Sose értettem, hogy a kora újkorban mért rágtak be azon, hogy a másik ember másképp értelmezi az Evangéliumot. Hát nem mindegy az nekik? Kezdem megérteni. Az ember azt hinné, világos beszéd, igen, igen, nem, nem. Aztán kiderül, hogy mégsem. Őrület. (Újra bebizonyosodik: a történelem ugyan soha nem bír az élet tanítómestere lenni, az élet azonban mindig jó tanítómestere a történelemnek.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése