Öröklés, tanulás, tolerancia

Én pl. nem szeretek utazni. Ez viszonylag ritka, utazni majdnem mindenki szeret. Biztosra vehető, hogy ez egy tanult tulajdonság, nem nagyon merül fel a genetikus eredet gyanúja. És mégis: senki se akar ebből kigyógyítani, holott – ha együttműködöm – ez feltehetőleg sikeres lenne, ügyesen ki lehetne találni az átnevelés hatékony módszereit. Miért? Nyilvánvaló a válasz: mert ez az averzióm senkit se irritál. "Ha nem szeret utazni, majd nem utazik, oszt jónapot" – gondolhatja joggal az olvasó. Következtetés: hogy a társadalom toleráns-e egy tulajdonsággal szemben, annak semmi (de az égvilágon semmi) köze nincs ahhoz, hogy az tanult vagy genetikusan meghatározott tulajdonság.