A 21. század a tudatlanság orgiája. Legyinthetünk erre addig, amíg vicces emberek a csillagászat tanításaival fordulnak szembe, de amikor a vírustagadás és a maszk-szkepticizmus hullahegyeket produkál, már lefagy a szánkról a mosoly. De nincs mit csodálkozni ezen sem, hiszen már jó ideje látjuk, hogy kerülnek hatalomra futóbolondok a választópolgárok akaratából szerte a demokratikus világban (amelyhez tíz éve még hazánkat is hozzászámoltam volna), és hogyan számolják fel napról napra a demokratikus politikai kultúrát.
Szerintem van a problémára elvi megoldás, nevezetesen a közoktatás forradalmi átalakítása, ami tehát nem egy mellékes szakpolitikai kérdés, hanem egy a jelen problémáira komolyan reflektáló politikai stratégia központi eleme. És most jön az egóm. Úgy gondolom, hogy Műveltség és demokrácia c. kötetemben ennek a pedagógiai forradalomnak az elméleti körvonalait fogalmaztam meg, és aztán a rövid összefoglalások kedvelői számára megírtam a vázlatos rezümét is (Tézisek a műveltségről). Hogy ezek az írások valójában egy politikai mozgalom elméleteként íródtak meg, azt tudomásom szerint eddig csak az erdélyi Mentés másként csoport fiatal tagjai vették észre. Nem csodálkozom, hiszen ez a mozgalom egyelőre nem létezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése