Az egyetem folyosóin viszonylag gyakran szoktam találkozni egy hölggyel, aki valamikor a hallgatóm volt. Őszintén szólva nem annyira kedveltem annak idején, ezért egy kicsit bosszankodva vettem tudomásul, hogy hiába telnek az évek, ő még mindig az egyetemen van. Nyilván állást kapott valamelyik tanszéken. Ma kiderült, hogy az egyetem egyik vezető beosztású oktatójáról van szó, aki persze soha nem volt a hallgatóm, viszont korábban volt alkalmam megismerni, és nagyon is jó fej, csak hát rövid az eszem. Egyszerűen összekevertem ama kevéssé szimpatikus egykori hallgatóval.
Ti tudjátok, hogy nem állnak távol tőlem az ilyen, saját hülyeségemet leleplező posztok, most mégis szükségét érzem egy ellentörténetnek. Sok évvel ezelőtt egy szép napon beléptem a pesti Pedagógiai Könyvtár olvasótermébe, és ott összetalálkoztam egy szakmabeli ismerőssel. Megörült nekem, és azonnal elkezdett beszélni valamiről, amiből egy szót sem értettem. Aztán hirtelen elbizonytalanodott, rám nézett, és ezt kérdezte: vagy te nem a Halász Gábor vagy? Hát nem, mondtam. De te tudod, hogy én ki vagyok? -- kérdezte. Igen, mondtam, és megmondtam a nevét. És most már azt is tudod, hogy hülye vagyok, fejezte be a beszélgetést. (Nem, nem helyeseltem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése