Levelet kaptam, lájf

Levelet kaptam a miniszterelnöktől, mondanám el a véleményem a tervezett alaptörvény-módosításról. Én még ilyet soha nem csináltam, de hát új korszak van, rendszerváltás vagy a mi a szösz, szóval úgy gondoltam, válaszolok és leírom a kifogásaim azzal az egy ponttal kapcsolatban, amely – az általános egyetértés mellett – kiverte nálam a biztosítékot.

Tisztelt Cím!

Magyarország Alaptörvénye 17. módosításának tervezetében a 2. cikkben foglalt korlátozást a magyar demokrácia szükséges megerősítése szempontjából kifejezetten károsnak, kontraproduktívnak tartom. Éppen a végrehajtó hatalom túlsúlya és bebetonozása ellen van szükség erős és a kormánytól személyükben független képviselőkre, akik képviselőségük ideje alatt mindvégig törekszenek arra, hogy választóik bizalmát megőrizzék, és lehetőleg újraválasszák őket. Az újraválasztásra való törekvés a képviselői motiváció nagyon fontos része, a tervezett változtatás a harmadik ciklusra ezt a motivációt elveszi, ezzel – legalábbis az egyéni képviselők esetében – lényegesen gyengíti a törvényhozó hatalmat mint a végrehajtó hatalom lehetséges ellensúlyát. Az, hogy az Országgyűlés sem az elmúlt 16 évben, sem azelőtt nem játszott ilyen szerepet, még nem ok arra, hogy ettől a feladatától a jövőre nézve is eltekintsünk. Végül megjegyzem, hogy a 2. cikk indoklása nem tartalmaz komolyan vehető elemeket, különös tekintettel arra, hogy az lehetőségekről beszél (a tisztségviselők megújításának lehetősége, új tapasztalatok megjelenése), ezek a lehetőségek azonban minden esetben a választók rendelkezésére állnak, az újraválasztás lehetőség a választók szabadságát semmilyen értelemben nem korlátozza.

Tisztelettel

dr. Knausz Imre

Új radikalizmus

Iván, aki páratlan pontossággal tudott fogalmazni, és örökre hiányozni fog, valami ilyesmit mondott 1989-ben: "Egyszemélyes pártot alapítottam, és egyelőre szigorú tagfelvételi zárlat van." Ez jutott eszembe ezzel az írásommal kapcsolatban. Tavaly szeptemberben írtam le azzal a naiv elképzeléssel, hogy majd lesz, aki csatlakozik. Egy embernek mutattam meg, aztán mostanáig elő sem mertem venni. De most újraolvasva, azt kell látnom, hogy ma sem gondolom másképp, igaz, a T/1 talán mulatságos. Egyszemélyes párt ez is, de nálam nincs tagfelvételi zárlat. Ez egy fontos különbség köztünk. Mondanom sem kell: az ő javára.

“Radikálisnak lenni annyi, mint a dolgot gyökerénél megfogni. Az ember gyökere azonban maga az ember." (Marx, 1844)

Mérlegelve, hogy unokáink egy olyan világban lesznek felnőttek, amely gátlástalan diktátorok látomásait váltja valóra,

és mérlegelve, hogy ez ezt jelenti: éhínségek, járványok, háborúk, terrorizmus és természeti katasztrófák pusztítják az emberi civilizációt,

mérlegelve továbbá, hogy mindezért a kapitalista világrend a felelős,

úgy döntöttünk, hogy eljött a kapitalizmus gyakorlati kritikájának ideje. 

De mérlegelve, hogy az erőszak erőszakot szül és csak a diktátorok hatalmát erősíti,

és mérlegelve, hogy a nép torkán lenyomott igazságok még soha nem vezettek tartós változáshoz,

mérlegelve továbbá, hogy senki nem tudja, milyen lenne a nem-kapitalista világ, 

az alábbiakban meghirdetjük a “gyengéd forradalmat“.

1. A nem-tudás radikalizálása: nincs és nem is lehet olyan ember, aki a bölcsek kövét birtokolva meg tudná mondani, milyen világot akarunk. Azt a keveset se tudjuk, amit Marx követői a Kommunista Kiáltvány óta tudni vélnek. A kapitalizmust felváltó új termelési mód megalkotása csak a nép közös műve lehet. Ez nem naivitás, hanem reálpolitika: nem kellenek megváltók, nem kellenek önjelölt diktátorok, nem kellenek bálványok! 

2. A demokrácia radikalizálása: az előző pont megvalósításának persze feltételei vannak.

2.1 A nép akkor lesz képes közös döntéseket hozni  ha nincs mesterségesen tudatlanságban tartva. A működő demokrácia feltétele a műveltség demokratizálása.

2.2 A politikai hatalom megszerzésének legfőbb célja: az iskolarendszer visszahódítása a pedagógia számára. Olyan közoktatásra van szükség, amely nem önkényesen kigondolt tantervek szerint próbál tudást tölteni a gyerekek fejébe. Ez ugyanis csak elfordítja őket a tudástól. Az oktatás célja, hogy fölkeltse az új nemzedékek érdeklődését a világ és egymás iránt. Ehhez az oktatás fölszabadítására van szükség, és a pedagógusok kiemelt bérezésére 

3. Az antifasizmus radikalizálása: olyan antifasiszta (azaz az autoriter törekvésekkel szemben a demokráciát védő) összefogásra van szükség, amelynek saját közös programja van: a nép kulturális fölemelése. Hisszük, hogy e cél érdekében mozgósíthatók a szegények és a középosztály, mert mindenki érzi, hogy a tudatlanság=kiszolgáltatottság. És mozgósíthatók a pedagógusok, és mozgósítható az ifjúság, amelyet elsősorban fenyeget a közelgő apokalipszis. 

Programunkat utolérhetetlen pontossággal fogalmazta meg József Attila:

“S a hozzáértő, dolgozó
nép okos gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.” 

Quandoque bonus dormitat Homerus

Beszéljünk végre a fontos dolgokról is! Itt van például a Faust egyik legismertebb ikonikus mondta:

Fiam, fakó minden teória,

s a lét aranyló fája zöld.

Ez Jékely Zoltán fordítása, a most nekünk érdekes második sor így hangzik az eredetiben:

Und grün des Lebens goldner Baum.

És legalább negyven éve, vagyis amióta először olvastam ezt a szöveget, nem értem Jékelyt. És úgy érzem, most jött el az idő, hogy ezt kiírjam magamból. Ha a német sort szó szerint lefordítjuk, ezt kapjuk:

s az élet aranyfája zöld.

És mit ad Isten, ez poétikai-verstani szempontból is teljesen rendben lévőnek látszik. Oké, egy ponton bicsaklik a jambus, az eredetiben pedig nem, de ennyi azért belefért volna az egész költemény verselését nézve. Mi vette vajon rá a jeles fordítót, hogy az "élet" helyett a "lét"-et emlegesse? A kérdés persze azért érdekes, mert a filozófiai fordítási hagyomány a kettőt élesen megkülönbözteti, a "lét" Hegeltől Heideggerig a "Sein" fordítása, márpedig arról sok minden eszünkbe juthat, de hogy zöldellő fája van, az pont nem. Mondhatjuk persze, hogy más a költészet, és más a filozófia, de talán pont Goethe (és a Faust) esetében én mégse mondanám.

Ha viszont "lét", akkor az "aranyfája" túl rövid, lesz tehát belőle "aranyló fája". Első pillantásra mindegy. De talán mégse. Attól tartok, hogy a zöld aranyfa is egy kicsit izé, és ez a képzavar a német mestertől van, nem tudunk vele mit kezdeni. De ezt még lehet úgy értelmezni, hogy az "arany" jelző a zöld fa belső értékére utal, és így nem bántja annyira a szemet, mint az "aranyló" jelző, amely kifejezetten a látványt és a színt idézi.

Még egyszer: nem kötözködnék én a "lét aranyló fája" miatt, nem keresnék a kákán is csomót, ha nem lett volna kéznél a sokkal egyszerűbb és pontosabb megoldás. Persze a jó Homérosz is alszik néha, és az ilyen botlások (ha szabad így neveznem) teszik igazán szerethetővé a hatalmas Goethét és a csodálatos Jékelyt.