Amikor kinyitom az ajtót, már ott áll. Nyilván hallja, ahogy a kulcsot beteszem a zárba, és már rohan. Nyitva hagyom az ajtót, kitámasztom, szellőzzön át a lakás. Kimegy a gangra, nem csavarog el, csak körülnéz, levegőzik. Én közben fölteszem a rákot főni. Napi egy garnéla az adagja, és egy fél zacskó fogyókúrás kaja meg egy kis diétás száraz. Bedobom a mosógépbe a pólókat és egy törölközőt, aztán kezdem összeszedni, hogy mit kell bevinni. Tiszta pólókat, persze. És pelenkát, mert fogytán van, el ne felejtsem. Mit mondott még? Zsebkendőt, persze. És igen, a szárazsampon. Majd veszek még vizet. Olyan gyümölcslét, amit meg tud inni, ami nem túl savas, de azért van benne gyümölcs. És őszibarackot, lehetőleg laposat. Közben eleredt az eső. Úristen, hol van Léna? A gangon nincs, csoda is lenne az esőben, de bent sincs, most pont az kéne, hogy elcsavarogjon, mindjárt kezdődik a látogatási idő. Körbevizslatom a lakást, közben azt fontolgatom, hogy végigjárom a lépcsőházat. De nem, a komód alatt van, hogy fért be ide? Fél az esőtől, hiába van kint, azért az félelmetes. Remélem, kijön, mielőtt elmegyek, nem szívesen hagynám ott, mi van, ha nem tud kimászni, és holnapig ott szenved? Léna kövér. Nem csoda, benti cica, ráadásul egyedül él lassan egy éve. Naponta egyszer jövök hozzá. Szerencsére engedi, hogy kihúzzam a mellső lábainál, igaz, el is állt az eső. Csupa por a bundája, jaj, már megint nincs idő, hogy keféljem, pedig kell, különben összenemezesedik a szőr. És persze a virágokat se locsoltam meg, az nagyon frusztráló, mert persze mennek tönkre, kiszáradnak, hiába is locsolom őket, szeretet kéne nekik, de rájuk már nem jut. Elmegyek, Léna messziről néz.
*
Félős macskának ismertem meg, azt hittem, félni fog. Kieresztem a macskahordozóból, Tufi nézi, fújnak, dalolnak egymásra. Először még nem világosak az erőviszonyok. Nem tudom, be kell-e avatkoznom. Remélem, nem ölik meg egymást. Aztán Léna pár nap alatt ledominálja, ő az agresszívabb, ha valakinek támogatás kell, az inkább Tufi. Hamar otthon érzi magát. Kimegy a kertbe. Ez egy nagyon kényes pont. Hatéves, és kertet még nem látott. Szabad-e egyáltalán kitenni a kísértésnek? Mert mi lesz, ha elcsavarog, vagy csak kimegy az úttestre, és elüti egy autó? Ha a kertben van, tíz percenként szaladok ki, hogy megnézzem, hol van. De nem, a szomszédba átmegy, balra is, jobbra is, ennek sem örülök, de nem megy ki az utcára. Telnek a hónapok, és nem. Ez nagyon fontos. Vigyázni kell rá, megígértem. Ha nem vigyázok eléggé, és baja esik, akkor megbocsáthatatlan bűnt követek el. Mert nincs már, aki megbocsáthatna.
