Vanitatum vanitas

Már gyerekkorunkban megkérdezzük: "meg fogunk halni?" És a válasz mindig ez: "igen". És akkor feltesszük a kérdést: "mennyi időnk van még?" És a válasz mi lehetne más: "ember ezt megmondani nem tudja". Akkor hát mi a terminális állapot a beteg nézőpontjából? Alighanem az, amikor a szenvedés minden órában figyelmeztet, hogy már közel a vég. De ha ettől eltekintünk (ó, egyeseknek könnyen megy ez az eltekintés), akkor odajutunk, hogy mindannyian menthetetlenek vagyunk. Gyuricza, az órás tudta ezt, amikor azt kérdezte: "és akkor nem hal meg?" És tudom, sok bölcselő is kifejtette már, hogy a halál horizontja ad értelmet az életnek. Marci például, de őt emberi lény meg nem érti, ami azért komolyan akadályozza a recepciót. És mi következik mindebből? Szerintem röviden annyi, hogy semmi sem számít, csak ami személyes. Az út lélektől lélekig. Amit elérni akarunk: az előnyök, a pénz, a siker, a név, a hatalom, mind hiábavaló. Hiúságok hiúsága.