Most, hogy megpróbálom "sajtó alá" rendezni az esszéimet, és hát elolvasok mindent újra, megint eszembe jutott, hogy mennyire sokféleképpen soroltak be engem (kevés számú) olvasóim. A konzervatívoknak liberális voltam, a liberálisoknak konzervatív. Néha fordítva: a konzervatívoknak konzervatív, a liberálisoknak liberális. Aztán sok liberális és konzervatív látott/lát bennem valami rombolni kész anarchistát, és nyilván nekik is van igazságuk. Ahogy azoknak is, akik főleg inkonzisztensnek látnak: hol így beszélek, hol úgy.
De mégis inkább azzal a fiatalemberrel értek egyet, aki tegnap megszólított a miskolci villamoson.
-- Bocsánat, de mi az ott a nyakadban?
-- Ez? Egy buddhista imalánc.
-- Az megvan, de mi az a bojt a végén? Olyan, mint nálunk a fiatal kukorica bajusza.
-- Ja, nem, az csak valami fonál.
-- Azt hittem. Szóval buddhista vagy?
-- Nem, csak szimpatizáns.
-- Értem. Meghallgattad őket, aztán... Én is elmentem egyszer a jehovákhoz. Csak poénból. De szörnyű volt.
Aztán elbeszélgetünk egy kicsit vallásokról, erről-arról. Amikor leszállt, kezet nyújtott, és ezt mondta:
-- Ne legyél buddhista! Ne legyél semmilyen! Csak saját magad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése