Hát ugye én a rendszerváltás előtt – mondjuk így – elég jól belesimultam az átkos rendszerbe. Jó, ebben volt szerepe a Mi a teendő?-nek és a Történelem és osztálytudatnak is, de nyilván annak is, hogy a hatalom mellé állni kényelmesebb volt, mint szemben állni vele. És meglehetős idegenkedéssel néztem azt a néhány értelmiségit, aki képtelen volt megbékélni, kérlelhetetlen antikádárista volt, és nem átallotta morálisan elítélni a simulékonyakat. Fura érezni, ahogy ugyanebbe a szerepbe csúszom bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése