A komprehenzív iskoláról

1. A KOMP-csoportban annak idején (v. ö. Nahalka István [szerk.]: A komprehenzív iskola breviáriuma. Budapest, 2004) komprehenzív iskolán elsősorban egy iskolatípust értettünk (főleg angol és német minták alapján), így a komprehenzív eszme alapvetően helyi innováció útján, illetve abból kiindulva lett volna megvalósítható. Ma én ebben sokkal kevésbé hiszek, és azt hiszem, az elképzelés már akkor sem volt életképes. Amikor ma komprehenzivitásról beszélek, akkor oktatáspolitikai reformra gondolok, amely az ország közoktatási szerkezetét alakítja át úgy, hogy a szelekciós pontokat az oktatás későbbi szakaszára helyezi.
2. Egy iskolarendszer komprehenzivitása alapvetően azon mérhető, hogy a középfok melyik pontján jelenik meg a teljesítmény szerinti válogatás, azaz mikor kerülnek külön iskolákba/tanulócsoportokba a különböző teljesítményű tanulók. A középfokba beleértem az ISCED 2-t, azaz az alsó középfokot is, így pl. a magyar általános iskola létrehozása komprehenzív lépés volt, noha világos, hogy a tagozatos osztályok létrehozása, majd a szerkezetváltó gimnáziumok megjelenése ezt döntően gyengítette.
3. A komprehenzivitás melletti érvek hagyományosan az igazságosságról és a méltányosságról szólnak, különös tekintettel a szociális hátrányokra és a továbbtanulási esélyekre. Ez természetesen helyénvaló, számomra azonban fontosabb az, hogy a szelekciós verseny vesztesei, a “kiszelektáltak” kevésbe jutnak hozzá ahhoz a tudáshoz, amely ahhoz szükséges, hogy a) felelős döntéseket tudjanak hozni magán-  és közügyeikben, b) érdekeik védelmében megszervezzék magukat, c) részt vegyenek a közös ügyekről szóló diskurzusokban. Ez a folyamat a lakosság jelentős részét teszi kiszolgáltatottá és rekeszti ki de facto a nemzetből.
4. A fentieken kívül számomra fontos egy kifejezetten pedagógiai érv is. A folyamatos szelekciós nyomás, amely legerősebben az osztályozásban ölt testet, komoly károkat okoz a tanár-diák viszonyban (bizalomromboló), ami a valódi tanulást alapjaiban veszélyezteti.
5. Az én javaslatom (álmom) egy olyan iskolarendszer, amely a 12. évfolyamig komprehenzív. A kérdés az, hogy ez lehetséges-e, és hogyan?
6. Az én naiv és hevenyészett javaslatom.
1. A középiskolai felvételi szelekció megszüntetése. Túljelentkezés esetén sorsolás, stb. Ez fölöslegessé teszi a szerkezetváltó gimnáziumok megszüntetését (persze sokkal radikálisabb lépés, mint amaz).
2. A döntő kérdés a szakképzés helye. Abból indulok ki, hogy középfokú (érettségit megelőző) szakképzésre továbbra is szükség van. Az ilyen szakképzettséget azonban nem külön iskolatípusban kell megszerezni (ahol másodlagos kiválóságú közismereti oktatás is van), hanem úgy, hogy a gimnázium tanulója gimnáziumi tanulmányai mellett  –  kvázi tanfolyami keretek között  –  megszerezheti a szakmát (vagy részszakmát), miközben gimnáziumi tanulmányainak egy (nem túl jelentős) része alól felmentést kap. Nem arra kell tehát törekedni, hogy sokféle szakmát is oktató mamut komprehenzív iskolák jöjjenek létre, hanem a meglévő szakképző intézményeket kell a mostani felnőttoktatási intézményekhez hasonlóvá átszervezni úgy, hogy továbbra is közpénzből ingyenes képzést nyújtsanak. Ez értelemszerűen csökkenti a rendszer komprehenzivitását (lesznek, akik felveszik a szakképzési modult, és kevesebb közismeretet kapnak), de még mindig sokkal kevésbé, mint a jelenlegi működés.