"Tulajdonképpen nem hiányzott semmim, csak a régi rosszkedvem. De ez hiányzott. Sosem képzeltem volna, hogy erre is szüksége van az embernek. Hányszor néztem valaha, az ősidőkben, a gyakorlótér széléről vágyakozva Merényiéket, amint rúgták a labdát. Most én is velük rúgtam boldogan. Teljesült a vágyam, de ezzel el is pusztult, s vele együtt más is romlani kezdett. Arra vágytam most, hogy ne csak rúgjam a labdát, hanem kívülről is nézzem vágyakozva."
És megkaptam. És megint Tom Waits, és megint az alkohol és a versek, és köszönet mindazoknak, akik eszembe juttatják, hogy ez a világ élhetetlen. Enélkül nem lenne autentikus az élet. Vagy mi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése