Reménytelen

Mert persze igaza van Kertésznek, amikor ezt mondja (vagy ilyesmit): ha a holokauszt nem illeszkedik bele a történelem narratívájába, akkor az a narratíva hibája. Csakhogy: együtt lehet-e élni egy olyan narratívával, amelynek része a holokauszt?

A titkos kötőanyag

A titkos kötőanyag, amely a magyar nemzetet a széthullásban is összetartja: a cigányellenes rasszizmus. Amikor már úgy érzed, nincs mit mondani, nincs már miről beszélni, nagy biztonsággal előveheted a csodafegyvert, nem fogsz megszégyenülni, sőt befogadást nyersz, hiszen arról beszélsz, ami mindenki közös tapasztalata: hogy a cigányok lopnak, erőszakosak, és persze egyre többen vannak. Semmi se működik jobban ennél az iskolában, a kocsmában, a hivatalban, a kórházban, a fodrásznál, a politikai gyűlésen. És ha így van, akkor csodálkozhatunk-e, hogy elszánt politikai ellenzékünk éppen miniszterelnökké akarja tenni azt az embert, aki mintegy hivatalos képviselője ennek a rasszista beszédnek. Hogy soha ne változzon semmi.

A legszarabb hosszú hétvége

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.

Na jó, azért keveset eszek, ilyen ínyenc mikroadagokat. De nem annyira harmadnapja, inkább ötödnapja. A láz. Ami nem múlik, sőt inkább egyre följebb kúszik. Mozgásom hasonlatos a lajháréhoz. Hol vacogok, hol izzadok. És a fejbőrömnek most már szinte minden pontja érzékeny. Amikor fölmegy a láz, rendszeresen belehasít a fájdalom.

Első beszámolóm olvastátok a kovidról. (Teszt meg nincs.)

Korona

Lehet, hogy koronás vagyok, de nem számít. Csak egészség legyen.

Csak kérdezem

Aki nem tud nyelvvizsgázni, mert pandémia, és ezért kevesebb lesz a pontja, az annyit is ér?

Bandika

Gyerekkorunkban sokat játszottunk együtt, aztán magnóval jártam hozzá, átmásolni a legújabb számokat. Később már csak a családi temetéseken találkoztunk, mondtuk is minden alkalommal, hogy mi már csak itt futunk össze. Most is temetésre megyek, gondoltam, majd most is mondjuk, de nem, most őt temetjük. 65 éves volt.

Már/még

Bizom, hisz mint elődeinket,
karóba nem húznak ma még.

*

JA Irodalom és szocializmus c. előadásának elején figyelemreméltó módon elmélkedett a már és a még közötti poétikai különbségről.

Kultúráról és politikai bűnről

"Túlságosan hosszú ideig volt elnyomva az egyik oldal, illetve aránytalanul kivételezett helyzetben volt a másik" – mondta Vidnyánszky. De lássunk világosan: nem az a kérdés, hogy ez igaz-e. A kérdés az, hogy az állítólag elnyomott oldal szövetkezik-e a fasiszta hatalommal. Ha igen – márpedig igen –, akkor bűnnel fertőződik, és akkor sem lehet igaza, ha különben igaza van.

Lukács-parafrázis

Lehet, hogy jövőre tényleg megszabadulunk ezektől a nyomorult bűnözőktől. De akkor mi ment meg bennünket a mostani ellenzéktől?

Infláció

Az egy dolog, hogy emelkednek az árak, de most látom, hogy a pia is durván fölment. A fizetésem meg nem. Így hogy?

Égöv

De tényleg milyen jó meglátás már, hogy a plakát a költészettel analóg, a hírlap pedig a prózával...

A hónap szava

detigrinyifikáció #ahónapszava #világvége

Politikai félreolvasások

A mai reggel a politikai félreolvasásoké. Először a Twitteren a "Kit kövessek?" felirat helyett: "Kit lövessek?" Aztán ez: "Ilyen az oxitocin, a «szeretet hormon», ami erősíti a kötődést pártunkhoz..." WTF? Párunkhoz, persze.