Némi vívódás után úgy döntöttem, hogy lezárom életemben a Facebook-korszakot, és fokozatosan kivonulok ebből a világból. Talán nem kell nagyon magyarázni: kisebb részt a Facebook új ocsmány megjelenésének erőszakos bevezetése, nagyobb részt fontos régi funkcióknak (elsősorban a láthatóság finomhangolásának) az elhagyása vezetett erre az elhatározásra. Értem, hogy én itt nem megrendelő vagyok, hanem termék, nem is lázadozom ez ellen, viszont csak addig vállalom ezt a szerepet, amíg a fejlesztők az én igényeimet is figyelembe veszik.
Ugyanakkor szükségem van rátok, és remélem, más platformokon újra összejövünk. Az alábbiakban leírom, hogy milyen módon tervezem a megjelenést a jövőben. Ha bekövettek, én is visszakövetlek benneteket, remélem, újraépíthetjük a közösséget más keretek között.
hotigris néven ott vagyok a Twitteren. Itt megjelennek azok a posztjaim is, amelyeket a Mind marhák ezek, uram c. blogomra írok (http://hotigris.blogspot.com/).
A saját versek és más személyesebb posztok kedvéért létrehoztam a PalSzilvasi Twitter-fiókot is. A versek továbbra is olvashatók a Testamentum (https://szilvasi.blogspot.com/) blogon is.
Hamarosan elérhetetlen leszek a Facebook Messengeren. Elérhető leszek viszont (ha tényleg fontos) Skype-on (knauszi), WhatsAppon (Imre Knausz), Viberen (Imre Knausz), Google Hangoutson (hotigris@gmail.com). 🙂
És kommentben:
Nagyon köszönöm nektek a sok énerősítő kommentet, és higgyétek el, hogy nekem is fáj a szívem a sok ismerősért, és nem is látom most tisztán, hogy hogy bírom majd a Facebook nélkül. Viszont nem fogom meggondolni magam. Az indokokat részben leírtam, de persze van más is, hisz – mint nyilván sokan – én is sokszor gondoltam már korábban is egy ilyen lépésre. Most csak két okra utalok röviden. Egyrészt a Facebookról mint jelenségről egyre rosszabb véleményem van. Nem kell meggyőzni a pozitívumairól, de a negatívumok szerintem összességében nagyobb súlyt képviselnek. Ez a bizonyos véleménybuborék iszonyatos mértékben szegmentálja a társadalmat, és felszámolja a valódi politikai közösségszervezést (a látszattal ellentétben). Továbbá elhiteti az emberekkel, hogy elég posztok alapján tájékozódni a világban, én legalábbis biztos, hogy kevesebbet olvasok (értsd: hosszabb írásokat), mint a FB előtt. Végül durván manipulál. Másrészt magamról is egyre rosszabb véleményem van a FB óta. :) Úgy értem, ez egy addikció, és elég rossz fajta, mert nemcsak abban az értelemben addiktív, hogy mindig valami újat kínál (amúgy nem), hanem pl. abban a nárcisztikus értelemben is, hogy az ember azért részben a lájkokért és a kedves kommentekért csinálja az egészet.
Sokan írtátok, hogy nem akartok twitterezni. Ezt tökéletesen megértem. Az igazi kérdés azonban számomra nem az, hogy hány követőm lesz a Twitteren. Sokkal fontosabb, hogy képes leszek-e még aforizmáknál hosszabb és komplexebb dolgokat írni. És még ennél is fontosabb, hogy ha netán igen, akkor ez érdekelni fog-e valakit. Mert ha netán ez is igen, akkor nem kétséges, hogy meg fogjuk találni egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése