Pedagóguskérdés és feminizmus

A pedagógusok háziasszonyi fizetést kapnak. Van, aki családfenntartói fizetést kap, van, aki háziasszonyit. A családfenntartói fizetésbe bele van építve, hogy részlegesen fedeznie kell a háztartási alkalmazott (feleség) megélhetési költségeit, akinek a fizetése viszont értelemszerűen csökkentett. Azok a nők, akik egyedül vannak, vagy a férjük nem kap családfenntartói fizetést (pl. mert pedagógus), így jártak. Miért nem élnek úgy, ahogy egy nőnek a patriarchális társadalomban élnie kell? Nem is beszélve a pedagógusnak álló férfiakról. Szóval a pedagógusbérekről nem lehet beszélni a feminista diskurzustól függetlenül. Tetejébe így a pedagóguspályán nagyobb számban lesznek olyan nők (de nem férfiak), akik elfogadják a minden elnyomás legmélyebb alapját jelentő patriarchális világrendet. Ennek nyilván megvan a következménye az iskola működésében.

Aberrált dolgok

A transznemű sportolók részvételének nehéz kérdése legyen azok problémája, akik az olyan aberrált dolgok iránt érdeklődnek, mint a versenysportok.

Human condition

A nemi szerepek – és így a család – forradalma alapjaiban fenyegeti az elnyomó rendszereket. A család ugyanis az a hely, ahol már gyerekként megtanuljuk, hogy az uralom és az alávetettség kettőssége az emberi állapot normális kötőanyaga.

Jó hír, rossz hír

A jó hír, hogy volt a magyar történelemben húsz év demokrácia. A rossz hír, hogy mi basztuk el.

A különbség

Azt mondanám, hát ezek kommunisták. Csakhogy a kommunisták elképesztően okos, felkészült szakemberekkel alakíttatták ki a stratégiájukat. Ezek a populista rögtönzések inkább Mussolinire emlékeztetnek.

Így kerek

Olvasom, hogy Coubertin báró Hitler őszinte rajongója volt. Így kerek a világ. Elég elcseszett (és veszélyes) ötlet, hogy sportolók nemzetállamok képviseletében méricskéljék össze a farkukat. Mármint szerintem.

Fasizmusról és oktatásról

Totalitárius rendszernek nevezek minden olyan kormányzati formát, amely a polgárok gondolkodását, mindennapi kultúráját is befolyásolni akarja. Erre alapvetően legitimációs célból van szükségük. A klasszikus fasiszta és kommunista rendszerek például azt állították magukról, hogy vezetőik pontosan tudják, mit akar a "nép", ezért a "népnek" azt kellett akarni, amit az állam megvalósított. A mai választásos autokráciákban pedig egyenesen a kormányok megválasztása múlik azon, hogy sikerül-e a választók akaratát megfelelően alakítani.

Fasisztoidnak nevezek minden olyan totalitárius rendszert, amelynek ideológiájában a rendetlenség felszámolása, a normalitáshoz, az egészségeshez való visszatérés központi szerepet játszik. A klasszikus fasiszta diktatúrák mindenütt a forradalmi mozgalmak ellenhatásaként, azokra válaszul alakultak ki. A fasisztoid rendszerek soha nem konzervatívak, de ideológiájukban fontos szerepet játszik egy konzervatív érvrendszer. Kommunisztikusnak nevezek minden olyan totalitárius rendszert, amely forradalmi mozgalmak győzelme nyomán jön létre, és a múlttal szakító, új, igazságosabb rendként definiálja önmagát. A kommunisztikus diktatúrák soha nem igazságosak, de ideológiájukban fontos szerepet játszik egy szociális érvrendszer.

A fentiek alapján úgy gondolom, joggal nevezhetjük az Orbán-rendszert fasisztoid rendszernek.

A klasszikus totalitárius rendszerek nagy gondot fordítottak a közoktatásra – eléggé érthető módon. Úgy vélték – joggal –, hogy az iskolában tudják megalapozni a felnövekvő nemzedék hűségét, a rendszer melletti elkötelezettségét. Ezzel szemben az Orbán-rendszer láthatóan nem törődik a közoktatással. Ez is érthető. A 21. századra a közoktatás hatékonysága drámaian csökkent. Orbán sokkal jobban bízik a sajtóban, és egyre inkább a közösségi médiában. Az oktatással kapcsolatban a rendszer stabilitása szempontjából elég, ha eredeti feladatát NEM tölti be, azaz ha nem ad stabil gyökereket és hatékony tudást a felnövekvő nemzedéknek.

Ez a helyzet ma. De ez könnyen megváltozhat: a vezér könnyen gondolhatja azt, hogy érdemes forrásokat összpontosítani egy a céljait hatékonyan szolgáló közoktatás kialakítására. Ha én akarnék oktatással megalapozni egy fasisztoid rendszert, a következőket tenném.

1. Elfogadható szintre emelném a pedagógusok bérét.
2. Megnövelném az igazgatók hatáskörét, ugyanakkor a kinevezésüket komoly ideológiai-megbízhatósági kritériumokhoz kötném. Elsősorban az ő feladatuk lenne arról gondoskodni, hogy a tanárok az előírt ideológiát közvetítsék.
3. Megerősíteném a szakfelügyelői rendszert. Azt állítanám, hogy a segítés a feladata, valójában azonban a tantervi fegyelem betartatását várnám el tőle.
4. A tantervben csökkenteném a műveltségi anyagot, és növelném az érzelmi befolyásolás súlyát.

Ez a csomag sokak számára vonzó lehet, sőt sokan gondolhatnák régi progresszív törekvések megvalósításának. Ami pedig nem illeszthető ebbe a narratívába, az úgy jelenhet meg, mint ami elfogadható ár a haladásért.

Szóval legyünk résen. Én mindenesetre szóltam. Ha szerinted is igazam van, oszd meg!

Nem kell szeretni

Radnóti még ezt írta:

"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: 
ez volt a múlt, emez a vad jelen,
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen."

Ma nem tudjuk, mit kell tennünk, hogy más legyen. Ilyen korokban az a nagyon fontos, hogy soha ne mondjuk ki a Sátán mondatát: "Ez van, ezt kell szeretni." Ehelyett mondjuk ezt: ez van, de lehet más is. Nem tudjuk, lesz-e jobb, és ha igen, mikor. De készen kell állnunk rá, azaz nem szűnhetünk meg megérteni, hogy a fennálló miért rossz. Hogy ez a világ miért nem embernek való.

Szórakoztató propaganda

Úgy látszik, tényleg nincs semleges szórakoztatás. Balázsék a Rádió 1-en ma olyan durván nyomták a kormánypropagandát, és olyan ideológikus módon, hogy nekem ne mondja senki, hogy csak viccelődnek.

Pedagógusnapra

A pedagógusbérekről szóló diskurzust ideje volna kiszabadítani a "jaj, de rossz a szegény pedagógusoknak" kontextusból. Ne legyenek kétségeink: a pedagóguspálya lezüllesztése valójában a nemzet maradványainak szétverése. Ezt mindannyian megszívjuk, de főleg az utánunk jövő nemzedékek, akik joggal vonnak majd felelősségre: miért hagytuk?