Beszéljünk végre a fontos dolgokról is! Itt van például a Faust egyik legismertebb ikonikus mondta:
Fiam, fakó minden teória,s a lét aranyló fája zöld.
Ez Jékely Zoltán fordítása, a most nekünk érdekes második sor így hangzik az eredetiben:
Und grün des Lebens goldner Baum.
És legalább negyven éve, vagyis amióta először olvastam ezt a szöveget, nem értem Jékelyt. És úgy érzem, most jött el az idő, hogy ezt kiírjam magamból. Ha a német sort szó szerint lefordítjuk, ezt kapjuk:
s az élet aranyfája zöld.
És mit ad Isten, ez poétikai-verstani szempontból is teljesen rendben lévőnek látszik. Oké, egy ponton bicsaklik a jambus, az eredetiben pedig nem, de ennyi azért belefért volna az egész költemény verselését nézve. Mi vette vajon rá a jeles fordítót, hogy az "élet" helyett a "lét"-et emlegesse? A kérdés persze azért érdekes, mert a filozófiai fordítási hagyomány a kettőt élesen megkülönbözteti, a "lét" Hegeltől Heideggerig a "Sein" fordítása, márpedig arról sok minden eszünkbe juthat, de hogy zöldellő fája van, az pont nem. Mondhatjuk persze, hogy más a költészet, és más a filozófia, de talán pont Goethe (és a Faust) esetében én mégse mondanám.
Ha viszont "lét", akkor az "aranyfája" túl rövid, lesz tehát belőle "aranyló fája". Első pillantásra mindegy. De talán mégse. Attól tartok, hogy a zöld aranyfa is egy kicsit izé, és ez a képzavar a német mestertől van, nem tudunk vele mit kezdeni. De ezt még lehet úgy értelmezni, hogy az "arany" jelző a zöld fa belső értékére utal, és így nem bántja annyira a szemet, mint az "aranyló" jelző, amely kifejezetten a látványt és a színt idézi.
Még egyszer: nem kötözködnék én a "lét aranyló fája" miatt, nem keresnék a kákán is csomót, ha nem lett volna kéznél a sokkal egyszerűbb és pontosabb megoldás. Persze a jó Homérosz is alszik néha, és az ilyen botlások (ha szabad így neveznem) teszik igazán szerethetővé a hatalmas Goethét és a csodálatos Jékelyt.
