Események, amiket nem ünnepeltem meg
Visszatekintve az életemre, félni kezdek, hogy talán egy örülni nem tudó száraz ember vagyok, de az a helyzet, hogy egy csomó dolgot eszembe se jutott megünnepelni, bár megkönnyebbülést persze éreztem. Nem bontottam pezsgőt, amikor
– leérettségiztem,
– felvettek az egyetemre,
– leállamvizsgáztam (el se mentem a diplomaátadóra),
– doktori és kandidátusi címet szereztem,
– felvettek (bármelyik) munkahelyemre.
És ne gondolja senki, hogy ez azért van, mert mindez nekem könnyen ment. A szüleim tanulatlan munkásemberek voltak, szóval nem az anyatejjel szívtam magamba az ablativus absolutust. Ez valami fura szemléleti dolog, hogy másképp állok ezekhez a dolgokhoz, mint sok fiatal, aki fura szertartásokkal ünnepli a diplomáját. Nem tudom...
Vajon ide tartozik-e, hogy lakodalmam se volt. Talán igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése