Régen volt, valamikor 89-ben talán, ültünk az OPI-ban hárman-négyen, és a történelemtanításról beszélgettünk. A rendszerben látás fontossága került szóba, és akkor az egyik kolléga valami ilyesmit mondott: az odáig rendben van, hogy a tananyagban van egy rendszer, de van egy másik rendszer is, ami a tanuló fejében van, és ennek a kettőnek kell együtt egy rendszert alkotnia. Ez megmaradt bennem, és ma azt hiszem, hogy kollégám ezzel a tanítás lényegét ragadta meg.
A naiv felfogás szerint ugyanis a tanterv összefoglalja, hogy mit kell tanítani, és ez valójában a lényeg. Ezt a szaktudósok tudják a legjobban. A pedagógus pedig, mint valami technikus, tudja, hogy ez milyen technológiával közvetíthető. A tanári kompetencia lényege azonban nem ez. A szakértő tanár azt tudja, hogyan kell egyszerre látni a dolgok rendszerét és a gyerek fejében levő rendszert, és hogyan kell a közvetítéseket megteremteni. Azt pedig mondanom se kell, hogy a tanuló fejében kialakuló rendszerhez nem mindig a rendszerbe szervezett tananyag a kulcs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése