Az ún. adminisztratív terhekről

Bocsánat, valószínűleg közhelyeket fogok mondani, de nekem most összeállt valami. Amikor arról panaszkodnak, pl. a pedagógusok, de beszéljünk róluk, szóval amikor a pedagógusok arról panaszkodnak, hogy megnövekedtek az adminisztrációs terhek, akkor olyasmire gondolunk, hogy sok időt kell tölteniük pl. adatszolgáltatással, űrlapok kitöltésével, események regisztrálásával és hasonlókkal, és így kevesebb idő jut a pedagógiai munkára. És ez így is van. Van azonban még két körülmény, amit automatikusan beleértünk ebbe a sommás kijelentésbe. Az egyik az, hogy ezeket az adminisztratív feladatokat sokszor értelmetlennek érzik a pedagógusok. Nemcsak azért, mert az élet fontosabb, mint a papír, hanem mert gyakran az a benyomásuk, hogy az adminisztráció nem tükrözi a valóságot, sok a fiktív adat, a félrevezető beszámoló, a lepapírozás. Az ilyen adminisztráció látszatrendet teremt csak, nem segíti a munka kézben tartását, sőt félrevezető, eltereli a figyelmet a valós problémákról. Mindehhez azonban egy harmadik súlyosbító körülmény is járul. Az, hogy rendben van-e az adminisztráció, aránytalanul nagy szerepet játszik abban, hogy a vezetők hogyan értékelik a pedagógusok munkáját. Ha nincs rendben az adminisztráció (és mikor van rendben?), ez aránytalan mértékben teszi támadhatóvá a pedagógust. Munkájának megítélésében fontosabb szerepet játszik, mint a megfoghatatlan pedagógiai teljesítmény. Ez így összességében joggal vezet ahhoz az érzéshez, hogy már nincs értelme a munkánknak, kiüresedett. Ezt szerintem kiégésnek nevezni egyszerűen nem korrekt, mert a politika és az irányítás által generált problémákat a pedagógus (vagy más dolgozó) pszichéjének problémájaként írja le, mintha ebből ki lehetne lépni némi tréning révén. Nem lehet. A rendszert kell radikálisan átalakítani.