Iván, aki páratlan pontossággal tudott fogalmazni, és örökre hiányozni fog, valami ilyesmit mondott 1989-ben: "Egyszemélyes pártot alapítottam, és egyelőre szigorú tagfelvételi zárlat van." Ez jutott eszembe ezzel az írásommal kapcsolatban. Tavaly szeptemberben írtam le azzal a naiv elképzeléssel, hogy majd lesz, aki csatlakozik. Egy embernek mutattam meg, aztán mostanáig elő sem mertem venni. De most újraolvasva, azt kell látnom, hogy ma sem gondolom másképp, igaz, a T/1 talán mulatságos. Egyszemélyes párt ez is, de nálam nincs tagfelvételi zárlat. Ez egy fontos különbség köztünk. Mondanom sem kell: az ő javára.
“Radikálisnak lenni annyi, mint a dolgot gyökerénél megfogni. Az ember gyökere azonban maga az ember." (Marx, 1844)
Mérlegelve, hogy unokáink egy olyan világban lesznek felnőttek, amely gátlástalan diktátorok látomásait váltja valóra,
és mérlegelve, hogy ez ezt jelenti: éhínségek, járványok, háborúk, terrorizmus és természeti katasztrófák pusztítják az emberi civilizációt,
mérlegelve továbbá, hogy mindezért a kapitalista világrend a felelős,
úgy döntöttünk, hogy eljött a kapitalizmus gyakorlati kritikájának ideje.
De mérlegelve, hogy az erőszak erőszakot szül és csak a diktátorok hatalmát erősíti,
és mérlegelve, hogy a nép torkán lenyomott igazságok még soha nem vezettek tartós változáshoz,
mérlegelve továbbá, hogy senki nem tudja, milyen lenne a nem-kapitalista világ,
az alábbiakban meghirdetjük a “gyengéd forradalmat“.
1. A nem-tudás radikalizálása: nincs és nem is lehet olyan ember, aki a bölcsek kövét birtokolva meg tudná mondani, milyen világot akarunk. Azt a keveset se tudjuk, amit Marx követői a Kommunista Kiáltvány óta tudni vélnek. A kapitalizmust felváltó új termelési mód megalkotása csak a nép közös műve lehet. Ez nem naivitás, hanem reálpolitika: nem kellenek megváltók, nem kellenek önjelölt diktátorok, nem kellenek bálványok!
2. A demokrácia radikalizálása: az előző pont megvalósításának persze feltételei vannak.
2.1 A nép akkor lesz képes közös döntéseket hozni ha nincs mesterségesen tudatlanságban tartva. A működő demokrácia feltétele a műveltség demokratizálása.
2.2 A politikai hatalom megszerzésének legfőbb célja: az iskolarendszer visszahódítása a pedagógia számára. Olyan közoktatásra van szükség, amely nem önkényesen kigondolt tantervek szerint próbál tudást tölteni a gyerekek fejébe. Ez ugyanis csak elfordítja őket a tudástól. Az oktatás célja, hogy fölkeltse az új nemzedékek érdeklődését a világ és egymás iránt. Ehhez az oktatás fölszabadítására van szükség, és a pedagógusok kiemelt bérezésére
3. Az antifasizmus radikalizálása: olyan antifasiszta (azaz az autoriter törekvésekkel szemben a demokráciát védő) összefogásra van szükség, amelynek saját közös programja van: a nép kulturális fölemelése. Hisszük, hogy e cél érdekében mozgósíthatók a szegények és a középosztály, mert mindenki érzi, hogy a tudatlanság=kiszolgáltatottság. És mozgósíthatók a pedagógusok, és mozgósítható az ifjúság, amelyet elsősorban fenyeget a közelgő apokalipszis.
Programunkat utolérhetetlen pontossággal fogalmazta meg József Attila:
“S a hozzáértő, dolgozó
nép okos gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése