2018. április 29., vasárnap
Mi fáj?
A szandi az új hátizsák. Már lényegében fájdalom nélkül tudom levenni a hátizsákot. Viszont nagyon fáj, ha ki kell kapcsolni a szandált. Valamit valamiért.
Beüljenek-e?
Itt valamit nagyon félreértenek egyesek. Amikor másokkal együtt én is felvetem, hogy talán nem kéne minden megválasztott képviselőnek beülnie a parlamentbe, akkor nem Orbánra akarunk csapást mérni, és nem is valami pótcselekvést szorgalmazunk. Az ismét leszerepelt ellenzéknek próbálnánk megmutatni, hogyan menthetnék a seggüket. De hát ők pusztulni akarnak.
Mélységfelejtés és jobboldali előretörés
"Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad."
Amikor a képzetlen tömegek (a továbbiakban: nép) elégedetlensége magas szintet ér el, kétféle ideológiában találhat fogódzót. Az egyik megnevezi, hogy kik a felelősek a bajokért (az oligarchák, a gazdagok, a zsidók, a cigányok, a migránsok, az ukrajnai magyarok, a politikusok, Brüsszel, Soros György stb.), és azt hirdeti, hogy őket valamiképpen korlátozni, kordában tartani kell. A másik szintén megnevezi a felelősöket, de károkozásukat a helyzetükkel kacsolja össze, és azt hirdeti, hogy valamiféle szerkezeti, a társadalmi-politikai berendezkedést érintő változásra van szükség. Az előbbi ideológiát általában jobboldali populizmusnak szokták nevezni (bár kevés köze van a konzervatív jobboldalisághoz), az utóbbi pedig a klasszikus baloldali hagyományhoz kötődik. Világos, hogy ez csak akkor tud működni, ha egyáltalán megtörténik a fennálló helyzet társadalomelméleti magyarázata, és ez a magyarázat az ideológia részévé válik.
Az magától értetődő, hogy a nép magától nem fogékony a társadalomelméleti háttérmagyarázatokra. Ezt "kívülről kell bevinni" a képzetlen emberek gondolkodásába, tehát tanításra-tanulásra, ha tetszik, felvilágosításra van szükség. (Bocsánat, Leninnel ezúttal nem akarom pozicionálni magam, de hát történetesen ebben igaza volt.) Az az alaptézisem, hogy a Jobbik és a Fidesz tömeghatása (túl a Fidesz-kormány által nyújtott tényleges előnyökön, ami szintén elemzést érdemel) elsősorban azzal magyarázható, hogy ez a struktúrákról szóló tanítás egyáltalán nem jelent meg mint a gyűlöletalapú politizálás ellenpontja. Miért?
Itt először arról kell szólni, hogy ez egyáltalán lehetséges-e. A közmunkások természetesen nem fognak társadalomfilozófiai értekezéseket olvasni, ezt még én sem gondolom. A kérdés az, hogy a baloldali politika képes-e egy olyan program érdekében mozgósítani őket, amely túlmutat a gyűlöleten és az ellenség megnevezésén egy társadalomátalakító projekt irányába. Másképp fogalmazva: megtörténik-e a társadalomelmélet lefordítása az egyszerű emberek nyelvére és élethelyzetére? Mindenesetre ez volt a szocialista munkásmozgalom sikereinek titka a 19. században és a 20. század első felében.
A baloldali alternatíva megvalósulásának feltétele, hogy szerves és kétirányú kapcsolat alakuljon ki a társadalom különböző képzettségű rétegei között. Nagyon leegyszerűsítve ez legalább három szintet jelent: 1. az elméletalkotók, 2. a közvetítők, 3. a tömegek. A közvetítők (pedagógusok, médiamunkások, politikusok, szociális munkások, közművelődési szakemberek stb.) nyilván kulcsszereplői ennek a folyamatnak. Egyfelől meg kell ismerniük és meg kell érteniük az elméletalkotók által konstruált modelleket, másfelől úgy kell azokat transzformálni és leegyszerűsíteni, hogy esély legyen arra, hogy eljussanak a tömegekhez. Harmadrészt arról is szó van, hogy nekik kell artikulálni a nép problémáit, fájdalmait és narratíváit annak érdekében, hogy a társadalomelmélet egyáltalán érzékelje ezeket.
A választások után sokan megfogalmazták, hogy az eredmények hátterében népbutítás és egyáltalán a nép ostobasága áll. Legfontosabb állításom az, hogy valóban az okosság hiányáról van szó, de nem elsősorban a nép okossága az, ami hiányzik. Igazából a közvetítő értelmiség vallott kudarcot. A 2. és 3. szint közötti kapcsolat azért nem jött, nem jöhetett létre, mert már előzetesen felbomlott az 1. és 2. szint közötti kapcsolat. Éspedig már az oktatási rendszer szintjén. Azaz: a társadalmi problémák okairól való gondolkodás hihetetlen mértékben elcsökevényesedett már az értelmiség körében is. Az iskolai műveltségközvetítés formálissá vált, a kauzális gondolkodás igénye elhalványult, helyét az egyszerű, közvetítés nélküli válaszok foglalták el. Ezt neveztem ennek az írásnak a címében mélységfelejtésnek. A politikai osztály kudarca csak része és kifejezője a közvetítő értelmiség általános kudarcának, amely viszont szélesre tárja a kaput a jobboldali radikalizmus gyűlöletpolitikája előtt.
A kiút – általánosságban – természetesen az oktatás rendbehozása lenne. Ez azonban túl általános és távoli cél. Ami már most is megtehető: alternatív-mozgalmi tanítási formák kialakítása az iskolarendszeren kívül elsősorban középiskolások és egyetemisták (a leendő közvetítő értelmiség) számára. És végül szeretnék erősen fogalmazni: nem baloldali az a politikai erő, amely ezt nem tekinti elsődleges feladatának.
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad."
Amikor a képzetlen tömegek (a továbbiakban: nép) elégedetlensége magas szintet ér el, kétféle ideológiában találhat fogódzót. Az egyik megnevezi, hogy kik a felelősek a bajokért (az oligarchák, a gazdagok, a zsidók, a cigányok, a migránsok, az ukrajnai magyarok, a politikusok, Brüsszel, Soros György stb.), és azt hirdeti, hogy őket valamiképpen korlátozni, kordában tartani kell. A másik szintén megnevezi a felelősöket, de károkozásukat a helyzetükkel kacsolja össze, és azt hirdeti, hogy valamiféle szerkezeti, a társadalmi-politikai berendezkedést érintő változásra van szükség. Az előbbi ideológiát általában jobboldali populizmusnak szokták nevezni (bár kevés köze van a konzervatív jobboldalisághoz), az utóbbi pedig a klasszikus baloldali hagyományhoz kötődik. Világos, hogy ez csak akkor tud működni, ha egyáltalán megtörténik a fennálló helyzet társadalomelméleti magyarázata, és ez a magyarázat az ideológia részévé válik.
Az magától értetődő, hogy a nép magától nem fogékony a társadalomelméleti háttérmagyarázatokra. Ezt "kívülről kell bevinni" a képzetlen emberek gondolkodásába, tehát tanításra-tanulásra, ha tetszik, felvilágosításra van szükség. (Bocsánat, Leninnel ezúttal nem akarom pozicionálni magam, de hát történetesen ebben igaza volt.) Az az alaptézisem, hogy a Jobbik és a Fidesz tömeghatása (túl a Fidesz-kormány által nyújtott tényleges előnyökön, ami szintén elemzést érdemel) elsősorban azzal magyarázható, hogy ez a struktúrákról szóló tanítás egyáltalán nem jelent meg mint a gyűlöletalapú politizálás ellenpontja. Miért?
Itt először arról kell szólni, hogy ez egyáltalán lehetséges-e. A közmunkások természetesen nem fognak társadalomfilozófiai értekezéseket olvasni, ezt még én sem gondolom. A kérdés az, hogy a baloldali politika képes-e egy olyan program érdekében mozgósítani őket, amely túlmutat a gyűlöleten és az ellenség megnevezésén egy társadalomátalakító projekt irányába. Másképp fogalmazva: megtörténik-e a társadalomelmélet lefordítása az egyszerű emberek nyelvére és élethelyzetére? Mindenesetre ez volt a szocialista munkásmozgalom sikereinek titka a 19. században és a 20. század első felében.
A baloldali alternatíva megvalósulásának feltétele, hogy szerves és kétirányú kapcsolat alakuljon ki a társadalom különböző képzettségű rétegei között. Nagyon leegyszerűsítve ez legalább három szintet jelent: 1. az elméletalkotók, 2. a közvetítők, 3. a tömegek. A közvetítők (pedagógusok, médiamunkások, politikusok, szociális munkások, közművelődési szakemberek stb.) nyilván kulcsszereplői ennek a folyamatnak. Egyfelől meg kell ismerniük és meg kell érteniük az elméletalkotók által konstruált modelleket, másfelől úgy kell azokat transzformálni és leegyszerűsíteni, hogy esély legyen arra, hogy eljussanak a tömegekhez. Harmadrészt arról is szó van, hogy nekik kell artikulálni a nép problémáit, fájdalmait és narratíváit annak érdekében, hogy a társadalomelmélet egyáltalán érzékelje ezeket.
A választások után sokan megfogalmazták, hogy az eredmények hátterében népbutítás és egyáltalán a nép ostobasága áll. Legfontosabb állításom az, hogy valóban az okosság hiányáról van szó, de nem elsősorban a nép okossága az, ami hiányzik. Igazából a közvetítő értelmiség vallott kudarcot. A 2. és 3. szint közötti kapcsolat azért nem jött, nem jöhetett létre, mert már előzetesen felbomlott az 1. és 2. szint közötti kapcsolat. Éspedig már az oktatási rendszer szintjén. Azaz: a társadalmi problémák okairól való gondolkodás hihetetlen mértékben elcsökevényesedett már az értelmiség körében is. Az iskolai műveltségközvetítés formálissá vált, a kauzális gondolkodás igénye elhalványult, helyét az egyszerű, közvetítés nélküli válaszok foglalták el. Ezt neveztem ennek az írásnak a címében mélységfelejtésnek. A politikai osztály kudarca csak része és kifejezője a közvetítő értelmiség általános kudarcának, amely viszont szélesre tárja a kaput a jobboldali radikalizmus gyűlöletpolitikája előtt.
A kiút – általánosságban – természetesen az oktatás rendbehozása lenne. Ez azonban túl általános és távoli cél. Ami már most is megtehető: alternatív-mozgalmi tanítási formák kialakítása az iskolarendszeren kívül elsősorban középiskolások és egyetemisták (a leendő közvetítő értelmiség) számára. És végül szeretnék erősen fogalmazni: nem baloldali az a politikai erő, amely ezt nem tekinti elsődleges feladatának.
Címkék:
gondolatforgácsok
2018. április 27., péntek
Tamburán
Tamburán (?) kísérte magát az énekes srác a buszon. Sajnos leszálltak a Fertő utcánál.
#legendary99
#legendary99
Lépcsőn felfelé
De az milyen már, hogy Stairway to Heaven? Már az is pont elég nekem, ha az aluljáróból kell feljönni.
Fortélyos félelem
A fortélyos félelem így igazat: azért van szükség félelemre, hogy soha ne jöjjenek vissza a félelem vámszedői. És először ez még logikusnak is tűink: akkor mi féltünk tőlük, most féljenek ők tőlünk. Csakhogy a vége mindig az, hogy mindenki fél. Így váltja egyik átkos a másikat sivár monotóniával.
2018. április 26., csütörtök
Egy igaz ember
Azért az gyász, hogy egyetlen parlamenti pártnak, sőt egyetlen igaz embernek sem volt annyi bátorsága, hogy otthagyja a bolhacirkuszt, és ellenzéki szerepet vállaljon.
2018. április 25., szerda
Az elbeszélő, akinek nincs agya
Vannak regények, amelyekben az első személyű elbeszélő olyan, mintha nem lenne agya. Így van kitalálva poétikailag. Vannak külső ingerek, belső impulzusok, történések, de nincs reflexió, nincs véleménye a másik emberről, nem gondolkodik a jövőről, a múltról, leginkább semmiről. És ez nyilván tök jó, gondolom, van egy neve ennek a technikának. Csak én nem szeretem.
Tanulni kell
Első hallásra szörnyű primitívség. Másodikra is. De!
1. A baloldali népbarátság abban különbözik a jobboldalitól, hogy nem elégszik meg az ellenség megnevezésével (az ellene való uszítással), hanem fontosnak tartja a világ (a struktúrák) megértését.
2. Itt is meg van nevezve az ellenség ("amit a tőkés odadob"), de hangsúlyozza, hogy a működést kellene megérteni. Az utolsó strófában már nem a tőkés az ellenség, hanem a tőkés rendszer, és a dal felhívja a figyelmet az önképzés fontosságára.
3. Az antifasizmus ott kezdődik, hogy a fókusz áthelyeződik a rohadék ellenségről a struktúrákra. Ehhez tanulni kell.
1. A baloldali népbarátság abban különbözik a jobboldalitól, hogy nem elégszik meg az ellenség megnevezésével (az ellene való uszítással), hanem fontosnak tartja a világ (a struktúrák) megértését.
2. Itt is meg van nevezve az ellenség ("amit a tőkés odadob"), de hangsúlyozza, hogy a működést kellene megérteni. Az utolsó strófában már nem a tőkés az ellenség, hanem a tőkés rendszer, és a dal felhívja a figyelmet az önképzés fontosságára.
3. Az antifasizmus ott kezdődik, hogy a fókusz áthelyeződik a rohadék ellenségről a struktúrákra. Ehhez tanulni kell.
2018. április 24., kedd
Rózsáné
Rózsáné valami ilyesmit mond a Befejezetlen mondatban (most nem keresem ki pontosan): "Marx azt mondta, hogy nem kell személy szerint gyűlölni a burzsoákat. De Marx nem volt proletár." És valóban: a "nép" szereti gyűlölni azt, akit a bajok okozójának tart, a "baloldal" meg szereti az olyan szavakat, mint "struktúra". Szóval ezen a projekten még dolgozni kell.
Vonaton
A vonat még nem indult el, a kocsiban alig van utas. Pár sorral előttem egy talán négy erős fiatalemberből álló társaság. Hátam mögött a kocsi végében két cigány fiatal. Egyszer csak a nagyobb társaságból felállnak ketten, és elindulnak a cigányok felé. "A fiatalembereknek van jegye?" -- hallom a hátam mögül. A többit már nem hallom, a két fiú szinte azonnal és szó nélkül leszáll. A fehérek mennek vissza a helyükre. "Így legyen lottó ötösöm" -- csak ennyit hallok. Talán álruhás MÁV-osok, talán nyomozók, talán önkéntes rendőrök. Talán csak férfias férfiak, akiket imádnak a barna szemű lányok, mert velük nincs mitől félni.
2018. április 22., vasárnap
Amikor kapsz egy hivatalos levelet pdf-ben, teljes oldalszélességet átérő linkek vannak benne, de nem kattinthatók, mert az egész egy kép, ugyanis szerepel rajta az Oktatási Hivatal elnökének aláírása.
2018. április 21., szombat
Áldozathibáztatás a politikában
Van egy Széchenyinek tulajdonított, de persze nem tőle származó idézet, ami azt fejtegeti, hogy ha egy nép elnyomás alatt szenved, akkor nem az elnyomó, hanem az elnyomott a hibás. És egyszerűen imádják a népek ezt az idézetet, évek óta rendszeresen megosztják: csak a mai napon kétszer találkoztam azzal a kijelentéssel, hogy nem baj, ha nem hiteles, akkor is igaz. :o Nem tudom megérteni, hogy olyan emberek, akik a magánéletben nyilván felháborodnának egy ilyen áldozathibáztatáson, miért tartják ezt morálisan helyénvalónak a politikában.
Lázadó remény
Szenes Iván írta a Téged nem felejtlek el, míg élek c. sláger egyébként nagyon is felejthető szövegét. Viszont kitalálta hozzá a "lázadó remény" szókapcsolatot. Ez elbűvöl, ez kell.
2018. április 20., péntek
Újabb variáció
Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen és mindenki remekül tölti az időt, még a miniszterelnök is nőügyekkel foglalkozik.
2018. április 19., csütörtök
Ha visszajönnek a kapitalisták
Annak idején azzal ijesztgettek minket, hogy ha visszajönnének a kapitalisták, akkor visszajönne a háború előtti nyomor is. Meg azt is mondták, hogy ha nem szocializmus, akkor fasizmus. Ez még nekem is sok volt, mert hát láttuk, hogy Ausztriában vagy Svédországban nem olyan szörnyű az élet. És ma sem hiszem, hogy mindaz, ami a rendszerváltás után történt, igazolhatná a létező szocializmus bornírtságát. De gondolkodni valót azért ad.
2018. április 18., szerda
Politikai kultúraváltás?
Pár éve a Tanárképző Intézetben kitaláltuk a "pedagógiai kultúraváltás" programját. Vagyis általában nem sokat ér egy új tanterv vagy technika bevezetése, mert a mélyben a kultúra lomha folyamai változatlanok maradnak. Ezek megváltoztatása a cél -- lassú, kitartó munkával. Nna. Pontosan ez van a politikában is.
Mi lesz veled, jobboldal?
Orbán ugyanolyan reménytelenségbe taszítja a jobboldalt, mint amilyenbe Rákosi és Kádár taszította a baloldalt. Ugyanúgy vetett véget a demokratikus kísérletnek (a konzervatívok viharos tapsa kíséretében), ahogy Rákosi annak idején (a Baloldali Blokk ütemes tapsától legitimálva). Csak ez egy hosszabb és ígéretesebb kísérlet volt. (Azt nem tudom, hogy a fordulat mögött most is az oroszok állnak-e, mint akkor.) Most is ugyanúgy amorális gazembereket juttatott hatalomra jobboldal, ahogy akkor a baloldal. Ez nem kis tehertétel. A baloldal sokkal hamarabb újjá fog szerveződni, mint a polgári jobboldal, amely hosszú időre elköteleződött az orbáni rombolás mellett. És ebben semmi jó nincs. :(
Hálózatokról
Hogyan ne mozgósítsunk a baloldalon? Pl. Amway-módszerekkel ne. Hogy megkeressük egy ismerősünk, az azt hiszi, akarunk valamit, erre lenyomunk neki egy szabvány reklámszöveget. Így ne! Barátságok veszhetnek el, holott a hálózatoknak barátságokon kell alapulnia.
2018. április 17., kedd
Mit mond az Evangélium?
Sose értettem, hogy a kora újkorban mért rágtak be azon, hogy a másik ember másképp értelmezi az Evangéliumot. Hát nem mindegy az nekik? Kezdem megérteni. Az ember azt hinné, világos beszéd, igen, igen, nem, nem. Aztán kiderül, hogy mégsem. Őrület. (Újra bebizonyosodik: a történelem ugyan soha nem bír az élet tanítómestere lenni, az élet azonban mindig jó tanítómestere a történelemnek.)
Emberek vagy struktúrák ellen
Az életünk szar. Ezért felelőssé tehetünk meghatározott embercsoportokat, és kereshetjük a strukturális okokat. Minden politikai erő él mindkét eszközzel, az arányok azonban nem közömbösek. De attól a párttól, amelyiknek nincs mondanivalója a struktúrákról, az Isten mentsen meg bennünket.
2018. április 16., hétfő
Demokrácia-e van?
És akkor egyszer csak szembejön egy poszt, nem uszító, nem gyűlölködő, még csak nem is pártoskodó, hanem szelíd és csendes. És szelíden és csendesen felhívja a figyelmem, hogy el kéne már fogadni a vereséget, mert hát ilyen a demokrácia: a többség dönt. Nekem meg elszorul a torkom, mert én nem ilyennek képzeltem a rendet. Mert nem, a demokrácia nem ilyen. Mert a demokráciában
- a közmédia nem a kormánypropaganda silány eszköze,
- van hatalommegosztás, független alkotmánybiroság,
- van független ügyészség, és az államhatalom nem lehet gátlástalan bűnözők meggazdagodásának eszköze,
- vannak ellenzéki pártok, és nekik is vannak jogaik a parlamentben,
- működnek a "nemzeti konzultáció" intézményei, vannak érdekegyeztető fórumok.
És feltéve, de meg nem engedve, hogy a választások szabadok és demokratikusak voltak, a győztes politikája ellen akkor is minden jóakaratú embernek tiltakoznia kellene. Ha másért nem, ezért: Rákosi óta először van olyan kormányzatunk, amely az emberek szívében megbúvó gyűlölködő gonoszt nem lecsendesíteni, hanem felerősíteni, hergelni akarja. Akit ez nem érdekel, az ne vegyen a szájára olyan szavakat, mint szeretet és megértés.
- a közmédia nem a kormánypropaganda silány eszköze,
- van hatalommegosztás, független alkotmánybiroság,
- van független ügyészség, és az államhatalom nem lehet gátlástalan bűnözők meggazdagodásának eszköze,
- vannak ellenzéki pártok, és nekik is vannak jogaik a parlamentben,
- működnek a "nemzeti konzultáció" intézményei, vannak érdekegyeztető fórumok.
És feltéve, de meg nem engedve, hogy a választások szabadok és demokratikusak voltak, a győztes politikája ellen akkor is minden jóakaratú embernek tiltakoznia kellene. Ha másért nem, ezért: Rákosi óta először van olyan kormányzatunk, amely az emberek szívében megbúvó gyűlölködő gonoszt nem lecsendesíteni, hanem felerősíteni, hergelni akarja. Akit ez nem érdekel, az ne vegyen a szájára olyan szavakat, mint szeretet és megértés.
2018. április 14., szombat
A tüntetésekről
Ezek a tüntetések olyanok, mint amikor az apa hónapszámra nem látja a nyolcéves fiát, aztán meglátogatja, és visz neki egy kurva nagy távirányítós dömpert, ami drágább, mint amit meg tud engedni magának, de látványos meg minden. A gyerek meg örül, egész este azzal játszik, de másnap már nincs kedve hozzá, inkább menne az apjával a műhelyben lábatlankodni, de az apja akkor már nincs ott. Szóval kéne már valamit kezdeni azzal a sráccal.
Címkék:
gondolatforgácsok
Új választást!
Ha én lennék az Orbán Viktor, simán kiírnám már holnap a választásokat. (Nehogy valaki idekommentelje, hogy azt nem OV írja ki.) Minden további nélkül megnyerném újra, és olyan legitimációt szereznék ezzel, amilyet még nem látott a világ.
Címkék:
gondolatforgácsok
Lángra kell lobbantani
"A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani!"
Ezt állítólag Plutarkhosz, Galilei, Yeats és Szókratész mondta. Perverz egy állat lehetett mindegyik.
Ezt állítólag Plutarkhosz, Galilei, Yeats és Szókratész mondta. Perverz egy állat lehetett mindegyik.
2018. április 13., péntek
Az Orbán-rendszer két főbűne
A nemzet szétrohasztása
- a nemzeti konzultáció minden működő intézményének felszámolása, csak egyetlen vélemény megtűrése,
- az ország határain kívül élő nemzetrész eszközként való felhasználása politikai célok érdekében, mesterséges ellentétek szítása,
- a hagyományok és a kötődés felszámolása különösen az iskolában, ahol csak egy elit számára befogadható a tananyag, és a szakképzésben formálisan is megtörtént az általános műveltség visszaszorítása,
- a nemzet egészségének lerombolása: az egészségügy lerohasztása, sportellenes politika (tömegsport helyett stadionépítés), a nyomor tartósítása.
A keresztény értékrend megtagadása és országos szintű felszámolása
- az irgalom parancsainak nyílt és büszke semmibe vétele pl. a szegénypolitikában és a menekültpolitikában,
- egy ésszerű (ill. bármilyen) migrációs politika kialakításának elmulasztása, ezáltal az ország kiszolgáltatása más kultúrájú népek várható beözönlésének,
- a lakosság felkészítésének elmulasztása a kulturális másság és sokféleség kezelésére,
- a keresztény nyugat hagyományait megtagadó keletiesen despotikus állam kiépítése.
Jelentkezés a listára
A Népi Figyelő dicsőséglistájára felkerülni természetesen annyira megtisztelő lenne, hogy én ezt semmiképpen nem merném igényelni. Mindazonáltal két dolgot szeretnék a tágabb listák készítőinek figyelmébe ajánlani.
1. Hosszú ideig a Soros által is támogatott Történelemtanárok Egylete alelnöke voltam, és 2003-ban Bódis András a Heti Válaszban azzal tisztelt meg, hogy a TTE szellemi vezetőjének nevezett. És bár már hosszú ideje nem veszek részt a TTE munkájában, gondolom, a volt zsoldosok is számítanak (lásd Hanák Péter a listán).
2. A tanítás mestersége c. jegyzetem – amely örömömre viszonylag széles körben fejti ki romboló hatását – első változatának elkészítését a Soros Alapítvány támogatta.
1. Hosszú ideig a Soros által is támogatott Történelemtanárok Egylete alelnöke voltam, és 2003-ban Bódis András a Heti Válaszban azzal tisztelt meg, hogy a TTE szellemi vezetőjének nevezett. És bár már hosszú ideje nem veszek részt a TTE munkájában, gondolom, a volt zsoldosok is számítanak (lásd Hanák Péter a listán).
2. A tanítás mestersége c. jegyzetem – amely örömömre viszonylag széles körben fejti ki romboló hatását – első változatának elkészítését a Soros Alapítvány támogatta.
Nemzeti önbecsülés
A legnagyobb rombolás a nemzeti önbecsülés (ismertebb kifejezéssel: nemzeti büszkeség) terén zajlik. Hogy mi milyen szar alakok vagyunk, stb. Ezzel szemben szerintem az történik, hogy nyolc éve erőszakolnak bennünket. És persze nem vigyáztunk eléggé, oké, de azért legyen világos, hogy ki az erőszakoló, és ki az áldozat. Más szavakkal ugyanez: a Fideszre szavazók is mi vagyunk. A velük való szolidaritás nélkül semmi esélyünk, enélkül csak elmenni tudunk (ami kétségkívül egy opció sokaknak).
Címkék:
gondolatforgácsok
Várom
15 óta várom, bár várhatnám régebben is, hogy a magyar szellemi élet nagyjai aláírnak egy nyílt levelet, hogy a kurva anyját a fasiszta bűnözőknek, akik foglyul ejtették a hazánkat. De úgy látszik, még nem annyira vészes a helyzet.
2018. április 12., csütörtök
Egy hajszállal közelebb
Mindig csak egy hajszállal kerülünk közelebb a fasizmushoz, szinte fel sem tűnik. Közben azt mantrázzuk, hogy ez még mindig nem olyan rossz, mint a Kádár-rendszerben. Remélem, amikor viszik a zsidókat (vagy a vietnamiakat vagy a biciklistákat), akkor azért lesz majd még öt igaz ember, aki tiltakozik.
Meddig tart még?
József Attila születésnapján és az április törvények évfordulóján (ami számomra a magyar alkotmányosság ünnepe) megszűnt a Magyar Nemzet. A magyar nemzet talán még nem. Bízom benne, hogy ennél nagyobb a rezilienciája.
2018. április 11., szerda
Valamit valamiért
"– Most már jobb kedvem van, elmúlt az első depresszió, hogy felgyújtom magam a Parlament előtt, vagy ilyesmi.
– Ezért felutaztál volna Pestre?"
#beszélgetéseink
– Ezért felutaztál volna Pestre?"
#beszélgetéseink
Címkék:
tíz másodperces novella
Simulékonyakról
Hát ugye én a rendszerváltás előtt – mondjuk így – elég jól belesimultam az átkos rendszerbe. Jó, ebben volt szerepe a Mi a teendő?-nek és a Történelem és osztálytudatnak is, de nyilván annak is, hogy a hatalom mellé állni kényelmesebb volt, mint szemben állni vele. És meglehetős idegenkedéssel néztem azt a néhány értelmiségit, aki képtelen volt megbékélni, kérlelhetetlen antikádárista volt, és nem átallotta morálisan elítélni a simulékonyakat. Fura érezni, ahogy ugyanebbe a szerepbe csúszom bele.
Buszon
A busz hol lépésben halad, hol rendesen, a sofőr közben ordítva telefonál, átkozódik, hogy ezt a szar buszt egyszer már kivonták a forgalomból, ő szeretné normálisan végezni a munkáját, az utasok meg szeretnének hazajutni, de így nem lehet. #legendary99
Csöng a telefon, a sofőr felveszi: Idegosztály...
Csöng a telefon, a sofőr felveszi: Idegosztály...
2018. április 10., kedd
Választás után
-- Magának mi a véleménye erről a szavazásról?
-- Hát én ezt az eredményt vártam. Nem örülök neki.
-- Nem? Én örülök.
-- Igen? Miért?
-- Mert ha egy másik párt győz, az lerombol mindent, amit eddig felépítettünk.
-- Mit?
-- Mindent.
-- ?
-- Nincs munkanélküliség... Fejlődik a gazdaság. Eltakarítottunk minden szart, amit Gyurcsány felhalmozott.
-- Értem. De iszonyú a szegénység.
-- Szegények mindig voltak. Jézus is megmondta: a szegények mindig veletek lesznek. Én a Fidesz mellett vagyok, mindig mellette voltam, ha a földre tiporják is.
-- Hát nem tiporják a földre.
-- Most nem.
-- ...
-- Egy hibája van. Nem kellett volna azt a sok stadiont építeni. Nincs magyar foci... Aztán ha nem használják, tönkremegy. Építhettek volna abból a pénzből bármi mást.
-- Igen. Például ennek a kórháznak se kéne így kinéznie.
-- Bármit... De megírom majd a levelem a Fidesznek.
-- Igen? És mi lesz benne?
-- Az az én dolgom. Levéltitok is van a világon.
-- Nem akarok én olyasmit megtudni, amit nem akar elmondani.
-- Levéltitok is van a világon.
-- Hát én ezt az eredményt vártam. Nem örülök neki.
-- Nem? Én örülök.
-- Igen? Miért?
-- Mert ha egy másik párt győz, az lerombol mindent, amit eddig felépítettünk.
-- Mit?
-- Mindent.
-- ?
-- Nincs munkanélküliség... Fejlődik a gazdaság. Eltakarítottunk minden szart, amit Gyurcsány felhalmozott.
-- Értem. De iszonyú a szegénység.
-- Szegények mindig voltak. Jézus is megmondta: a szegények mindig veletek lesznek. Én a Fidesz mellett vagyok, mindig mellette voltam, ha a földre tiporják is.
-- Hát nem tiporják a földre.
-- Most nem.
-- ...
-- Egy hibája van. Nem kellett volna azt a sok stadiont építeni. Nincs magyar foci... Aztán ha nem használják, tönkremegy. Építhettek volna abból a pénzből bármi mást.
-- Igen. Például ennek a kórháznak se kéne így kinéznie.
-- Bármit... De megírom majd a levelem a Fidesznek.
-- Igen? És mi lesz benne?
-- Az az én dolgom. Levéltitok is van a világon.
-- Nem akarok én olyasmit megtudni, amit nem akar elmondani.
-- Levéltitok is van a világon.
Címkék:
hospice,
tíz másodperces novella
Tiltakozások
Akkor lehet majd cseszegetni a pedagógusokat, hogy nem volt elég hatékony a fellépésük, ha majd a médiamunkások tiltakozó mozgalmat szerveznek, mert a tulajdonosok csicskáztatják, aztán a szemétdombra küldik őket. Nem, a szakmai normák betartatásáért csak a pedagógusok és az ápolónők álltak ki határozottan.
A találkozás kultúrája
Ellenszenves észosztás jön, ráadásul bonyolult mondatban megfogalmazva. De gondolkozzunk együtt a gyakorlati konzekvenciákon!
A hazai politikai kommunikációból krónikusan hiányzik az, ami minden mozgalmi jellegű politikai kommunikáció lényege: a különböző politikai aktivitású emberek közötti kommunikáció. Magyarul a politikailag aktív és a politikailag passzív emberek közötti párbeszéd. Továbbá: hasonló mértékben hiányzik a politikailag iskolázottak és a politikailag iskolázatlanok közötti (részben nemzedékek közötti) párbeszéd. #atalalkozaskulturaja
A hazai politikai kommunikációból krónikusan hiányzik az, ami minden mozgalmi jellegű politikai kommunikáció lényege: a különböző politikai aktivitású emberek közötti kommunikáció. Magyarul a politikailag aktív és a politikailag passzív emberek közötti párbeszéd. Továbbá: hasonló mértékben hiányzik a politikailag iskolázottak és a politikailag iskolázatlanok közötti (részben nemzedékek közötti) párbeszéd. #atalalkozaskulturaja
A demokrácia folyamatjellegéről
A demokrácia egy projekt. Úgy értem, ha megvan az elhatározás, ahogy megvolt 1989-90-ben, akkor bele kell vágni egy hosszú távú munkába, és meg kell csinálni. Ez a feladat akkor csak az Alkotmánybíróságban tudatosult. Lehet őket nem szeretni, én nem is tudnék mérleget vonni a munkájukkal kapcsolatban, de az biztos, hogy a demokrácia folyamat- vagy inkább projektjellegét Sólyomék tisztán látták, és eszerint jártak el. Mások nem. Az általános illúzió az volt, és ma is az, hogy a demokrácia egy jogrendszer, oszt jónapot. Ez legalábbis az egyik oka annak, hogy ilyen könnyen összeomlott ez a kísérlet, amely egyébként a leghosszabb volt ennek az országnak a történetében. Én persze különösen az oktatáspolitika felelősségét látom: azt a kétségbeejtő mulasztást, hogy senki nem vette komolyan, hogy demokraták nevelése nélkül nincs demokrácia.
2018. április 9., hétfő
Mi is történt?
Ma már úgysem alszom, szóval inkább megírom. Ami most történt, az semmi mást nem mutat, csak a diktatúrák természetét. Eddig is tudtuk, hogy a diktatúrát nem lehet választáson megdönteni. Konkrétan a mi helyzetükben ennek három fő oka van: 1. nincs korrekt választási rendszer, 2. nincs szabad sajtó, 3. nincs normális ellenzék. Mindhárom körülmény a fidesz tudatos politikájának eredménye. A helyes érzemény tehát ma nem a csalódottság vagy a szomorúság, hanem a felháborodás. Ami pedig ebből következik: el kell kezdeni közéletet csinálni, azaz tanulni, vitázni és szervezni a polgári engedetlenséget. És persze elfelejteni a parlamentet, mert ott nincs közélet. Azé a párté a jövő, amelyik kimarad a parlament mocsarából.
Zavartalanul
A nemzeti tragédia ideje alatt az ország zavartalanul üzemel. Az esetleges kényelmetlenségek miatt az állampolgárok szíves türelmét kérjük.
Félisten a szavazókörben
És egyszer csak belépett a szavazókörbe az egyik legnagyobb kortárs író. (Az mekkora meglepetés lett volna, ha nem kortárs lép be -- ez talán EP poénja.) Úgy nézett ki, és úgy is viselkedett, mint egy akármilyen ember. Nem is látszott rajta, hogy félisten.
Húsvét
Gyerekcsoport utazik a vonaton.
"Zöld erdőbe jártam,
Orbán Viktort láttam,
Besúgta a fülembe,
Szavazzak a fideszre."
"Zöld erdőbe jártam,
Orbán Viktort láttam,
Besúgta a fülembe,
Szavazzak a fideszre."
2018. április 6., péntek
Az Annie Hall-paradoxon
Valahogy úgy vagyok a választással, ahogy az Annie Hall-ból ismert bon mot fogalmazott a klubtagságról: soha nem szavaznék olyan pártra, amely indul a választáson. Persze én sem tartom magam ehhez.
A többi a szomorú kényszerpálya
Talán még a kilencvenes években lehetett, vagy nem sokkal később: az MSZP felkért néhányunkat, csinálnánk nekik oktatáspolitikai programot. Töprengtünk NI-vel, kit lehetne bevonni a csapatba, aztán felkerestük tét (one of my favorite persons). Té főzött nekünk filteres kávét valami hatalmas csészébe, emlékezetesen finom volt. Aztán valami olyasmit mondott, hogy nem igazán van ehhez kedve, mert neki pont elege van a szocikból, semmi jót nem néz ki belőlük. Persze azért rájuk fogok szavazni -- mondta --, mert kire szavazzak, a fasisztákra? És úgy tűnik, mindig ez az alaphelyzet: nem szavazunk a fasisztákra. Pont. A többi meg a szomorú kényszerpálya.
Címkék:
tíz másodperces novella
Szavazás előtt
Anyámat (90) felhívták, hogy megy-e szavazni. Mondta, nem tudja, mert ágyban fekvő beteg. Mondták, nem baj, majd küldik a mozgó urnát. Azért megkérdezték, hogy a fideszre szavaz-e. Oké, tudom, ez még nem meríti ki a választási csalás fogalmát. De most komolyan kérdezem, milyen rohadt állatnak kell lenni ahhoz, hogy ezt meg merje valaki csinálni. Az ilyen apró dolgokból látszik, mennyire nincs remény.
Boldoggá avatásom
Meglepő félreolvasás: "XY ...-i megyéspüspök mindenkit szeretettel hív boldoggá avatására." (a boldoggá avatásra)
2018. április 4., szerda
2018. április 2., hétfő
Szavazok!
Én azt mondom a lányaimnak, menjenek, amíg nem késő. De nem nagyon akarnak, úgyhogy vasárnap kénytelen leszek leadni a szavazatom egy élhetőbb hazára. Hátha.
2018. április 1., vasárnap
A Magyar Ugar
Ez az ország, ez a régió újra és újra megpróbálja kiverekedni magát a nyomorúságból, az elmaradottságból, a korlátoltság mocsarából. Orbán Viktor az élére állt ennek a mocsárnak. Ez volt a becsvágya, hogy személyében testesítse megy a Magyar Ugart. Így is lett. Minden szava, minden mozdulata azt sugározza: nem fog sikerülni, most se fog sikerülni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)