Iván, aki páratlan pontossággal tudott fogalmazni, és örökre hiányozni fog, valami ilyesmit mondott 1989-ben: "Egyszemélyes pártot alapítottam, és egyelőre szigorú tagfelvételi zárlat van." Ez jutott eszembe ezzel az írásommal kapcsolatban. Tavaly szeptemberben írtam le azzal a naiv elképzeléssel, hogy majd lesz, aki csatlakozik. Egy embernek mutattam meg, aztán mostanáig elő sem mertem venni. De most újraolvasva, azt kell látnom, hogy ma sem gondolom másképp, igaz, a T/1 talán mulatságos. Egyszemélyes párt ez is, de nálam nincs tagfelvételi zárlat. Ez egy fontos különbség köztünk. Mondanom sem kell: az ő javára.
“Radikálisnak lenni annyi, mint a dolgot gyökerénél megfogni. Az ember gyökere azonban maga az ember." (Marx, 1844)
Mérlegelve, hogy unokáink egy olyan világban lesznek felnőttek, amely gátlástalan diktátorok látomásait váltja valóra,
és mérlegelve, hogy ez ezt jelenti: éhínségek, járványok, háborúk, terrorizmus és természeti katasztrófák pusztítják az emberi civilizációt,
mérlegelve továbbá, hogy mindezért a kapitalista világrend a felelős,
úgy döntöttünk, hogy eljött a kapitalizmus gyakorlati kritikájának ideje.
De mérlegelve, hogy az erőszak erőszakot szül és csak a diktátorok hatalmát erősíti,
és mérlegelve, hogy a nép torkán lenyomott igazságok még soha nem vezettek tartós változáshoz,
mérlegelve továbbá, hogy senki nem tudja, milyen lenne a nem-kapitalista világ,
az alábbiakban meghirdetjük a “gyengéd forradalmat“.
1. A nem-tudás radikalizálása: nincs és nem is lehet olyan ember, aki a bölcsek kövét birtokolva meg tudná mondani, milyen világot akarunk. Azt a keveset se tudjuk, amit Marx követői a Kommunista Kiáltvány óta tudni vélnek. A kapitalizmust felváltó új termelési mód megalkotása csak a nép közös műve lehet. Ez nem naivitás, hanem reálpolitika: nem kellenek megváltók, nem kellenek önjelölt diktátorok, nem kellenek bálványok!
2. A demokrácia radikalizálása: az előző pont megvalósításának persze feltételei vannak.
2.1 A nép akkor lesz képes közös döntéseket hozni ha nincs mesterségesen tudatlanságban tartva. A működő demokrácia feltétele a műveltség demokratizálása.
2.2 A politikai hatalom megszerzésének legfőbb célja: az iskolarendszer visszahódítása a pedagógia számára. Olyan közoktatásra van szükség, amely nem önkényesen kigondolt tantervek szerint próbál tudást tölteni a gyerekek fejébe. Ez ugyanis csak elfordítja őket a tudástól. Az oktatás célja, hogy fölkeltse az új nemzedékek érdeklődését a világ és egymás iránt. Ehhez az oktatás fölszabadítására van szükség, és a pedagógusok kiemelt bérezésére
3. Az antifasizmus radikalizálása: olyan antifasiszta (azaz az autoriter törekvésekkel szemben a demokráciát védő) összefogásra van szükség, amelynek saját közös programja van: a nép kulturális fölemelése. Hisszük, hogy e cél érdekében mozgósíthatók a szegények és a középosztály, mert mindenki érzi, hogy a tudatlanság=kiszolgáltatottság. És mozgósíthatók a pedagógusok, és mozgósítható az ifjúság, amelyet elsősorban fenyeget a közelgő apokalipszis.
Programunkat utolérhetetlen pontossággal fogalmazta meg József Attila:
“S a hozzáértő, dolgozó
nép okos gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.”
Tőkés Hédi kommentje:
VálaszTörlés"Imre, én elolvastam, mint mindig. És nem tudom eldönteni, komolyan beszélsz-e, vagy szomorúan cinikus vagy, vagy - és erre tippelek - egy kisgyerek naivitásával írtad,amit írtál.
1. A "nem kellenek" ellenére tudod, nagyon jól tudod, hogy mindig voltak, és esély sincs arra, hogy a jövőben ne lennének. A "nem-tudás radikalizálása évek, évtizedek óta "folyamatba tétetett".
2. Ezzel még én magam is vitatkozom magammal: a műveltség nem demokratikus, (ezért) nem demokratizálható.
Minden tanterv önkényes. Nem magyarázom meg.
"Az oktatás célja, hogy fölkeltse az új nemzedékek érdeklődését a világ és egymás iránt. " - egyetértek .
3. Nem, nem mozgósítható a tudatlanság nem mozgósítható. A tudatlanság nem akar tudni. Ez volt a pályám legkeserűbb felismerése. Az "eszet osztani", azt igen. Csak az se nem ész, se nem műveltség.
Imre, azt, amit írtál, nem okos és szép programok, hanem mindig kegyetlen, szorongató, élhetetlen helyzetek kényszerítik ki. Ha ez előtt - okosan felismerve: baj lesz, emberek! bárkik - "fölülről" és a legjobb szándékkal - megteszik (meg tudják tenni), abból diktatúra lesz. Szükségszerűen.
József Attila gyönyörűt írt. És lehetetlent."
Kedves Hédi, köszönöm a megjegyzésed azért is, mert ezzel arra ösztönöztél, hogy újra végiggondoljam és újrafogalmazzam a mondandómat.
VálaszTörlésAz első kérdés nyilván az, mi vezetett arra, hogy egy ilyen gyermekded szöveg fusson ki az ujjaim alól. A válasz egyszerű: a pusztulás biztos tudata. Nem egzaltált próféták, hanem racionálisan mérlegelő tudósok mondják, hogy a 21. század – az unokám százada – nem az ún. haladásról fog szólni, hanem járványokról, ember okozta természeti katasztrófákról, éhínségekről, háborúkról és népirtásról. Azt hiszem, már nem működnek azok a közhelyek, hogy "eddig is megoldottuk a problémákat, ezután is megoldjuk őket". Annak a világnak, amit mi ismerünk, vége van. Persze a remény hal meg utoljára. És hátha mégis úgy lehetne! Hátha képesek leszünk az utolsó pillanatban ésszerű döntéseket hozni. Jó, akkor nézzük meg, hogy mik ennek a feltételei. Azt írod, ha "fölülröl" és a legjobb szándékkal, "abból diktatúra lesz. Szükségszerűen." Én 25 éve azzal foglalkozom, hogy körvonalazzam a nem-diktatórikus megoldás lehetőségét. Nem vagyok fantaszta, nem hiszem, hogy meg fog valósulni, de kötelességem, hogy kimondjam, mit kellene tenni, ha úgy érzem, tudom. A nem-diktatórikus (azaz demokratikus) megoldás lényege az edukáció, azaz a műveltség demokratizálása. Ehhez egy hatalmas pedagógiai fordulatra (forradalomra) van szükség: az iskola dolga nem az információvá silányított műveltség fejekbe tömködése, hanem a világ iránti érdeklődés – az igazság iránti igény – fölkeltése.
Kétségbe vonod, hogy a szegények mozgósíthatók egy edukáció-központú politikai program mellett. Ebben persze igazad is lehet. Én aktív időszakom utolsó három évét a Van Helyed Alapítványnál töltöttem, volt alkalmam beszélgetni az ózdi szegregátumok cigány szülőivel, akik kifejezetten igényelték, hogy a gyerekük jobb oktatást és pedagógiai segítséget kapjon. Nyilván nem mindenki, nyilván nem is a többség, de egyrészt egy létező kisebbség, másrészt ők sem maguktól, hanem azért, mert meg lettek szólítva, konkrétan BK tudta és tudja, hogyan kell megszólítani őket. Ez persze szélsőséges példa, nem azt állítom, hogy a mélyszegénységre kell politikailag támaszkodni, de az "éhe a szónak" még itt is megvan.
Szóval, mielőtt azt mondjuk, lehetetlen, gondoljuk át, hogy mi az alternatíva. És veled ellentétben úgy látom, hogy a "kegyetlen, szorongató, élhetetlen helyzetek" mindig a diktatúrát kényszerítik ki, ami csak ront a helyzeten. A demokratikus megoldások ideje akkor van, amikor még lélegzethez jutunk.
Hédi, ha akár téged, akár más idetévedőt részletesebben érdekel az érvelésem, érdemes ellátogatni a honlapomra (http://knauszi.hu ), ott rengeteg betűt lehet találni a témáról. :)