Kellenek-e ellenségek?

Amikor gimnazista voltam, egyszer jött el hozzánk az osztályfőnököm családlátogatásra. És mondott rólam különböző jó dolgokat. Mire anyám valami olyasmit válaszolt, hogy hát azért biztosan vannak olyanok is, akik nem szeretnek, ez így normális. Erre Márta néni azt mondta, hogy szerinte én azon kevesek közé tartozom, akiket senki nem utál. És akkor én egészen őszintén azt gondoltam, hogy valami baj van. Hogy az nem jó, ha valakinek nincsenek ellenségei. Az nyilván egy nagyon jelentéktelen vagy jellegtelen ember. Ma már másképp látom. Ma úgy gondolom, jó, ha az embert kevesen utálják.