2023. május 28., vasárnap

Zöld Marokkó

sótalanítólétesítmény #napszava

2023. május 27., szombat

Mivégre?

Van-e, lehet-e nem önző célja a gyermekvállalásnak? Talán csak az, hogy nem tudjuk, mi lesz a gyerekből. "Nem messiás-é minden újszülött, Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak, S csak későbben fejlik szokott pimasszá" – így Madách. A messiás talán túlzás – bár ki tudja –, de talán tényleg pont ő lesz, aki segít megmenekülni.

Mit érdekelne?

Pedagógus vagyok. Mit érdekelne engem a pedagógia maga?

2023. május 25., csütörtök

Mi lesz ebből?

Az amúgy megvan, hogy a Republikánus Párt rohamosan fasizálódik? Talán el kell gondolkodnom azon, hogy a konzervatív ideológiák és a fasizmus között mégis jóval intimebb a kapcsolat, mint eddig gondoltam. És ez azért azt is jelenti, hogy a "fasizmus vagy szocializmus" jelszó nem is olyan hülyeség.

2023. május 20., szombat

Cringe

Néhány hónapja fiatalokkal beszélgettem a tüntetések tapasztalatairól, és azt találtam mondani – nem először, bevallom –, hogy addig nem lesz változás, amíg nem lesz a tüntetéseken közös éneklés. Beszélgetőpartnereim kifejezetten megrökönyödtek ekkora ostobaság hallatán, és kedves iróniával megköszönték, hogy végre megvilágítottam az eddigi kudarcok egyszerű okát. De azt hiszem, volt, aki a szíve mélyén érezte, hogy valami azért van ennek a gondolatnak a mélyén. Valójában ugyanis a közösségek hiányáról van szó, mindenekelőtt a baloldali szcénán. A kollektív cselekvés fogalma egyszerűen ismeretlen, jól látszik ez például a pedagógussztrájkok történetében, ahol teljesen újra lett értelmezve a sztrájk fogalma egyéni cselekvésként, ami persze teljesen működésképtelenné tette azt. És igen, ebből a közösséghiányból és elszigetelődésből következik, hogy a tüntetésen éneklőknek még a látványa is cringy. És szerintem ennek a következménye az is, hogy akik megpróbáltak valamilyen dalt kötni a megmozdulásokhoz, rendre olyan dalokat választottak, amelyek tömegdalnak kifejezetten alkalmatlanok (Rabszolgakórus, Örömóda, Mi vagyunk a grund). 

És most jön az igazi cringe: az alábbiakban megpróbálok konkrét javaslatot tenni egy mozgalmi dal szövegének – a pedagógusmozgalomhoz kötődő – aktualizálására. A kiválasztott dal(lam): We shall not be moved, No nos moverán, Nem hajlunk sosem. (Ó igen, ez egy baloldali mozgalmi dal, fasiszta himnuszokban nem vagyok jó.)

A felépítés nagyon primitív. A változatlan szövegű refrén mellett a verze jórészt szintén a refrént ismétli, mindig csak egy – jelszószerű – sor tartalmaz új szöveget. A refrén ismerős lesz két magyar versből. Van benne egy durva enjambement, remélem, ez senkit nem fog elriasztani. Próbálom a sorokba tördeléssel érzékeltetni, hogy képzelem a kapcsolódást a dallamhoz.

Én egész
népemet fogom
én egész
népemet fogom
nem középis-
kolás fokon tanítani!
Rendületlenül!

A verze pedig ilyen:

Folytatjuk a harcot.
Rendületlenül!
Folytatjuk a harcot.
Rendületlenül!
Nem középis-
kolás fokon tanítani!
Rendületlenül!

Az így énekelt jelszavak (első sor) száma aztán tetszés szerint gyarapítható. Ezzel már nem akarom égetni magam, mások nálam jobbakat tudnak kitalálni.

2023. május 16., kedd

Indián tanmese

– A pedagógusok a jövő.

– Igen, de egy részük harcol, sztrájkol, kiáll az elveiért, példát mutat, egy másik részük fél, közömbös, tudatlan. Melyik csoport fogja meghatározni a jövőt?

– Amelyik mellé állunk.

2023. május 14., vasárnap

Ész és gyomor

Gyomoridegem van, mert túl sok minden jár a fejemben egyszerre. A tiszta ész kritikáját olvasom (nehéz, de élvezem), TGM-interjúkat hallgatok, egy megírandó esszé jár a fejemben a baloldal oktatásfókuszú stratégiájáról, közben próbálom érteni a török választásokat és követni az ukrajnai háborút, muszáj némi vodkát inni, aztán jön a cica és masszíroza a hasam, mint aki tudja, mire van szükség.

2023. május 2., kedd

A felfegyverzett nép

Ismeretes, hogy a szabad fegyverviselés amerikai eszménye a zsarnoksággal szembeni ellenállás jogából vezethető le: ha az államnak fegyverviselési monopóliuma van, akkor a néppel bármi megtehető. Az ellenállási jog kodifikálásának amúgy nagy hagyománya van az európai történelemben, a legismertebb példa a Magna Charta vagy nálunk az Aranybulla ellenállási záradéka. Ezekben az oklevelekben persze szó sincs a népről, egyfajta ultima ratióról azonban igen a hatalom elfajulásának esetére. 

Ma már nemigen kell érvelni amellett, hogy a fegyverviselés szabadsága nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ellenben tragédiák tömegéhez vezetett. Van azonban egy fegyver, amely a gyerek kezében sem veszélyes, a zsarnok mégis okkal retteg tőle. Persze, hogy a tudásról beszélek. Nem oszthatnánk ki a nép között? Van egy vad, radikális utópiám. Szívesen álmodozom egy olyan iskoláról, ahol tanítás történik, és így kiművelt emberfők jönnek ki belőle: a felfegyverzett nép.