gondolatmeneteket indíthat el a történelemtanítás értelméről.
2017. július 24., hétfő
2017. július 23., vasárnap
Donáth Tiborról
Rónay László egy írása emlékezetembe idézte Donáth Tibort, az anatómust. Kiderült, hogy 16-ban volt 90 éves. Amiből viszont az következik, hogy amikor minket tanított, nagyjából 52 éves volt. Mindig lenyűgöznek az életkorok. Hogy az akkor megközelíthetetlen tekintélynek számító professzorok fiatalabbak voltak, mint én most. (Hahn István is alig volt idősebb akkor mostani énemnél.)
Ugyanúgy kerültem kapcsolatba Donáth professzorral, mint – felteszem, 20 évvel korábban – Rónay. A pedagógia szakosoknak ezek szerint mindig is ő tanította az anatómiát. (Rónay idejében a 30-as évei elején járhatott, de már professzor volt, Rónay legalábbis így emlegeti.) Én valami miatt hülyeségnek tartottam ezt a féléves anatómia-fiziológia kurzust (ma már bánom persze), és nem nagyon tanultam, vagyis hát alig. Vizsgázni valamiért egyedül mentem hozzá, úgy értem, akkor más vizsgázó nem volt. Azt mondta, meséljek az agyról. Persze nem nagyon tudtam semmit. Erre bizonyos szomorúsággal azt mondta: legyen közepes. Az a bölcsészeknél rossz jegynek számít, ugye?
Ugyanúgy kerültem kapcsolatba Donáth professzorral, mint – felteszem, 20 évvel korábban – Rónay. A pedagógia szakosoknak ezek szerint mindig is ő tanította az anatómiát. (Rónay idejében a 30-as évei elején járhatott, de már professzor volt, Rónay legalábbis így emlegeti.) Én valami miatt hülyeségnek tartottam ezt a féléves anatómia-fiziológia kurzust (ma már bánom persze), és nem nagyon tanultam, vagyis hát alig. Vizsgázni valamiért egyedül mentem hozzá, úgy értem, akkor más vizsgázó nem volt. Azt mondta, meséljek az agyról. Persze nem nagyon tudtam semmit. Erre bizonyos szomorúsággal azt mondta: legyen közepes. Az a bölcsészeknél rossz jegynek számít, ugye?
Címkék:
egyetemi emlékek
Tömegpszichózis 2.
Talán ez egy jó elv: csak olyan tömegrendezvényre szabad elmenni, ahol nem fordulhat elő, hogy megverik azt, akinek más a véleménye.
2017. július 22., szombat
Tömegpszichózis 1.
Baromarcú agresszív állatok persze minden tömegben vannak. De talán Tusványoson nagyobb valószínűséggel.
Médiamonopólium
Ha valakinek esetleg kétségei lennének azzal kapcsolatban, hogy milyen terjedelmű az állami médiamonopólium Magyarországon, az gondolja meg pl. azt, hogy még a Telenor MyTV szolgáltatása is a kormány propagandagépezetét kínálja alapcsomagként.
2017. július 21., péntek
Ellenzéki stratégiákról
A Momentumból lehetett volna egy politikai erő. Ehelyett azt választotta, hogy be akar jutni a parlamentbe (minek?). Ezzel részévé vált a magyar politikai osztály morális és kompetenciaibeli csődjének. Ezek ugyanazok.
Címkék:
gondolatforgácsok
Kóbor kutyákról
Biztos volt már, de mégis. Ha én Semjén Zsolt lennék, azt kívánnám, hogy egy jól irányzott lövéssel ejtsenek el, mintsem hogy ennek a bűnös és kártékony kormánynak a vezető embere legyek.
Öreg fa vagyok
Megint a Kossuth szól a hátam mögött. Öreg fát nem lehet átültetni. Mennék innen akárhová, de túl sok a gyökerem.
2017. július 20., csütörtök
Szabadka a kis szombat
Egy fordítási gyöngyszem... vagy érdekes etimológiai probléma?
"Szabadka közepes méretű város Észak-Szerbiában, nem messze a magyar határtól. Bár lakosainak száma több mint százezer, mégis nagyon ráillik a neve, ami szó szerint annyit tesz, hogy 'kis szombat'."
"Szabadka közepes méretű város Észak-Szerbiában, nem messze a magyar határtól. Bár lakosainak száma több mint százezer, mégis nagyon ráillik a neve, ami szó szerint annyit tesz, hogy 'kis szombat'."
Didaktikatanár
"- Önnek nem tetszenek a verseim? - érdeklődött Ivan.
- Nagyon nem tetszenek.
- Mit olvasott tőlem?
- Egy árva sorát sem olvastam! - kiáltott fel idegesen a látogató.
- Akkor honnét tudja, hogy nem tetszik, amit írtam?
- Ugyan, hát nem elég az, amit a többiektől olvastam?"
Mindig ez jut eszembe, amikor megtudják, hogy didaktikatanár vagyok. :)
- Nagyon nem tetszenek.
- Mit olvasott tőlem?
- Egy árva sorát sem olvastam! - kiáltott fel idegesen a látogató.
- Akkor honnét tudja, hogy nem tetszik, amit írtam?
- Ugyan, hát nem elég az, amit a többiektől olvastam?"
Mindig ez jut eszembe, amikor megtudják, hogy didaktikatanár vagyok. :)
A nagyvonalúságról
Van az a régi vicc (vagy mi), hogy a szerelő egyet koccant az autómotorra, az szépen elindul, a szerelő meg kér húszezer forintot. A tulaj persze méltatlankodik, mire a szerelő válasza: ez nem a koccantás ára, hanem hogy tudtam, hová kell koccantani. Mint magasan kvalifikált értelmiséginek nekem imádnom kéne ezt a történetet. De az az igazság, hogy mindig bajom volt vele. Mert szerintem van olyan, hogy amikor feltűnően kevés időt és energiát követel egy munka, akkor az ember nem él vissza a monopóliumával. Ahogy az optikus ingyen megjavította az elgörbült szemüvegem. Ez nyilván üzletpolitika is, nemcsak kedvesség. De találkoztam ilyennel ügyvédnél is, pedig erre a hivatásra igen kevéssé jellemző az altruizmus.
Címkék:
gondolatforgácsok
2017. július 18., kedd
Ellenes?
Na ezt hogy kellett volna helyesen leírni? Vagy nem kellett volna ilyen kifejezést alkotni?"
KARSAI LÁSZLÓ BESZÉDE AZ EGYÜTT SOROS GYÖRGY-ELLENES PLAKÁTTÉPÉSÉN"
KARSAI LÁSZLÓ BESZÉDE AZ EGYÜTT SOROS GYÖRGY-ELLENES PLAKÁTTÉPÉSÉN"
A játék célja
Ha az ellenfelem felrúgja a játékszabályokat, és én mégis győzök, az nekem jó? Nem! Én nem győzni akarok, hanem a játékszabályok szerint játszani.
2017. július 15., szombat
Öregség
Van egy nagyon híres amerikai színész, annyit hallom a nevét, gondoltam, megnézem már a gugliban, melyik az. Nézem a képeit, hát még csak nem is ismerős egyik sem. Na jó, megnézem a port.hu-n, miben játszott. Szép hosszú lista, egyiket se láttam, de még csak a címüket se hallottam. :D Hát így nem csoda. Elszaladt mellettem a világ. :D
2017. július 13., csütörtök
Emberi erőforrások
A családi vagyon megsokszorozása számos erőforrásból táplálkozhat. Ezek egyike maga az ember (a zemberek, a magyarok), akinek a vérét ki lehet szívni, akinek az egészségén és szellemi fejlődésén nagyon sokat meg lehet takarítani. Ezt nevezzük nemzeti nyelvünkön emberi erőforrásnak.
2017. július 11., kedd
Terrorveszély a kertben
Tegnap beszámoltam a törleszkedő és kétszínű (fekete-fehér) migráncsról, aki egyre otthonosabban jár-kel a kertünkben és néha a lakásunkban is. Van azonban nálunk egy másik, sokkal kisebb termetű migráncs is, aki szaporodni sem átallt a kisház eresze alatt. És félek nagyon, hogy ez a kettősség tragikus véget fog érni. Felüti fejét nálunk is a terrorizmus. :)
Címkék:
tíz másodperces novella
2017. július 10., hétfő
Bábjátékosokról
A 90-es években én is voltam történelemtanítási témában, projektvezetőként a Soros Alapítvány kedvezményezettje. Ez úgy ment, hogy ha volt egy innovációs elképzelésed, azzal megkerested az alapítványt, és egy szakmai kuratórium – amit Soros György nyilván semmilyen formában nem kontrollált személyesen – döntött arról, hogy hajlandó-e támogatni. Ezt most csak azért mesélem el, nehogy valaki azt higgye, hogy Soros kitalált projekteket, és aztán fizette a megvalósítókat, akik engedelmes bábjai voltak. Nem, ezt a mostani kormány csinálja az EU-s projektek keretében: pontosan előírja, hogy mit kell csinálni, lényegében azt is, hogy kik pályázhatnak, és egyáltalán nem érdekli, hogy hol milyen innovációra lenne konkrétan szükség. Ez valóban bábok mozgatása. Soros György tevékenysége nem volt az. Hálás vagyok érte.
2017. július 9., vasárnap
Migráncs a kertben
Az utóbbi napokban a saját kertünkbe is többször bejött egy migráncs. Még hogy a kertünkbe... Na igen, először csak oda. Felmászott a kerti asztalra, és ott aludt, mintha otthon lenne. Feleségem -- gondolom, Soros-pénzből -- enni is adott neki, bár egyáltalán nem volt lesoványodva. Csoda, ha újra és újra visszajött? Aztán csak úgy besétált a házba. Körbejárt, mint aki felméri, hogy megfelel-e kényes igényeinek az új haza. Privát szféránkat semmibe véve az orrát többször a lábunkhoz dörgölte. Egy pillanatra az emeletre is felszaladt. Útlevele persze nincs, a kerítés nem érdekli, és egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki halálos veszélyek elől menekül.
2017. július 8., szombat
Vizes
Én nem tudom, mi ez a vizes izé, mert nem érdekel, ki úszik gyorsabban, méregessék össze az úszó micsodájukat otthon a négy fal között, de hát csak úgy röpködnek a százmilliárdok, mintha nem lenne iszonyú nagy baj, nem mellesleg nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Hát mi ez itt, amiben fuldoklunk?
2017. július 5., szerda
A normalitás minimumáról
Egy visszatérő érzés: "Mindegy, majd csak lesz valahogy. Van a normalitásnak egy olyan minimuma, amit azért senki nem lép át." Negatív. Nincs ilyen minimum.
2017. július 4., kedd
Könyökfájás
Amikor van ez a könyökfájás, az embert megkérdezi a szakember, hogy milyen mozdulatok váltják ki leginkább. Hát itt van például ez a három: 1. megemelem a kissé távolabb lévő üveget, 2. töltök a pohárba, 3. megemelem a poharat, iszom. Ha így marad, talán absztinens leszek. Vagy... bal kézzel iszom.
2017. július 3., hétfő
Rossz ember vagyok
Rossz ember vagyok. Esténként bedugom a konnektorba a szúnyogirtó
lapocskát. Ami a szúnyogokat illeti, hát valóban nincsenek. De a legyek!
Rajtuk látszik, hogy lassú halállal pusztulnak el.
Levelet kaptam
Levelet kaptam, lájf. "Tájékoztatás többlethozam visszatérítésről" Vááá, na mi van? "Tájékoztatjuk, hogy a Halálesetre szóló kiegészítő biztosításán az elmúlt évben többlethozam nem képződött." Anyád.
Soros, Goebbels, időgép
Kéne valami látványos kiállás Soros mellett. (Sorosos borítókép?) Nem azért, mintha rászorulna (nem szorul rá), nem is annyira hálából (arra sem szorul rá), inkább csak azért, hogy világossá tegyük, nem hatnak ránk Goebbels hazugságai. (Ja, már nem Goebbels van, mindegy...)
A promóció protokolljához
Egyszer nagyon régen becsöngettek hozzám a mormonok, és még az ajtóban bemutatkozás helyett megkérdezték, hogy nekem is a család-e a legfontosabb. Azt hiszem, akkor értettem meg, hogy normális körülmények között egy kérdésre akkor válaszolunk, ha tudjuk, hogy a kérdező mit akar ezzel. A kérdéshez hozzátartozik egy szándék, és persze minél személyesebb a kérdés, illetve minél kevesebbet tudok a kérdezőről, annál kevésbé leszek hajlamos válaszolni a szándék előzetes tisztázása nélkül.
Ez most arról jutott eszembe, hogy a különböző típusú promotereket láthatóan arra tanítják, hogy a promóciót kérdéssel kell indítani. "– Elnézést, feltehetek egy kérdést? – Nem." Ha nem tudom, mit akar ezzel, nem. Ilyen egyszerű. Vannak persze árnyalatok. Ha a promoter a macskakajáknál áll, és azzal indít, hogy van-e macskám, akkor valójában tisztázta, milyen ajánlattal akar bombázni, és én el tudom dönteni, hogy foglalkozom-e a dologgal vagy nem. De ha azt kérdezik tőlem, van-e okostelefonom, ez a feltétel nem teljesül, mert okostelefonja majdnem mindenkinek van (álkérdés), és az ehhez kapcsolódó ajánlatok nagyon sokfélék lehetnek. Ha pedig a promoter azt kérdezi bemutatkozás helyett, hogy szokott-e vérezni a fogínyem fogmosáskor, akkor tényleg menjen el a sunyiba.
Ez most arról jutott eszembe, hogy a különböző típusú promotereket láthatóan arra tanítják, hogy a promóciót kérdéssel kell indítani. "– Elnézést, feltehetek egy kérdést? – Nem." Ha nem tudom, mit akar ezzel, nem. Ilyen egyszerű. Vannak persze árnyalatok. Ha a promoter a macskakajáknál áll, és azzal indít, hogy van-e macskám, akkor valójában tisztázta, milyen ajánlattal akar bombázni, és én el tudom dönteni, hogy foglalkozom-e a dologgal vagy nem. De ha azt kérdezik tőlem, van-e okostelefonom, ez a feltétel nem teljesül, mert okostelefonja majdnem mindenkinek van (álkérdés), és az ehhez kapcsolódó ajánlatok nagyon sokfélék lehetnek. Ha pedig a promoter azt kérdezi bemutatkozás helyett, hogy szokott-e vérezni a fogínyem fogmosáskor, akkor tényleg menjen el a sunyiba.
2017. július 2., vasárnap
Ne hagyjuk?
Ki nevet a végén?-t játszik velünk, és mi vagyunk a bábuk. Ezért kerülök mindig vissza a Starthoz.
2017. július 1., szombat
Pride, hope
Pár éve, ha megkérdezték, mért megyek ki a Pride-ra (buzi-e vagy?), azt mondtam, azért, mert ez a szabadságról szól, és a szabadság fontos nekem. Ma már inkább azt mondanám, azért, mert szeretem. Várom. Ez talán a legtisztább és bizonyosan a leginkább gyűlöletmentes demonstráció, és minden embernek szüksége van egy kis reményre a teljes elsötétedés időszakában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)