Mielőtt hálát rebegünk a koronavírusnak, hogy elhozta az oktatásban a várva várt digitális forradalmat, gondoljuk meg a következőket. (Aki nem szeretne negatív posztokat olvasni, az görgessen tovább.)
1. A pszichológia tanítása szerint a halálfélelem légköre nem nagyon kedvez a tanulásnak. (A pedagógusokról beszélek, akiknek állítólag most kéne digitális kultúrát tanulni.)
2. Érthető módon elcsendesedett a NAT-vita, amely az én olvasatomban arról szólt, hogy a jelenlegi tananyag (ami lényegében ugyanaz, mint ami az új NAT-ban van) nem alkalmas semmire. Most ehhez hozzátehetjük, hogy különösen nem alkalmas digitális feldolgozásra. Nem látom azt a diskurzust, ami arról folyna, hogy MIT is kéne és lehetne tanítani távoktatással.
3. Ez különben azért van, mert a halálfélelem légköre a stratégiai diskurzusoknak sem kedvez.
4. Eddig konszenzus volt arról, hogy korunk egyik fő rákfenéje a személyes kapcsolatok visszaszorulása, és az, hogy a virtuális világ elszívja a levegőt a valódi személyes találkozások elől. Tökre értem, hogy amikor az utóbbi lehetetlen, akkor nagyon jó, hogy van az előbbi, de azt komolyan számításba kéne venni, hogy ettől a dolgok csak rossz irányba tudnak menni.
5. Plusz az a gyerek, aki eddig nem volt telefonfüggő, most tuti az lesz, hacsak a szülők nem vetik be magukat nagyon. Lehet, hogy a tanárok fő feladata ez lenne: segíteni a szülőket, hogyan éljék túl, ha a gyerek egész nap otthon van.
6. Ceterum censeo Carthaginem esse delendam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése