2017. szeptember 29., péntek
Csak az informális szép
Amúgy próbáltam én is megszeretni ezeket a formalizált ún. hagyományokat, amelyekről persze utóbb mindig kiderül, hogy kései konstrukciók, a parancsolás és engedelmesség sörben úszó játékait, egyszer még be is szálltam, tényleg, írtam egy értekezést a sörről, de aztán rájöttem lassan, hogy mégis az volt a jó, ahogy mi éreztünk annak idején, megvetve minden hivatalosságot, mert csak az informális a szép, és persze mi is berúgtunk, de barátok közt rúgtunk be Ivánnál, egy szebb világról álmodva, mert ami van, széthull darabokra.
2017. szeptember 28., csütörtök
Csattanó nincs
Lakatlan kő
Nincs zseb
Idézetekről
A határon
És megkaptam. És megint Tom Waits, és megint az alkohol és a versek, és köszönet mindazoknak, akik eszembe juttatják, hogy ez a világ élhetetlen. Enélkül nem lenne autentikus az élet. Vagy mi.
Szeretet és vezetéselmélet
2017. szeptember 27., szerda
A migráncs képe fedi el a migrációt
2017. szeptember 25., hétfő
2017. szeptember 24., vasárnap
2017. szeptember 23., szombat
Tornácos
2017. szeptember 22., péntek
Görög étrend
2017. szeptember 21., csütörtök
Hitler és a demokrácia
2017. szeptember 20., szerda
A rímek fontosságáról
2017. szeptember 16., szombat
Önarckép
- kés,
- sörnyitó,
- dugóhúzó,
- kiskanál,
- körömvágó olló,
- szemöldökcsipesz,
- nurofen,
- horribilis, indokolatlan mennyiségű papírzsebkendő,
- sebtapasz,
- leukoplaszt,
- usb-mikrousb kábel,
- mobiltöltő,
- power bank,
- golyóstoll,
- pen drive,
- fülhallgató,
- fogpiszkáló,
- üres reklámszatyor.
A nadrágodnak mindig legyen négy zsebe.
- Telefon.
- Irattárca: igazolványok, bankkártyák, más kártyák, egyéb papírok, pen drive-ok (!), golyóstoll.
- Pénztárca.
- Kulcs, százasok, hogy ne kelljen keresni, ha adni akarsz a koldusnak.
A vodkakérdés
2017. szeptember 15., péntek
Kísérlet visszavonulásra
2017. szeptember 14., csütörtök
2017. szeptember 12., kedd
Fantomszagok újra
Megkezdődött kórházi évad, láttam egy csúnya sebet, éreztem a szagát, és nem volt ezzel semmi baj. Aztán reggeliztem az egyetemi büfében, melegszenyát, és a végén olyan rothadás szaga volt, sőt a nyelvemen, a torkomban is ezt a szagot éreztem, fotorealisztikusan (szineztézia). Talán attól, ahogy a cuccos kinézett a szendvics tetején. Mindenesetre ott kellett hagyni a végét. Őrület.
Szakrális
Ha egy vonaton utazó társaság beszélgetéséből ilyen szavak jönnek ki, hogy szakrális, kibiztosítom a dugóhúzóm.
Emlékezés a régi szép időkre
2017. szeptember 10., vasárnap
Az emlékezetről
2017. szeptember 8., péntek
Az én politikai utópiám
Az én politikai utópiám első pontja, hogy el kell engedni a 18-as választásokat. Az már a kutyáké. Ráadásul nemcsak az a baj, hogy szerintem a szavazófülkékben nem lehet legyőzni a Fideszt, hanem azt is gondolom, hogy ha mégis sikerülne, akkor is fennmaradna mindaz, ami idevezetett. Nem azt mondom, hogy a demokratikus ellenzék ugyanaz a kategória, mint a Fidesz (természetesen nem az), hanem azt, hogy pillanatnyi állapotát és tömegtámogatottságát tekintve nem lenne képes többre, mint (legeslegjobb esetben) visszatérni a 2010 előtti helyzethez, amelyből nyilván nem ok nélkül fejlődött ki a NER.
Ezért aztán azt is gondolom, hogy a választási kampány tervezgetése, az arra való készülődés, a miniszerelnök-jelöltek méricskélése implicit módon egy régi, rossz paradigma elfogadását is jelenti azon túl, hogy elsősorban persze annak föl nem ismerése tükröződik benne, hogy a demokrácia – remélhetőleg átmenetileg – elbukott, szabad választások nincsenek, és pillanatnyilag nincs esély arra, hogy azokat ellenzéki pártok nyerjék meg. Ezt szerintem tudják a pártok is, és valószínűleg sokkal fontosabb nekik, hogy néhány képviselővel bent legyenek a parlamentben, mint hogy valódi változást indítsanak el. Ebből viszont szerintem az következik, hogy minden perc, amit egy politikai erő a választási kampányra fordít, időt és energiát vesz el a komoly politikai munkától. Arról nem is beszélve, hogy folyamatos hitelvesztéssel is jár.
Mit értek komoly politikai munkán? Ehhez még előbb arról kell beszélni, hogy hol látom a fő problémát. Röviden (közhelyet fogok mondani, de komolyan kéne venni): a demokratikus politikai kultúra hiányában. Az alapképlet a következő:
NER = politikai fásultság + kormányzati médiamonopólium.
Az a politikai mozgalom fog tudni változtatni a mostani nyomorúságon, amely ennek a két bilincsnek a megtörését állítja stratégiájának a középpontjába. Természetesen lehet, hogy ez nem lehetséges. Ezért mondom, hogy utópiát fogalmazok meg. De végiggondolni talán nem árt.
A fő feladat szerintem egy alternatív nyilvánosság megteremtése, azaz két fontos üzenetet eljuttatni minél szélesebb tömegekhez: 1. a NER nyelvezete, világlátása, ellenségképe, bürokratizmusa nem mi vagyunk, nem ez a norma (hanem ahogy szegény Loránd Ferenc szokta volt mondani: az abnorma), vagyis hogy NEM LESZÜNK TÖRÖKKÉ; 2. azért, hogy mi lesz ebben az országban, mindannyian felelősek vagyunk.
Hogy ezt hogy kell csinálni, én nem tudom. Egy alapelvet tudok most megfogalmazni, amely eléggé szembe megy azzal, amit általában a barátaim vallanak. MINDENT NYÍLTAN ÁT KELL POLITIZÁLNI! Pl. sok olyan szórakoztató tömegrendezvényre van szükség, amely világosan (azt mondanám: brutálisan) politizál. Továbbá minden konkrét érdekvédelmi megnyilvánulásnak arról is kell szólnia, hogy a bajok a NER lényegéből következnek, és annak felszámolása nélkül nem lehet előrelépni. Sok olyan hiteles emberre lenne szükség, akik nem vállalják a kormányzattal való együttműködést.
Kell egy párt. De a párt nem úgy lesz, tizenöt (vagy mittudomén, hány) ember bejegyezteti magát. A hiteles párt a politikai mozgalom terméke.
Legyen hozzá zene is!
2017. szeptember 6., szerda
2017. szeptember 5., kedd
Kicsavarodva
Kereskedelmi célú ima
2017. szeptember 4., hétfő
Nem készültem
2017. szeptember 3., vasárnap
Csupa Brueghel-kép
Jim, a bendzsós Don Juan
Volt egyszer egy vidám fiú,
úgy hívták, hogy Jim.
Egész nap csak lovagolt
és kortyolta a gint.
Övé volt a prérin
a legszebb farmerlány,
mindenkit meghódított
ez a bendzsós Don Juan.
Refrén:
Ó Vadnyugat, ó Vadnyugat,
te vadregényes táj!
Ó Vadnyugat, ó Vadnyugat,
hol a bendzsók dala száll!
Egyszer elindult Jim
a Kék Hegyek közé,
felcsatolta két jó coltját
a dereka köré.
Énekétől visszhangoztak
a völgyek és hegyek,
hullottak a banditák,
mint ősszel a legyek.
Sajnos csak eddig tudom, de remélem, Jim épségben visszatért. A Don Juant nem értettem, helyette valami halandzsát énekeltem, de már nem emlékszem, mit.