Újra arról, hogy migráns

Van az a régi vicc, hogy

-- Képzeld, nálunk a falak tele vannak Rembrandttal.

-- Komolyan? És mivel irtjátok?

Az idétlen párbeszéd azt mutatja, hogy kaphat egy ismeretlen szó negatív jelentést, pusztán a kontextusból. Ezzel analóg a "migráns" szó karrierje. Egy a magyar nyelvben gyakorlatilag (eddig) nem létező szót elővesznek, állandóan negatív kontextusban használják, és az így kapott taszító konnotációt megőrzi akkor is, amikor semmi ilyen szándékunk nincs. Elég sajnos, hogy tárgyilagos és ellenzéki szövegekben is lépten-nyomon előkerül.

Elveszett a telefonom

Ülök, a Facebookot nézem a telefonon. Közben rutinszerűen ellenőrzöm, nem esett-e ki a telefon a zsebemből. Rémülten tapasztalom, hogy a zsebem üres.

Az éj sötét

"Az éj sötét, és tele iszonyattal." A felvilágosodás lámpásai sorra hunynak ki a szemünk láttára. A felvilágosodás jelszava ez volt: merj tudni, azaz merj a saját értelmedre támaszkodni. Ez valójában a kauzális gondolkodásról szól. "Tudjuk, hogy A-t mindig B követi ezért és ezért. Ha B-t akarod, lépd meg A-t!" Ma hatalmas adatbázisok elemzésével statisztikailag gondolkodunk. "Tudjuk, hogy A-t mindig B követi, nem érdekel, hogy miért. Ha B-t akarod, lépd meg A-t!" Az eredmény ugyanaz, nem mindegy, hogy jutunk hozzá? A különbség csak annyi, hogy elfelejtünk az okokról gondolkozni. És az a képességünk, amit nem használunk, elcsökevényesedik. Követjük a kitaposott utat, és nem érdekel, hogy miért az az út. Egy új konformizmus beköszöntésének vagyunk a tanúi, és ezzel csak annyi a baj, hogy minél váratlanabb szituációba kerülünk, annál kevésbé működnek a nagy átlagot tükröző megoldások. Sok minden más mellett a közoktatás felelőssége is óriási: semmit nem tesz azért, hogy az oksági gondolkodás képességét edzésben tartsa.

Finom utalások

Színes egyéniségek -- na ezt a kifejezést még nem hallottam ebben a kontextusban. Kis kacsintással, hogy biztosan megértsem.

Miben más?

Mindazoknak, akik azzal próbálják megvédeni Orbánt, hogy de hát Gyurcsány is, csak ennyit szeretnék mondani: most minden mástól eltekintve: Gyurcsány lemondott. Na ismételjük meg: az akkori helyzetben elképzelhető volt, hogy a miniszterelnök lemondásra kényszerüljön. És ez meg is történt.

Félreolvasás?

kiáltástalanság

A Facebook nem polisz

A Facebook nem polisz. A Facebook nagyon sok jó dologra használható, távolról sem csak a hülyeségekre. Spirituális vezetőt, esztétikai élményt és sok hasznos ismeretet találhat itt az, aki nyitott az ilyesmire. De teljesen alkalmatlan a politikai közösség szervezésére. Nem igaz tehát az, amit sokan gondoltak az arab tavasz tanulságai alapján: hogy a közösségi média "kollektív szervező és agitátor". Azt állítom, hogy éppen ellenkezőleg: a közösség depolitizálásának hatékony eszköze, és ebben a minőségében legalább részben a posztmodern diktatúrák támasza. A Facebook az a közösségi tér, ahol azokkal és csak azokkal vagyok együtt, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak. És akkor mi van?

A politikai akarat normálisan úgy artikulálódik, hogy a lakosság különböző csoportjainak érdekeit, szándékait, elégedetlenségét szűkebb politizáló értelmiségi csoportok formálják a politikai arénában képviselhető programokká. Különösen így van ez -- aligha lehet másképp --, amikor iskolázatlan tömegek bajairól és fájdalmairól van szó. Ez kétirányú információcsere: a tömegek szava el kell, hogy jusson a politizáló osztályhoz, de a fordított folyamat is fontos: a tömegekkel meg kell értetni, hogy a politikai jelszavak és programok az ő érdekeiket képviselik.

Nem egyszerűen azt állítom, hogy a Facebookon ez a kétirányú kapcsolat nem jön létre. A helyzet ennél rosszabb: a közösségi médiában valójában megtörténik a politikai akarat artikulációja, de ez nem jut el sehová. Facebookon nem véleményformálás történik, hanem vélemény-visszaigazolás. Hozzáteszem, ez nemcsak a közösségi médiára vonatkozik, hanem tulajdonképpen az internetes sajtó egészére, hiszen médiafogyasztási szokásainkat általában a közösségi média alakítja, amennyiben hajlamosak vagyunk azokat a cikkeket olvasni, amelyeket a hozzánk hasonlók olvasnak és ajánlanak. Az ún. közvélemény-formálók csak egymás véleményét erősítik, miközben részletkérdésekben egymás torkának esnek. Akiket meg szeretnének győzni, azok nem olvassák a posztjaikat, csak akkor olvasnák azokat, ha már meg lennének győzve. De nincsenek. Amiként fordítva: ők sem tudják, hogy mit gondolnak azok, akik "még nincsenek meggyőzve". A közösségi média nemhogy nem agitátor, hanem egyenesen menekülési lehetőség az értelmiség számára, hogy ne kelljen agitálni. Amikor egyszer megmorogtam a tömegmozgalmak egyes vezetőit bíráló értelmiséget, hogy nem fanyalogni kéne, hanem segíteni, az öntudatos válasz az volt, hogy "én már segítettem, megírtam, hogy miért káros, amit csinálnak". Az láthatóan nem zavarta a posztolót, hogy a mozgalom résztvevői nem olvassák amúgy teljesen helyénvaló bíráló szavait.

Meg azt is mondják gyakran okos emberek, hogy a diktatúrákat a nevetés pusztítja el. Hogy nem vesszük őket komolyan. Csakhogy komolykodó uraink kigúnyolása a Facebookon nagyon hasonlít arra, amit magamban már korábban gyülekezeti humornak nevezem el. Egy közösség tagjai jókat mulatnak azon, milyen buták azok, akik nem tagjai a közösségnek. Ez biztos nagyon kellemes, de veszélytelen, mert csak a leleplezettet leplezi le. Akinek a szemében még nincs leleplezve a fennálló, az egyszerűen nincs ott, és nem hallja a viccet.

Fogalmam sincs, hogy mi a teendő. Egy biztos: oda kell menni. Hogy pontosan hová és kihez, no ez az az alapkérdés, amiről beszélni kéne.

Egy farzseb kevés

Például az is érdekelne, hogy mi indít egy férfinadrág-készítőt arra, hogy egy(etlen) farzsebet varrjon a nadrágra. Hogy milyen haszon származik ebből a spórolásból.

Kis pragmatika

Az ember néha célokat valósít meg, néha önkifejez, néha kommunikál csak azért, hogy két elme között a szakadék kisebb legyen, néha babusgat, és biztos van még más is. Ezek mind cselekvések, mind nagyon emberi dolgok. A harmónia titka talán csak az, hogy ezek közül egyik se tengjen túl az életünkben. Amikor a bölcs azt mondja, ne foglalkozz annyit a jövővel, az nem azt jelenti, hogy élj úgy, mintha nem lenne jövő. Ez nyilvánvalóan nem lehetséges. Inkább talán azt, hogy fogd vissza egy kicsit a célmegvalósító énedet, és adj nagyobb teret a másik háromnak, vagy mittudomén hánynak.

fasírt

fasírt, hol nemzet süllyed el

Miért tanítunk?

Ha a kormányba szorult volna némi kereszténység -- de láthatóan szemernyi sem --, tudná, hogy nem azért kell a fiatalokat tanítani, hogy jó hidegburkoló vagy vájár legyen belőlük. Ha valaha meglegyintette volna őket a kereszténység szele, nem vetemedtek volna arra, hogy emberi erőforrásokról beszéljenek. Ha nem lenne ennyire idegen tőlük a kereszténység, legalább néha megsejtenék, hogy a fiatalokat elsősorban azért kell tanítani -- a szakképzésben is --, hogy ne féljenek. Mert a tudatlanság elveszetté tesz. A tanítás pedig az irgalmasság műve.

Az igazi férfi

Egy igazi férfi nem erőszakol meg egy nőt. Illetve senkit. De ha mégis, visz neki virágot.

Az egyház és a hatalom

Nem hiszem, hogy attól, hogy valaki katolikus, már konzervatívnak kéne lennie. Én legalábbis nem találom az összefüggést. Abban viszont biztos vagyok, hogy a minket elnyomó kicsit sem konzervatív gonosztevőket keresztény ember jó lelkiismerettel nem támogathatja.

Mért pont most?

Lehet, hogy a háttérhatalmak részéről súlyos érdekek fűződnek ahhoz, hogy pont most (mért, mi van most?) robbanjon ki a Kiss László-ügy, de én ezt pont leszarom. Ez baj?

Politikai machismo

Kósa Lajos szavai borzalmasak, de elég nehéz rajtuk meglepődni. Csak ugyanaz a politikai machismo, mint eddig. Az van, hogy olyan emberek uralkodnak rajtunk, akik attól élveznek, hogy bármit megtehetnek velünk. Kisslászlók. És meg is teszik a bármit.

Azokért, akik szeretnek kefélni

Azoknak, akik a megerőszakolt nők erkölcseit hánytorgatják föl, szeretném elmondani, mert hátha az újdonság erejével hat, hogy még olyan is van, hogy egy nő kifejezetten szexmunkás, és kifejezetten dolgozik, és mégis megerőszakolják. És az ilyen erőszak semmivel sem védhetőbb, mint ha egy apácát erőszakolnának meg. Lásd például -- de nem kizárólag -- Las Vegas, végállomás.

Medencébe pisilni

De milyen világ az, ahol eljárást kell kidolgozni a medencébe pisilők lebuktatására?

Stabilitás

Azt hiszem, nagyon sokat elárul a magyar közoktatás állapotáról az a tény, hogy az általános iskola felső tagozatán ma is ugyanazok a kötelező olvasmányok, mint az én időmben (1968-72). (És akkor nagyvonalúan tekintsünk el attól a kérdéstől, hogy miért kell az ország összes kisgyerekének ugyanazokat a regényeket elolvasni.)

Tegnap ez jutott eszembe

Én nem voltam katona, egészségügyi okokból megúsztam. De 18 éves koromig rettegtem, hogy majd elvisznek. Nem a kemény kiképzéstől féltem, hanem attól, hogy hosszú ideig egy férfiakból álló közösségben kell élnem. Rémületes perspektíva.

Lezárni a határokat?

Migránsokkal még nem volt bajom, de amikor vadállati módon üvöltöző németek szállnak meg egy metrókocsit, nekem is kedvem támad lezárni a határokat. A fene a keresztény kultúrájukat!

Szó

vérképregény

Nehezen követhető

Elkezdtem nézni egy sorozatot, de véletlenül az első évad utolsó részével kezdtem. Megállapítottam, hogy ez egy nagyon nehezen követhető sorozat lesz. De azért derekasan helyt álltam.

Vagy libatömés?

Az iskolai tanítás: mesterséges táplálás.

C&A

Hát ez egy élmény volt. Életemben először vásároltam ruhaüzletben. Komolyan.

Még egyszer a pártpolitikáról

Aki azt mondja, hogy minden pártot egyenlően kezel (azaz nem űz pártpolitikát), az nem veszi figyelembe, hogy ma Magyarországon csak egy párt van. A Fidesz nem párt, hanem az államot kezében tartó maffia. Hogy a KDNP nem létezik, az aligha szorul bizonyításra. A "demokratikus pártok" pedig döglött kutyák elsősorban azért, mert a parlamentben folyamatosan kollaborálnak. Nincs hitelük, támogatottságuk és erejük. Sem stratégiájuk.

30%

A 30% a 10% helyett semmi más, mint a dilettantizmus töretlen folytatása. A legjobb esetben tananyagcsökkentést eredményezhet. A tananyagcsökkentés viszont felidézi a hagyományos műveltség felszámolásának rémképét. Erre reális esély van még akkor is, ha a mostani kormányzat látszólag az ellenkezőjében utazik. Van megoldás, a kompetenciaszintű szabályozás. Kár, hogy a mostani nagyon hülyék ezt az ördög művének tartják. http://www.tani-tani.info/a_kotott_tananyag

A családpróba

Van egy ilyen teszt. Az a lényege, hogy amikor az állami vezetők elkezdenek arról elmélkedni és kinyilatkoztatni, hogy mi a család, és mi nem az, akkor már valószínűleg késő. Akkor már csak a fejünket veregethetjük a falba, hogy mért nem kaptunk észbe előbb, hogy mért raktunk megint magunknak -- kényünkül -- olyan házat, melybe őrült ideológus háziurak települnek, akik legközelebb már abba is beleszólnak, hogy van-e sótartó az asztalon. (Vagy ez már megtörtént?)

Hogyan állítsuk vissza a halálbüntetést?

Szociális halálbüntetés: az elítélt felakasztja magát (esetleg a család segítségével).

Paprikakrém

Beleharaptam a szendvicsembe, és abban a pillanatban sűrű vörös paprikakrémmel vagy mivel lett tele a nadrágom és a pulóverem. Ez azért jó, mert csütörtökig nem megyek haza. Ha leveszem a pulcsit, a nadrágomon látszik a folt, ha nem veszem le, a pulóveren. Előre is elnézést kérek a pécsi Horizontok és dialógusok konferencia résztvevőitől a megjelenésemért.

Unikum

Azt hiszem, erre eddig nem volt példa a magyar történelemben. Hogy egy önjáró futóbolond rántsa magával az egész országot. Mert Rákosi bizonyosan pszichopata volt, de akkor mindenki tudta, hogy a maga szörnyű módján idegen szörnyetegek parancsainak engedelmeskedik. Szálasi szintén báb volt, és különben is csak néhány hónapig "országolt". De ilyen, hogy külső kényszer nélkül magunk számoljuk fel a hazánkat, ilyen még nem volt. Igaz, ilyesmi amúgy is csak egyszer lehet egy ország történetében.

Nekem nem elég (Szkeptikus poszt II.)

Tök jó, hogy nagyobb lesz az EMMI költségvetése. Így többet lehet lenyúlni. "Hát neked semmi se jó, ebből látszik, hogy nem az oktatás meg az egészségügy érdekel, hanem csak a politika." Ez így van, el kell ismernem. Nekem csak az lenne jó, ha lenne átláthatóság és elszámoltathatóság. Az oktatásnak és az egészségügynek elsősorban két dolog kell: a törvények uralma és a sajtószabadság. Ezek nélkül mért hinnénk el bármit?

A macska jön

Jön a macska, szól. Rám néz, és az mondja: miaú! Jól van, mondom, kiengedlek, felállok, megyek az ajtóhoz, a macska szalad előre. De hiába nyitom ki az ajtót, megáll a kajás tányéroknál. Három tányér van kitéve, mindegyiken más frissen kirakott finomság. Az igazi gazdi (a feleségem) már gondoskodott róla. A macska pedig néz rám, hogy adjak már valami normálisat. Na ilyenkor azért haragszik az ember.