Nem az a fasizmus, amikor a meccsek közönségének hevesebben ver a szíve. Még csak nem is az, ha felállva éneklik az Ismerős arcok dalát. De nem is az, hogy ebben olyasmi van, hogy "egy vérből valók vagyunk". És meg az sem, hogy a karlendítésükről ez-az eszünkbe juthat. Istenem, hasonlít! Ezek mind régi dolgok, egy erős szubkultúra sajátosságai. A fasizmus ott kezdődik, amikor ezt a falka-feelinget a hatalomhoz közeli sajtó összekapcsolja a nemzet fogalmával és felmagasztalja. Na akkor már baj van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése