Komment:
A bátorság szerintem egy nagyon szép és fontos erény. Tényleg nem értem, hogy miért a népszínművek nyelvén beszélünk róla, mintha valami másról lenne szó. Szerintem ennek elidegenítő, távolító hatása van. De mindegy, csak elmélkedem.
2018. június 30., szombat
Civil kurázsi
Azért a "civil kurázsi" kifejezés is egy nyelvi szörny. A "kurázsi" szó gyakorlatilag nem használatos a magyar nyelvben, akkor itt miért olyan fontos? Hogy kevésbé legyen világos? (Mondjuk, a "civil" szó sem olyan, hogy elősegítené a megértést, legalábbis ebben a kifejezésben.)
2018. június 27., szerda
Kis ország
"E törvény alkalmazása során gyűlés a legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel."
Kis ország – kis gyűlés. Trianon-szindróma.
Amúgy meg igen:
Ha ketten összegyűlnek a demokrácia nevében, az már demokrácia kör. Így fogunk győzni. (Mt, 18: 19-20)
Kis ország – kis gyűlés. Trianon-szindróma.
Amúgy meg igen:
Ha ketten összegyűlnek a demokrácia nevében, az már demokrácia kör. Így fogunk győzni. (Mt, 18: 19-20)
Félreolvasás
Maradona helyett mindig Madonnát olvasok. Csak nem értem, ki az az ismeretlen pali a képeken.
2018. június 26., kedd
2018. június 25., hétfő
A sorrendről
Amikor a mosdóban van folyékony szappan, de nincs víz... (Mindig ügyelj a helyes sorrendre!)
2018. június 23., szombat
Csodavárás
Azt mondják, a csodára várni gáz. De amikor nincs ésszerű remény, mire várhatnánk? Akkor hát nem tehetünk semmit? Dehogynem! Fel kell készülnünk a csodára.
Aranyos, családias
Az egész úgy kezdődött, hogy előző nap felhívott a szállásadó, hogy mikor érkezem. Ismerve az ilyen családias panziók szokásait mentegetőzni kezdtem, hogy ezt bizony éppen most nem tudom megmondani, bizonyára később az elvárhatónál, de majd előtte odatelefonálok. Erre azt mondja, nem is az, mehetek bármikor, de ha vonattal jövök, szívesen kijön elém a pályaudvarra. Mondom, hát még azt se tudom, de igazán nem kell fáradnia, majd megoldom. Jó, akkor csak annyit, hogy a 14 buszra kell felszállni... Ó, köszönöm, ismerem Miskolcot.
Végül nem is érkezem későn, megmutatja a szobámat. (A fürdőszoba kinn van, többen is használjuk, ennek nem örülök, nem túl jó nadrágban menni zuhanyozni, jobb a nőknek, mindig van valami könnyű nyári ruhájuk erre a célra. Szerencsére sokat nem adok az illemre, hosszú póló és gatya is megtette.) Mi járatban van Miskolcon? Nem igazán van kedvem a beszélgetéshez: itt dolgozom. Elintézzük az anyagiakat? Jó, máris hozom a számlát. Én közben szórakozottan bekapcsolom a tévét, a Bartók Rádió jön be, kellemes, halk zene. Jön a gazda: rádiózik? Hát, mondom, csak most kapcsoltam be, majd meglátom. Mert át kell kapcsolni tévére, lázasan keresni kezdi a távirányítón a megfelelő gombot. Nagyon fáradt vagyok, szeretnék már levetkőzni, mondom, köszönöm, nem akarok tévézni. Ja, jó. Wifire szüksége lesz? Hát az nem ártana. Keresi a kódot, de nem találja. Áthozom a szomszédból. És tényleg, bekopog a szomszéd vendéghez, elkéri tőle a jelszót. És már meséli is: lakik a szomszédban egy régi vendég, most is jött a barátnőjéhez, de – az ujján mutatja, hogy – összevesztek, aztán most itt van. Oké, jó tudni a szomszéd magánéletét. Elintézzük a pénzt, hozott egy félliteres ásványvizet is. Tök kedves. Szokott kávézni? Hát igen. Reggel szívesen adok egy kávét. Ha megmondja, mikor kel, addigra hozom. Köszönöm, ezt nem tudom még, jó, akkor csak kopogjon be. Elmegy, hamarosan már alszom.
Reggel elköszönök, nem akarok kávét, de szerencsére úgy emlékezett, hogy nem szoktam kávézni. A felesége ennek ellenére nagyon invitál, végül megmos egy nagy csomag apró körtét, úgy mondják, Péter-Pál körte, ez érik legkorábban, jó lesz az útra. Nagyon szépen köszönöm. Közben eszembe jut, hogy a szobámban hagytam az ingem. Ó, volt, aki két nadrágot hagyott itt, szerencsére a következő héten is kellett jönnie. És részletesen megismerkedem a feledékeny ember magánéletével is. A gazda kikísér. Haza? Nem, dolgozom még. Mit dolgozik? Az egyetemen tanítok. Ó, volt egy hallgató, jogász, vizsgázni ment, egy tanárnőt akart mindenképpen elkerülni, de hiába, akihez ment, nem tudott jönni, és a tanárnő boldogan ajánlkozott, hogy majd levizsgáztatja, meg is vágta. Az öreg önfeledten kuncog. Merre megy? Busszal? Akkor ezen a kapun.
Végül nem is érkezem későn, megmutatja a szobámat. (A fürdőszoba kinn van, többen is használjuk, ennek nem örülök, nem túl jó nadrágban menni zuhanyozni, jobb a nőknek, mindig van valami könnyű nyári ruhájuk erre a célra. Szerencsére sokat nem adok az illemre, hosszú póló és gatya is megtette.) Mi járatban van Miskolcon? Nem igazán van kedvem a beszélgetéshez: itt dolgozom. Elintézzük az anyagiakat? Jó, máris hozom a számlát. Én közben szórakozottan bekapcsolom a tévét, a Bartók Rádió jön be, kellemes, halk zene. Jön a gazda: rádiózik? Hát, mondom, csak most kapcsoltam be, majd meglátom. Mert át kell kapcsolni tévére, lázasan keresni kezdi a távirányítón a megfelelő gombot. Nagyon fáradt vagyok, szeretnék már levetkőzni, mondom, köszönöm, nem akarok tévézni. Ja, jó. Wifire szüksége lesz? Hát az nem ártana. Keresi a kódot, de nem találja. Áthozom a szomszédból. És tényleg, bekopog a szomszéd vendéghez, elkéri tőle a jelszót. És már meséli is: lakik a szomszédban egy régi vendég, most is jött a barátnőjéhez, de – az ujján mutatja, hogy – összevesztek, aztán most itt van. Oké, jó tudni a szomszéd magánéletét. Elintézzük a pénzt, hozott egy félliteres ásványvizet is. Tök kedves. Szokott kávézni? Hát igen. Reggel szívesen adok egy kávét. Ha megmondja, mikor kel, addigra hozom. Köszönöm, ezt nem tudom még, jó, akkor csak kopogjon be. Elmegy, hamarosan már alszom.
Reggel elköszönök, nem akarok kávét, de szerencsére úgy emlékezett, hogy nem szoktam kávézni. A felesége ennek ellenére nagyon invitál, végül megmos egy nagy csomag apró körtét, úgy mondják, Péter-Pál körte, ez érik legkorábban, jó lesz az útra. Nagyon szépen köszönöm. Közben eszembe jut, hogy a szobámban hagytam az ingem. Ó, volt, aki két nadrágot hagyott itt, szerencsére a következő héten is kellett jönnie. És részletesen megismerkedem a feledékeny ember magánéletével is. A gazda kikísér. Haza? Nem, dolgozom még. Mit dolgozik? Az egyetemen tanítok. Ó, volt egy hallgató, jogász, vizsgázni ment, egy tanárnőt akart mindenképpen elkerülni, de hiába, akihez ment, nem tudott jönni, és a tanárnő boldogan ajánlkozott, hogy majd levizsgáztatja, meg is vágta. Az öreg önfeledten kuncog. Merre megy? Busszal? Akkor ezen a kapun.
Címkék:
tíz másodperces novella
2018. június 22., péntek
2018. június 20., szerda
Ing
– Ööö... lesz ez a bizonyos érettségi csütörtökön.
– Igen. És?
– Illenék valami normális inget fölvenni, de nem tudom, van-e nekem olyan.
– Ugyan, persze, hogy van. Választasz egy világosat.
– De mindegyik mintás...
– Várj csak! Tavaly túrtam neked egy fehér inget. Direkt ezért, akkor is érettségiztettél.
– Tényleg, rémlik. De hol a fenében lehet.
– Nem tudom. Majd körülnézek...
– Hát jó esetben ott lóg a többi ing között, de nem nagyon hiszem.
Ott lógott. Csak fészket rakott a ráncában valami rovar. De könnyen le lehetett tisztogatni.
– Igen. És?
– Illenék valami normális inget fölvenni, de nem tudom, van-e nekem olyan.
– Ugyan, persze, hogy van. Választasz egy világosat.
– De mindegyik mintás...
– Várj csak! Tavaly túrtam neked egy fehér inget. Direkt ezért, akkor is érettségiztettél.
– Tényleg, rémlik. De hol a fenében lehet.
– Nem tudom. Majd körülnézek...
– Hát jó esetben ott lóg a többi ing között, de nem nagyon hiszem.
Ott lógott. Csak fészket rakott a ráncában valami rovar. De könnyen le lehetett tisztogatni.
Címkék:
tíz másodperces novella
2018. június 19., kedd
Erdő közepében
Erdő közepében akarok élni. Mézen és sáskán. Ja, mézet nem ehetek. Akkor csak sáskán.
2018. június 18., hétfő
Új kihívások
Imádom, amikor egy új nyavalya jelentkezik, ami még eddig nem volt. Az élet hatvan fölött is tele van új kihívásokkal. #pollenallergia
2018. június 15., péntek
Más kárán
Rákosiék (pontosabban Révai) azzal is próbálták erősíteni a hatalmukat, hogy tehetséges, fiatal és hívő értelmiségiekkel vették körül magukat. Aztán amikor azok meghasonlottak önmagukkal, az súlyos érvágás volt a hatalom számára. Orbán ezt a hibát nem követte el.
Csomagban
Jól értem, hogy az irgalmasság visszavonása és a keresztény értékek alaptörvényi védelme egy csomagtervet alkotnak? Bravó!
2018. június 14., csütörtök
Mindig ugyanúgy
Mindig ugyanúgy kezdődik el. És mindig ugyanazt mondják, amikor elkezdődik: "Ugyan, ezt te se gondolod komolyan."
2018. június 13., szerda
Ne legyél semmilyen!
Most, hogy megpróbálom "sajtó alá" rendezni az esszéimet, és hát elolvasok mindent újra, megint eszembe jutott, hogy mennyire sokféleképpen soroltak be engem (kevés számú) olvasóim. A konzervatívoknak liberális voltam, a liberálisoknak konzervatív. Néha fordítva: a konzervatívoknak konzervatív, a liberálisoknak liberális. Aztán sok liberális és konzervatív látott/lát bennem valami rombolni kész anarchistát, és nyilván nekik is van igazságuk. Ahogy azoknak is, akik főleg inkonzisztensnek látnak: hol így beszélek, hol úgy.
De mégis inkább azzal a fiatalemberrel értek egyet, aki tegnap megszólított a miskolci villamoson.
-- Bocsánat, de mi az ott a nyakadban?
-- Ez? Egy buddhista imalánc.
-- Az megvan, de mi az a bojt a végén? Olyan, mint nálunk a fiatal kukorica bajusza.
-- Ja, nem, az csak valami fonál.
-- Azt hittem. Szóval buddhista vagy?
-- Nem, csak szimpatizáns.
-- Értem. Meghallgattad őket, aztán... Én is elmentem egyszer a jehovákhoz. Csak poénból. De szörnyű volt.
Aztán elbeszélgetünk egy kicsit vallásokról, erről-arról. Amikor leszállt, kezet nyújtott, és ezt mondta:
-- Ne legyél buddhista! Ne legyél semmilyen! Csak saját magad.
De mégis inkább azzal a fiatalemberrel értek egyet, aki tegnap megszólított a miskolci villamoson.
-- Bocsánat, de mi az ott a nyakadban?
-- Ez? Egy buddhista imalánc.
-- Az megvan, de mi az a bojt a végén? Olyan, mint nálunk a fiatal kukorica bajusza.
-- Ja, nem, az csak valami fonál.
-- Azt hittem. Szóval buddhista vagy?
-- Nem, csak szimpatizáns.
-- Értem. Meghallgattad őket, aztán... Én is elmentem egyszer a jehovákhoz. Csak poénból. De szörnyű volt.
Aztán elbeszélgetünk egy kicsit vallásokról, erről-arról. Amikor leszállt, kezet nyújtott, és ezt mondta:
-- Ne legyél buddhista! Ne legyél semmilyen! Csak saját magad.
Címkék:
tíz másodperces novella
Rendbe hozni
Ki kell venni a katétert. Ki kell venni a pelenkát, ha szükséges, meg kell tisztogatni az altestet. Új pelenkát kell feltenni. Ilyenkor még bármi megtörténhet. Tiszta lepedőt kell alátenni, és betakarni egy tiszta paplanhuzattal. A két kezét egymásra kell tenni a hasán. Ha szétcsúszik, érdemes összekulcsolni az ujjakat. Ha egy összetekert párnahuzattal felkötjük az állát, megakadályozhatjuk, hogy a száj nyitva maradjon. Le kell fogni a szemét.
2018. június 12., kedd
Vonat, életveszély
Gondolom, ha majd meghal egy öreg az IC-n, akkor lesz valami légkondi projekt. Bár valószínűleg az se számít. Mért nem tud a seggin maradni, aki hetvenéves? Vagy mért nem megy Oszkárral? -- merül föl a kérdés.
2018. június 11., hétfő
2018. június 9., szombat
2018. június 8., péntek
Szétszóródik
Találtam egy szót: "szétszóródik". Ez Heidegger, de gyanítom, ember nincs, aki pontosan tudná, "mire gondolt a költő", amikor használta. Nekem most elég azt tudni, én mire fogom használni. :) #megintírokvalamit #nagyvárad
2018. június 7., csütörtök
Elírások
A billentyűzettel történő elírások pszichológiája elég érdekes dolog lehet. Mondjuk, ugyanaz, mint a kézírásos elírás, csak az ember nem gondolná, hogy billentyűzettel is ugyanazok a tudattalan mechanizmusok működnek. Mert egyészt van a sima ügyetlenség, kapkodás, pl. amikor az ember felcserél két betűt. Ez nem túl érdekes. Néha azonban notóriusan valami értelmeset írok a szándékolt szó helyett úgy, hogy közben nem gondolok arra a másik dologra. Mintha az ujjaim azt hinnék, hogy jobban tudják. Pl. a "Tanítás- és tanuláselmélet" kifejezés leírását akárhányszor így kezdem: "Taní-tás...", azaz előrehozom a kötőjelet, és eléggé világos, hogy ez a "Taní-tani Online" hatása. Ma meg "ez így" helyett ezt írtam: "egy íz".
Címkék:
gondolatforgácsok,
szavak
2018. június 6., szerda
Büntetik?
"Hazánkban a férfi homoszexualitást büntetik." Úgy emlékszem, ez a mondat szerepelt a Kislexikon c. munkában, amit gyerekkoromban sokat forgattam, és persze az izgibb címszavakat is megkerestem benne. Akkoriban szinte semmit se tudtam a melegekről, rejtélyes és ijesztő volt a téma, és igen, visszataszító is a számomra akkor, amikor éppen csak kamaszodni kezdtem. És ez így maradt még sokáig. Emlékszem, egyetemista koromban egy tanárunkról terjedt el, hogy meleg. Amúgy se tartottuk nagyra, röhögtünk puha kézfogásán, és borzongva gondoltunk arra, hogy a férfiakat szereti. Hát így. De az a mondat, amelyet a poszt elején idéztem, már gyerekkoromban szöget ütött a fejembe. Nem értettem, és nem tudtam hová tenni: büntetik? Hát ezt így hogy?
A szakadék szélén
Kár lenne tagadni, hogy a Nyugat a szakadék szélén áll. De azt is, hogy mi már a mélyben vagyunk. (Egy régi vicc nyomán)
2018. június 5., kedd
Kórházvonat
– Ide kerültem, csak azt nem tudom, miért. Kérdezem a doktor urat: "majd megbeszéljük", és már megy is tovább.
– ...
– Ajánlott nekem a doktor úr egy kórházvonatot. Hogy nekem az nagyon jó lenne, mert teljesen egyedül vagyok. Aztán egy hét múlva kérdeztem, hogy mi van azzal a kórházvonattal, azt mondta: "majd megbeszéljük", de akkor már a folyosó végében volt.
– De mi az, hogy kórházvonat?
– A kórházvonat... az egy nagy vonat... úgy kell elképzelni, mint egy tartálykocsit. És adnak hozzá két botot... Azzal kell kopogtatni, és akkor kijön belőle egy... És abba a vonatba be lehet ülni vagy feküdni vagy... be lehet feküdni. És akkor nem kell mondani semmit. ... Én nem tudom, telepátiával megy ez vagy hogyan... Nem kell mondani semmit, és már tudják, hogy mire van szükséged. Azonnal hozzák. És van ott orvos is, persze. Ki is van írva rá, hogy: orvosi vonat.
– ...
– Ajánlott nekem a doktor úr egy kórházvonatot. Hogy nekem az nagyon jó lenne, mert teljesen egyedül vagyok. Aztán egy hét múlva kérdeztem, hogy mi van azzal a kórházvonattal, azt mondta: "majd megbeszéljük", de akkor már a folyosó végében volt.
– De mi az, hogy kórházvonat?
– A kórházvonat... az egy nagy vonat... úgy kell elképzelni, mint egy tartálykocsit. És adnak hozzá két botot... Azzal kell kopogtatni, és akkor kijön belőle egy... És abba a vonatba be lehet ülni vagy feküdni vagy... be lehet feküdni. És akkor nem kell mondani semmit. ... Én nem tudom, telepátiával megy ez vagy hogyan... Nem kell mondani semmit, és már tudják, hogy mire van szükséged. Azonnal hozzák. És van ott orvos is, persze. Ki is van írva rá, hogy: orvosi vonat.
Címkék:
hospice,
tíz másodperces novella
2018. június 3., vasárnap
Kitüntetésekről
Szerintem az teljesen rendben van, hogy Kósa Lajos kitüntetést kapott a pedagógusnapon. Az már sokkal kevésbé van rendben, hogy bizonyára sok kiváló pedagógust is kitüntettek. Akik most büszkék.
2018. június 2., szombat
2018. június 1., péntek
Invázió fenyeget
Bocsánat, de nem tudok szabadulni ettől. Talán megártott A szolgálólány meséje. Ezt írja az enyhén szólva kormányközeli Magyar Idők: "Ám nem lehet nemzeti cél a homoszexualitás propagálása egy olyan helyzetben, amikor amúgy is csökken/elöregszik a népesség, hazánkat pedig idegen invázió fenyegeti." Ezen én nem tudok vihogni. Túldimenzionálom?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)