2015. július 30., csütörtök
A felebaráti szeretetről
Mielőtt mások is megkérdezik: nem, nekem nincs koncepcióm arról, milyen migránspolitikát kellene folytatnia a kormánynak. Ennélfogva azt sem tudom, hogy ez vagy az az intézkedés helyénvaló-e vagy sem. Csak annyit tudok, hogy szenvedő emberek vannak, akiknek segíteni kell. És hányok attól, hogy a kormány módszeresen égeti ki a jóakaratot és a felebaráti szeretetet a magyar emberekből.
Versenyelőny
"Ezt mesélte el Tusványoson, ezt a történetet, és újra megvan az a versenyelőny, ami megvolt korábban, és ami elveszett tavaly ősztől." Édes Istenem, versenyelőny? Miféle versenyről beszélünk?
2015. július 29., szerda
Az egyház hivatásáról
Nem tudom, mikor veszi már észre a magyar katolikus egyház, hogy ő az egyetlen erő, amely képes lehet szembeszállni a minden elborító, fojtogató, embertelen önkényuralommal. Úgy tűnik, ehhez kell még egy kis idő. :)
Címkék:
gondolatforgácsok
2015. július 25., szombat
A kirekesztésről
Az a helyzet, hogy sokszor el kell mondani: ez se magyar, az se magyar, ez se része a nemzetnek, az se része a nemzetnek. Majdcsak elhisszük. Majdcsak eltűnik a maradék szolidaritás is ebből az országból. Majdcsak elpattan minden szál, ami még valami csoda folytán közösségekhez fűzött minket ebben a szétpergő hazában.
Szent Imre és a banáncsoki
Szentté fognak avatni. Visszamentem a pénztárhoz, mert észrevettem, hogy véletlenül kicsempésztem az intersparból egy banáncsokit.
2015. július 23., csütörtök
Párhuzamos beszélgetések
A szimultán beszélgetés is valami olyasmi, amit a modern technika teremtett meg. És a hozzá szükséges képességeket is. Ha egyszerre két (netán több) emberrel beszélgetünk párhozamosan a cseten két (vagy több) teljesen különböző témáról, ez azért elég speciális figyelmet igényel. Olyat, amilyet a kommunikáció korábbi formái nem igényeltek.
Címkék:
gondolatforgácsok
2015. július 21., kedd
Párbeszéd a szomszéd kertben
– Anyu, én kilövöm a macska szemét.
– Mit bánom én!
– De nem kaptam még meg a puskát!
– Jó, majd megvesszük a puskát, és lövöldözhetsz a macskára. Minek jön át a mi kertünkbe!
– Mit bánom én!
– De nem kaptam még meg a puskát!
– Jó, majd megvesszük a puskát, és lövöldözhetsz a macskára. Minek jön át a mi kertünkbe!
Címkék:
tíz másodperces novella
Nem ugyanaz
Ha valaki nácitól idéz, ne jöjjön nekem azzal, hogy különben nagyon igaz. Mert ha ketten mondják ugyanazt, az nem ugyanaz. A gondolat részletesebb kifejtésével itt próbálkoztam: http://www.tani-tani.info/megis_kinek
2015. július 20., hétfő
Az ujjak szaga
Az ujjaim mindig őrzik a szagokat. Most éppen a fokhagymáét, ipari mennyiségű fokhagyma megpucolása után.
Az olvasásról
Kétféle ember van: az egyik halogatja, hogy a könyv végére érjen, a másik szeretné minél hamarabb befejezni. Én az utóbbiak közé tartozom. Biztosan nem ritka típus, csak a könyvet szeretők között ritka.
2015. július 18., szombat
A parancs
Elmélkedésre: "...a ne ölj-nél igazabb parancs a parancs, hogy ne hagyj ölni." (Sinkó Ervin: Optimisták)
Keresés
Nem tudom, hogy csináltam. Amikor kamasz voltam, bármelyik ismeretlen regényben percek alatt megtaláltam az erotikus részleteket. Csak gyorsan végig kellett lapozni. (Na ja, akkor csak álmodozhattunk a pornóról, rá voltunk szorulva a világirodalom klasszikusaira.) És ma? Kifejezetten bosszant, ha egy ismert regény nincs meg elektronikusan, mert a könyvben soha nem fogom megtalálni az emlékeimben élő jelenetet. (Nem, ma már nem a szexjeleneteket keresem.)
2015. július 14., kedd
2015. július 13., hétfő
2015. július 12., vasárnap
2015. július 10., péntek
Állami gyűlölet
Vacsora közben belehallgattam a Kossuth Krónikájába. Ömlik belőle az ocsmány gyűlöletpropaganda. Komolyan mondom, az jutott eszembe: milyen jó, hogy holnap megyek a Pride-ra, legalább normális emberek között leszek.
A végítélet árnyékában
Voltaképpen jó dolog a végítélet árnyékában élni. Az ember nyugodtan lehet bölcs. A dolgok pedig szalmakutyák.
Konzervatív?
Mocsai díszdoktori címe újabb bizonyíték arra, hogy a Fidesz mennyire antikonzervatív, azaz következetesen és kíméletlenül hagyományromboló párt. Ahogy korábban lejáratta az alkotmány vagy a köztársasági elnök eszméjét, úgy üresíti ki most a díszdoktor fogalmának jelentését. Minden lépésével megszüntet valami hidat, ami a múltunkhoz köt. Csak gratulálni tudok azoknak, akik konzervatívként őket támogatták.
2015. július 7., kedd
Az év mondata
Ez minden bizonnyal az év mondata. “Ha igaz az, amit önök mondanak, hogy négymillió szegény él ebben az országban, akkor miért is követelik azt, hogy vasárnap vásárolni lehessen?”
2015. július 6., hétfő
A korrektor félreolvasása
A mai félreolvasás egy kicsit esterházys: "kedvenc kötőjelével szólva". (Költőjével)
2015. július 5., vasárnap
Loránd Ferenc halálára
Egyre árvábbak leszünk: megint meghalt az apánk. Nagyon nem tetszene neki, amit most mondok, de nem baj, kihasználom, hogy már nem tud védekezni. Három dolog volt benne, ami apává tette: a hit, a remény és a szeretet.
Hitt abban, hogy a világ megismerhető, hogy törvényei vannak, ha szövedékük mindig felfeslik is valahol. A törvények fontosak, mert csak azokat ismerve tudjuk jobb hellyé tenni a világot. Hitt tehát a tudásban, abban, hogy nyitottnak kell lennünk az újra. Hitt a nyitottságban, és ezért fiatal volt. Fiatalabb sokunknál. Egy fiatal apa. Aztán hirtelen megöregedett. Akkor már nem találkoztam vele. Önző voltam. Ő önzetlen volt. Ebben is hitt. Közösségi ember volt, aki soha nem akart egyedül érvényesülni vagy egyedül megoldani dolgokat. Csapatban dolgozott, mindig tanítványok vették körül. Hitt az emberekben. Azt hiszem, nem az Emberben, hanem a konkrét emberekben. Bennünk.
Remélt. Ő is látta, hogy a világ körülötte összeomlik, de nem fogadta el. Kikérte magának. A valósággal való meg nem békülés embere volt. Talán naiv volt. Talán tudta, hogy csak így érdemes élni. Úgy, hogy az ember néha felemeli a fejét, és a jövőbe néz. És nyomorult világunkat a jövő horizontján méri le.
És tele volt szeretettel. Jó volt vele lenni, mert érezte az ember a szeretetét. Jó volt vele gondolkodni, vitatkozni, hallgatni, enni és inni, röhögni, emlékeket idézni, ásítozni, elkeseredni, örülni, aggódni, megkönnyebbülni, jó és rossz híreket meghallgatni. Az aurájában lenni. Többé nem leszünk ott. Most már mindig ott leszünk.
Lesznek majd okos nekrológok, amelyekből megtudjuk, mikor mit csinált. Most a sírás ideje van.
József Attila így írt:
A kínba még csak most fogunk, mi restek,
de te már aláírtad művedet.
Mint gondolatjel, vízszintes a tested.
Téged már csak a féreg fal, szeret,
mint mi a csirkét, bort... Senkim, barátom!
Testvérünk voltál és lettél apánk.
Gyémánt szavaid nem méred karáton -
nincs egyéb súly, ha föld zuhog reánk.
Ezt onnan tudom, hogy letörtem vágyva,
ahogy letört a halál tégedet.
Reméltél; én is. Tudtuk, hogy hiába,
mint tudja, ki halottat költöget.
Fotó: Neményi Márton, http://fn.hir24.hu/
2015. július 4., szombat
Kodály farka
Egy pillanatig arra figyeltem az előbb, hogy Fábry Sándornak valamilyen színházi érdekeltségű műsora kezdődik a rádióban. Fábry annak a problémának a taglalásával indított, hogy Kodálynak mekkora farka volt (nagy – teszem hozzá érdeklődők kedvéért) . Na most én tényleg nem vagyok egy kifejezetten prűd alkat, de WTF? (És gondolom, ez valamelyik nagyon nemzeti rádió.)
Izomláz
Ha az izomláz jól jelzi, hogy milyen izmokat mozgattunk meg előző nap, akkor elégedett lehetek az edzéstervemmel. Nagyjából nincs egyetlen izomcsoportom sem, amelyet fájdalom és jajongás nélkül meg tudnék mozdítani.
2015. július 3., péntek
Újrakezdés
Hosszú kihagyás után – melynek oka nagyobbrészt a zsúfolt program, kisebbrészt [van ilyen szó?] a lustaság volt, vagy fordítva – újra elkezdtem tornázni. Megpróbáltatás.
Egy név
A cím alatt (LÁZ) a szerző: Szeretlek Natália. Mentségemre szolgáljon, hogy elfordítva volt a képen.
2015. július 2., csütörtök
2015. július 1., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)