Fasiszták

Ma elolvastam Eco Az ősfasizmus szaga című esszéjét. És megnyugodtam, hogy nem én vagyok a hülye. Bár igaz, hogy az Orbán-rendszer teljesen más, mint pl. Mussolini rendszere, azért mégsem szamárság azt mondani, hogy fasiszta kormányunk van. (Ezzel a poszttal a drága Kálmán Lacira is emlékezem, aki ugyanezt hangsúlyozta mindig.)

Morál és szervezettség

Megint kirúgtak egy engedetlen tanárt. Az a fejlődés, amin a pedagógustársadalom az elmúlt pár évben átment, valóban csodálatra méltó. A morál és a szervezettség igazi nagy vizsgája azonban most következik: hogy reagál a szakma a hatalom féktelen és önkényes megfélemlítő akcióira?

Oktatás és jövő

Tanár nélkül nincs jövő. Ez igaz. De még nagyobb igazság, hogy szar tanárokkal sincs jövő. A teljes igazság pedig ez: bilincsbe vert szar tanárokkal az unokáinknak bilincsbe vert szar életük lesz. Ez így van. Csak hogy tudjuk, hogy miért harcolunk.

Arról, hogy milyen hülye vagyok

Kaptam egy szokásos minőségbiztosítási kérdőívet az egyik online vásárlásom után. Gondoltam, most kivételesen pontos leszek, és utánanézek a levelezésemben, hogy hány nap után érkezett meg az áru. A megrendelés időpontja megvolt, de az értesítés, hogy az automatában átvehetem, eltűnt. Sem ímél, sem sms. Oké, gondoltam, behazudok öt napot, az nagyjából reális. És persze nagyon megdicsértem a webáruházat. Ki találja ki, mi a poén?

Ez illusztráció volt ehhez a poszthoz.

Hogy lesz ez majdan?

Ki fogja megtanítani az unokámat, hogyan kell jó kocsonyát főzni?

Három ok

 

Nyilvánvalóan minden összeomlik, és az örök tél közelít. De van három jó okunk a reményre: a szerelem, a macska és az iráni nők.

Amikor kicsúszik a talaj

Zéró morális legitimációval csak nyílt diktatúrák tudnak kormányozni. #szerintem

Véreim

Ülök a buszon, olvasom a híreket és könnyezem a meghatottságtól. A magyar pedagógustársadalom akkorát fejlődött az elmúlt egy-két évben, ami csak történelmi léptékkel mérhető.

Cui prodest?

A műveltség megszerzése és az értelmiséggel kötött szövetség a kizsákmányoltak legfőbb eszköze, ha a helyzetükön változtatni akarnak. A politikai osztály passzív-destruktív oktatáspolitikája arra irányul, hogy ettől a lehetőségtől megfossza őket. Ám eközben a műveltség általános alapjait rombolja le, és az egész nemzetet viszi a pusztulásba. A megoldás túlságosan is nyilvánvaló és egyszerű: az iskolát a tanulás színterévé kell tenni, azaz olyan hellyé, amely kedvet csinál a tanuláshoz. Ehhez aktív-defenzív oktatáspolitikára van szükség. Védekezőnek nevezem, mert felveszi a harcot a műveltséget felszámoló kulturális tendenciákkal szemben.

80%

Hogy elég-e a pedagógusoknak a diplomás átlagbér 80%-a, azt majd ők eldöntik. Én annyit tudok, hogy nemzeti katasztrófa az, hogy ez egyáltalán vitatéma lehet. A pedagógust kurvára meg kell fizetni, különben végünk van.

A hiány arcai

Szörnyen hangzik, de amikor sorra meghalnak az ember rokonai, az azt is jelenti, hogy bizonyos ételek végleg megszűnnek. Pacalt és kocsonyát például nálunk csak a nővérem készített, krumplis lángost csak az anyám, de sztrapacskát se csinál senki úgy...

Pedagógusmozgalom vagy oktatásügyi mozgalom?

Lehetséges-e a mostani világállapotban olyan baloldali alternatíva, amely nem mélyíti tovább a közép-európai elmaradottságot, hanem megpróbál modernizálni? Pontosan tudjuk, hogy mi ehhez a kulcsmozzanat: beruházás az emberi tőkébe. Ez baloldali program, mert egyrészt drágítja a munkaerőt, másrészt az általános műveltség kiterjesztésével – ami szerintem elkerülhetetlen – növeli a dolgozók érdekérvényesítési képességét. A rossz hír, hogy ez szinte kizárólag a kétkezi dolgozók, a szegényemberek érdeke, és éppen ők a legkevésbé szervezettek, továbbá nem is látják, hogy a műveltség megszerzése kulcskérdés lenne számukra.

Innen nézve az ún. pedagógusmozgalom lényege nem a pedagógusok érdekeinek érvényesítése, sőt kifejezetten hiba volna az ügyet erre redukálni. Sokkal inkább potenciális osztályharcról van szó, és az a kérdés, ki tudjuk-e használni ezt a lehetőséget. Van-e ennyi bátorság és kreativitás a magyar társadalomban? Talán nincs. De akkor nem is lesz semmi abból a harcból, amit korunk hősei, a pedagógusok mindannyiunk érdekében elkezdtek.

Mocskos érvek

Az Ukrajna elleni hangulatkeltéssel és Oroszország mentegetésével nem az a baj, hogy hamis érveken alapul (ezt, bevallom, nem tudom), hanem az, hogy mocskos dolog. Nincs olyan, hogy egy véres agresszió igazolható lenne.

Gyász

Mostanában megtartóztatom magam az alkoholtól, de ma muszáj volt inni másfél deci Żubrówkát. Már nem tudom, miért kellett találkoznunk, de az Izabella utcában várt egy kocsma teraszán, és két vodka volt előtte. Nem aprózta el. Leljen békére végre! 

Elfogynak a szavak

Könnyek közt kezdődik a nap. Elfogynak a szavak. Ahogy a verseidben is. 

Elhatárolódik

Aszongya Nyisztor Zsolt, a cisztercita gimnázium igazgatója, hogy ő elhatárolódik. Az iskola növendékétől. A keresztény értékek nevében. Elhatárolódik. En nem jártam a ciszterekhez, de Ferenc pápától azt tanultam, hogy a keresztény ember közel megy, hogy találkozzék. A másik ember lelkével. Talán nem megy mindenkihez közel, de ahhoz, akihez pedagógiai viszony fűzi, ahhoz biztosan. És lebontja a falakat. Hogy segíteni tudjon, mert ez a dolga. És nem az, hogy a tyúkszaros állását védje. Vagy az arcát, vagy a mundért, vagy mittudomén. Ha már keresztény.

Fenntarthatatlan

Okos emberek már annak idején megírták, hogy a létező szocializmus működésképtelen és hosszú távon fenntarthatatlan. Ez rendben is van. De van még valaki, aki szerint ez a szar, amiben most élünk (itthon és globálisan) fenntartható? Akkor ezt így hogy?

Ghost

Előadásaimban néha éltem azzal a hasonlattal, hogy a magyar közoktatás olyan helyzetben van, mint Patrick Swayze a Ghost elején: már meghalt, de még nem vette észre. Nos, tegnap bekövetkezett a fordulópont: észrevette.

Mi változik?

Egyesek megkérdezik: változik -e valami a csodálatos pedagógusmegmozdulás hatására? Ha úgy vesszük, biztosan semmi, hiszen a változásnak szükséges (de korántsem elégséges) feltétele a fasiszta rendszer bukása. Másfelől azonban nagyon is változik. Nő a hit egy demokratikus jövőben. Ébred a remény, hogy lesz változás. És megerősödik a szeretet, amely egyedül adhat mindehhez erőt.

Támadás a műveltség ellen

Ne legyenek kételyeink: az a mód, ahogy a kormányzat a közoktatáshoz viszonyul, nem sima hanyagság vagy pláne bunkóság, hanem frontális támadás a műveltség ellen. Ez legalább két dolgot jelent közelebbről. Egyrészt megerősíti azokat a falakat, amelyek a tömegeket eleve elzárják a műveltségtől. Ezzel természetesen kizárja őket a nemzetből, és megfosztja őket a politikai érdekérvényesítés lehetőségétől. Másrészt ez a folyamat tovább csökkenti a műveltséget termelő és terjesztő értelmiség tekintélyét és ezzel tulajdonképpen a műveltség fennmaradását. Amikor a tanármozgalmat a kormányzat megpróbálja merő szociális türelmetlenségnek beállítani, akkor tudatosan ködösít, hogy elterelje a figyelmet az általa szándékosan előidézett fenyegető nemzeti katasztrófáról. 

Csak láncaikat

A pedagógusok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe MI egy egész világot nyerhetünk.

A versengésről

Ha meg akarjuk ítélni a versengés történelmi szerepét, nagyon fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a versengés különböző fajtái között. Szerintem az egyik legfontosabb ilyen különbség, hogy rangsor kialakítása-e a célja. A rangsororientált versengés nagyon gyakori, tipikus példája a versenysport vagy a továbbtanulás (osztályozás). De létezik nem rangsororientált versengés is, példa lehet erre egy focizni összejáró társaság. Ha az egyik csapat mindig győz, akkor nem az történik, hogy azt kikiáltják minden idők győztesének, hanem egészen természetes módon újraosztják a résztvevőket a csapatok között. De példa lehet erre a családi társasozás is.

Kinek drukkoljunk?

Azt hiszem, hogy az Európai Unió szellemi integritása "magasabb erkölcsi szempontból" fontosabb, mint Magyarország sorsa (és mint a mi tyúkszaros kis életünk). Szóval európai polgárként azt mondom, nem szabad fasiszta rendszereket támogatni, még akkor sem, ha ez a multinacionális cégek érdeke. És akkor sem, ha ezzel növeljük a szegénységet. És végre kezdjünk el a radikális megoldásokon gondolkodni.

A gonoszság uralma

Azt írta a Patent Egyesület, hogy az abortusztendeletet kizárólag a nőgyűlölet motiválta. Ez szerintem is így van, bár én úgy fogalmaznék, hogy a színtiszta gonoszság: a fájdalomokozás szándéka pusztán azért, hogy fájjon. És nekem mindegy, hogy Pintér ilyen perverz állat, vagy csak politikai szándék, hogy a szadistákat megnyerjék, mindenképpen a kegyetlenség győzelme a végeredmény. Talán mégis el kéne olvasnom Zoltán Gábort.

Szégyen

A magyar társadalom ölbe tett kézzel nézi, hogy a közoktatás megmentése érdekében kizárólag a pedagógusok tesznek valamit, mintha a normális iskola pusztán a pedagógusok érdeke volna. Nem az, és a tanárok hiába viszik vásárra a bőrüket mindannyiunk érdekében, egyedül nem érhetnek el eredményt. De nyomát sem látom például egy országos szülői sztrájk szervezésének. Nem is beszélve azokról az idiótákról, akik az egészből semmit nem értve még a tanárok (és a nemzet jövője) ellen drukkolnak. Gyalázat.

Öregszem

"Most elmegyek infarktust kapni" – idéztem (félig) tréfásan, és azonnal segítő karok nyúltak felém. Ez a telefonbeszélgetés "örök pillanatként" égett bele a szívembe. És ma úgy gondolom, életem egyik nagy ajándéka, hogy része lehettem annak a munkatársi ÉS szeretetközösségnek, amelynek tagjai Ádám Anetta, Juhász Orchidea, Lubinszki Mária, Szurmai Éva, Ugrai János és utóbb Makrai Kata voltak, és ahol a másikért érzett aggodalom mindig fontosabb volt, mint a Dolgok és az Ügyek. "Sajátos szervezeti kultúra" – mondta erre valaki rosszallóan. És a maga szempontjából bizonyára igaza is volt. Öregszem. Szentimentális lettem.

Moll

Mozarttal kapcsolatban Annától kértem tanácsot, mert ő kiemelkedően szerepelt az országos Mozart-versenyen. Gimisek voltunk, szóval ez még a történelem előtti időkben volt. Azt találtam ki, hogy zongoraversenyeket szeretnék hallgatni, és Annától kérdeztem, hogy melyiket vegyem meg lemezen. Azt mondta, hogy ez és ez a leghíresebb, de szerinte a d-moll a legjobb. Örültem, mert valami okból úgy éreztem, hogy a moll az én világom. Meg is vettem egy lemezt Fischer Annie-val, valóban csodálatos volt, ma is imádom.

Az általam egyébként nagyra becsült Makarenkóval is ez volt a fő bajom. A dúr hangnem. (Amúgy egy kicsit Loránd Ferivel is, aki legnagyszerűbb hazai követője volt.) Anton Szemjonovics valamiért dúr hangnemnek nevezte az általa preferált életérzést, amit most meg sem próbálok kifejteni. Én mindenesetre maradok a mollnál.

A verseny ellen

Nincs olyan, hogy egészséges versenyszellem, ahogy nincs egészséges gyűlölködés sem. Együttműködés van – vagy halál.

Tűzijáték

Azelőtt a kommunizmus jelképe volt a tűzijáték, most a fasizmusé. Kis ország vagyunk, nincs gazdag jelképtárunk.

A célok és az élet

"Az vagy, ami a célod." Van, akire ez a mondás nagyon ráillik, tőlem teljesen idegen. Mindig voltak céljaim, köztük fontosak is, de az életem majdnem mindig kívülesett rajtuk.

Pink education

"Pink education" – Jézusom! Egy ismerős tanárnő így reagált az ÁSZ anyagára messengeren: "Hát ez mi a fasz, kérdeztem volna, ha nem itt élnék." Szívemből szólt.

Relatív

Nem szabad a NER-t a kommunista diktatúrákhoz hasonlítani – mondta a szakember. Hiszen nálunk nincs politikai pszichiátria, rendőrségi verés stb. Szerintem igaza van. A kényszermunkatáborban nosztalgiával fogunk visszaemlékezni 2022 szabad levegőjére.

A gazdagságról

Azt soha nem gondoltam, hogy a szegénység dicsőség, és amellett sem szívesen érvelnék, hogy a gazdagság szégyen. De az utóbbi gondolat gyerekkorom óta bele van tetoválva a zsigereimbe (képzavar).

Szupererő?

Fiatal pár ül a villamoson, kezükben sör, csomagjuk a szemben lévő két ülésen. Miközben közeledem, a lépteimet nem is lassítva, szúrósan nézek a csaj szemébe, csak oda, a csomagokra nem. Azonnal nyúlnak a csomagokért. Én persze megyek tovább. Mindig szerettem volna egy ilyen szupererőt.

Ami jó, az jó

Azért az egyik legszebb öröm: literes üveget felbontani. A tudat, hogy még nagyon sok van benne.

A hagyomány természetéről

Azért az egy nemzeti tragédia, hogy Magyarországon a szórakoztató művészetek múltja egyszerűen elenyészik, mintha soha nem lett volna. Jut eszembe, Gina Lollobrigida júliusban volt 95 (!) éves, ha van valaki, aki hallotta már ezt az igét.

Papó

Már hivatalos és nyilvános: december végén megszületik első unokám, egyben első férfi utódom. Papó leszek.

Nincs igazam szindróma

Irigylem azokat, akik folyton kiakadnak mások helytelen viselkedésén. Én, ha valaki másképp reagál, mint ahogy szeretném, rögtön arra gondolok: biztos rosszul tudom a szabályokat. Összhangban van ez azzal a másik tulajdonságommal, hogy ha valaki vitába száll velem, mindig úgy érzem – és mélyen, belül érzem így –, hogy neki van igaza. Ez azért nem jó.

Vegyünk országot!

Esetleg Elon Musk megvehetné Magyarországot... Amúgy talán már meg is vette, és most kísérletezik. Mit lehet megtenni egy nemzettel?

Tűpontos líra

Amikor azt olvasom versekről, hogy tűpontosak, kibiztosítom a vodkás üvegem.

Meg kell őrizni a kultúránkat

Tudom, tudom, az észérvek itt nem sokat számítanak. De azért leírom. Vannak kultúrák, amelyek elzárkózással megőrizhetők. De az ún. keresztény kultúrát ilyen sarokkövek tartják: "Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám." (Mt 25, 35-36.) Az idegenektől való elzárkózás és az idegenektől való félelem mesterséges fokozása ezt a kultúrát nem megvédi, hanem lerombolja, mert lényegétől fosztja meg.

Az új Horthy

Horthy azzal büszkélkedett, hogy az ő rendszere volt az első fasizmus. Orbán akar lenni a "magyar" Horthy, ő csinálja meg az első neofasiszta rezsimet, és félő, hogy ez az eszme is végigvágtat majd Európán. Szívesen mondanám, hogy úgy is fogja végezni, de a helyes mondat ez: úgy is fogJUK végezni, mint akkor.

Keresztény ellenállás: nincs

"Az antifasiszták: zsidók. A feministák: nők. A környezetvédők: cserjék" – írta TGM 2012-ben (gyengébbek kedvéért: ironikusan). Orbán nettó náci fajvédő beszéde, úgy tűnik, csak a MAZSIHISZ-nál verte ki a biztosítékot a történelmi egyházak közül. Nem értem, miért van az (értem persze, ez is csak irónia), hogy amikor az ország vezetője nyíltan uszít az irgalmasság parancsai ellen, és ezzel a történelem legordasabb, legkevésbé keresztényi eszméit idézi, akkor pl. a katolikus püspöki kartól nem telik egy gyenge morfondírozásra sem.

Love as Resistance

Hogyan lehet a szeretet az ellenállás fő formája? Makacsul emlékezni arra, hogy a szeretet lehetséges, radikális kritikai pozíciót hoz létre egy olyan világgal szemben, amely naponta foszt meg ember voltunktól. Még ha nem is hihetünk abban, hogy ezen a világon túlléphetünk.

Kései

Ha az ember 60 fölött válik anarchistává, az a bölcsesség teljes hiánya, vagy végre benőtt a feje lágya?

Boldogtalanok

"A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az." Boldogok a boldogtalanok, mert egyediek. Ma 100 g vodkát azok emlékére iszom, akik az életükkel fizettek az egyediségükért.

Lényeg és létezés

Nyilván semmi újat nem mondok ezzel, csak hangosan gondolkodom. A kereszténység és a marxizmus közötti mély rokonság abban áll, hogy mindkettő makacsul ragaszkodik ahhoz a különbséghez, ami az ember létezése és lényege között feszül. Az, ahogy IRL vagyunk, az nem az, amire teremtettünk. Hogy van valami elcseszett a létezésben, és ez az emberi lényegből következik, bármi is legyen az.

Az abortusz kérdéséhez

Miért támadják világszerte az abortuszhoz való jogot? Szerintem azért, mert ez kifejezetten női jog, és mint ilyen fenyegetést jelent a minden hierarchia alapját jelentő férfiuralomra. Nagyon sötét világ vár ránk. Közvetlenül a pusztulás előtt.

Mi lesz ebből, tekintetes úr?

Nekem nem kell sok pénz, és Isten látja lelkem, nem irigylem a minisztereket, akiknek a fizetését az én fizetésem másfélszeresével emelték meg egyik napról a másikra. De ha a rezsi viszont több lesz, mint a nyugdíjam (februárban 65 éves leszek), akkor mi lesz velem? Akkor dögöljek meg? Amúgy nem idegeskedem, csak gondolkodom.

A miniszterek zsebéről

Én nem tudom, mért olyan nagy dolog, hogy Orbán megemelte a miniszterek/államtitkárok fizetését. Be kéne látni, hogy őket is érinti a rezsicsökkentés eltörlése, érintheti a kata kivezetése, stb. Hát valahogy csak kompenzálni kellett őket, vagy vállaljanak másodállást?

Felelőtlen ministerium

Független magyar felelőtlen ministerium. Ez a válsághelyzet, nem az energia meg a háború.

A normálisról

A "normális"-sal kapcsolatban mindig rá lehet mutatni arra, hogy "ezért tartunk itt". Minden, ami magától értetődik, közvetlenül felelős a várható pusztulásért.

Még

A Żubrówka az egyetlen normális szesz, amit normális áron meg lehet venni. Vajon meddig?

Dögöljön meg a közoktatás

„A várhatóan romló gazdasági környezetben a munkaerőpiac elszívó hatása csökkenni fog.” Ti. nyugi, nem hagyják el a pedagógusok a pályát, mert hová is mennének? Így Maruzsa. Erre mondhatjuk, hogy nem igaz, mondhatjuk, hogy cinikus és sértő, de én nem ezért húztam fel magam rajta. Ez az ember kormány azt gondolja: tök rendben van, ha az lesz/marad pedagógus, akinek nincs jobb ötlete, aki máshol nem tud elhelyezkedni. Ezeknek tényleg semmi víziójuk nincs arról, hogy miért kéne normális közoktatás. Felőlük meg is dögölhet. Meg is fog, persze.

Kéne

Abból az anyagból kéne szerezni, amit a Kövér szív. Teljesen függetlenedni ettől a nyomasztó valóságtól...

Pedagóguskérdés és feminizmus

A pedagógusok háziasszonyi fizetést kapnak. Van, aki családfenntartói fizetést kap, van, aki háziasszonyit. A családfenntartói fizetésbe bele van építve, hogy részlegesen fedeznie kell a háztartási alkalmazott (feleség) megélhetési költségeit, akinek a fizetése viszont értelemszerűen csökkentett. Azok a nők, akik egyedül vannak, vagy a férjük nem kap családfenntartói fizetést (pl. mert pedagógus), így jártak. Miért nem élnek úgy, ahogy egy nőnek a patriarchális társadalomban élnie kell? Nem is beszélve a pedagógusnak álló férfiakról. Szóval a pedagógusbérekről nem lehet beszélni a feminista diskurzustól függetlenül. Tetejébe így a pedagóguspályán nagyobb számban lesznek olyan nők (de nem férfiak), akik elfogadják a minden elnyomás legmélyebb alapját jelentő patriarchális világrendet. Ennek nyilván megvan a következménye az iskola működésében.

Aberrált dolgok

A transznemű sportolók részvételének nehéz kérdése legyen azok problémája, akik az olyan aberrált dolgok iránt érdeklődnek, mint a versenysportok.

Human condition

A nemi szerepek – és így a család – forradalma alapjaiban fenyegeti az elnyomó rendszereket. A család ugyanis az a hely, ahol már gyerekként megtanuljuk, hogy az uralom és az alávetettség kettőssége az emberi állapot normális kötőanyaga.

Jó hír, rossz hír

A jó hír, hogy volt a magyar történelemben húsz év demokrácia. A rossz hír, hogy mi basztuk el.

A különbség

Azt mondanám, hát ezek kommunisták. Csakhogy a kommunisták elképesztően okos, felkészült szakemberekkel alakíttatták ki a stratégiájukat. Ezek a populista rögtönzések inkább Mussolinire emlékeztetnek.

Így kerek

Olvasom, hogy Coubertin báró Hitler őszinte rajongója volt. Így kerek a világ. Elég elcseszett (és veszélyes) ötlet, hogy sportolók nemzetállamok képviseletében méricskéljék össze a farkukat. Mármint szerintem.

Fasizmusról és oktatásról

Totalitárius rendszernek nevezek minden olyan kormányzati formát, amely a polgárok gondolkodását, mindennapi kultúráját is befolyásolni akarja. Erre alapvetően legitimációs célból van szükségük. A klasszikus fasiszta és kommunista rendszerek például azt állították magukról, hogy vezetőik pontosan tudják, mit akar a "nép", ezért a "népnek" azt kellett akarni, amit az állam megvalósított. A mai választásos autokráciákban pedig egyenesen a kormányok megválasztása múlik azon, hogy sikerül-e a választók akaratát megfelelően alakítani.

Fasisztoidnak nevezek minden olyan totalitárius rendszert, amelynek ideológiájában a rendetlenség felszámolása, a normalitáshoz, az egészségeshez való visszatérés központi szerepet játszik. A klasszikus fasiszta diktatúrák mindenütt a forradalmi mozgalmak ellenhatásaként, azokra válaszul alakultak ki. A fasisztoid rendszerek soha nem konzervatívak, de ideológiájukban fontos szerepet játszik egy konzervatív érvrendszer. Kommunisztikusnak nevezek minden olyan totalitárius rendszert, amely forradalmi mozgalmak győzelme nyomán jön létre, és a múlttal szakító, új, igazságosabb rendként definiálja önmagát. A kommunisztikus diktatúrák soha nem igazságosak, de ideológiájukban fontos szerepet játszik egy szociális érvrendszer.

A fentiek alapján úgy gondolom, joggal nevezhetjük az Orbán-rendszert fasisztoid rendszernek.

A klasszikus totalitárius rendszerek nagy gondot fordítottak a közoktatásra – eléggé érthető módon. Úgy vélték – joggal –, hogy az iskolában tudják megalapozni a felnövekvő nemzedék hűségét, a rendszer melletti elkötelezettségét. Ezzel szemben az Orbán-rendszer láthatóan nem törődik a közoktatással. Ez is érthető. A 21. századra a közoktatás hatékonysága drámaian csökkent. Orbán sokkal jobban bízik a sajtóban, és egyre inkább a közösségi médiában. Az oktatással kapcsolatban a rendszer stabilitása szempontjából elég, ha eredeti feladatát NEM tölti be, azaz ha nem ad stabil gyökereket és hatékony tudást a felnövekvő nemzedéknek.

Ez a helyzet ma. De ez könnyen megváltozhat: a vezér könnyen gondolhatja azt, hogy érdemes forrásokat összpontosítani egy a céljait hatékonyan szolgáló közoktatás kialakítására. Ha én akarnék oktatással megalapozni egy fasisztoid rendszert, a következőket tenném.

1. Elfogadható szintre emelném a pedagógusok bérét.
2. Megnövelném az igazgatók hatáskörét, ugyanakkor a kinevezésüket komoly ideológiai-megbízhatósági kritériumokhoz kötném. Elsősorban az ő feladatuk lenne arról gondoskodni, hogy a tanárok az előírt ideológiát közvetítsék.
3. Megerősíteném a szakfelügyelői rendszert. Azt állítanám, hogy a segítés a feladata, valójában azonban a tantervi fegyelem betartatását várnám el tőle.
4. A tantervben csökkenteném a műveltségi anyagot, és növelném az érzelmi befolyásolás súlyát.

Ez a csomag sokak számára vonzó lehet, sőt sokan gondolhatnák régi progresszív törekvések megvalósításának. Ami pedig nem illeszthető ebbe a narratívába, az úgy jelenhet meg, mint ami elfogadható ár a haladásért.

Szóval legyünk résen. Én mindenesetre szóltam. Ha szerinted is igazam van, oszd meg!

Nem kell szeretni

Radnóti még ezt írta:

"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: 
ez volt a múlt, emez a vad jelen,
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen."

Ma nem tudjuk, mit kell tennünk, hogy más legyen. Ilyen korokban az a nagyon fontos, hogy soha ne mondjuk ki a Sátán mondatát: "Ez van, ezt kell szeretni." Ehelyett mondjuk ezt: ez van, de lehet más is. Nem tudjuk, lesz-e jobb, és ha igen, mikor. De készen kell állnunk rá, azaz nem szűnhetünk meg megérteni, hogy a fennálló miért rossz. Hogy ez a világ miért nem embernek való.

Szórakoztató propaganda

Úgy látszik, tényleg nincs semleges szórakoztatás. Balázsék a Rádió 1-en ma olyan durván nyomták a kormánypropagandát, és olyan ideológikus módon, hogy nekem ne mondja senki, hogy csak viccelődnek.

Pedagógusnapra

A pedagógusbérekről szóló diskurzust ideje volna kiszabadítani a "jaj, de rossz a szegény pedagógusoknak" kontextusból. Ne legyenek kétségeink: a pedagóguspálya lezüllesztése valójában a nemzet maradványainak szétverése. Ezt mindannyian megszívjuk, de főleg az utánunk jövő nemzedékek, akik joggal vonnak majd felelősségre: miért hagytuk?

Mintha magadnak

Egy időben — konkrétan 2014–2018 között — végstádiumú daganatos betegek között önkénteskedtem a miskolci hospice-ban. Egy alakalommal már vagy negyed órája próbáltam kényelmesebbé tenni egy néni pelenkáját, amikor ezt mondta: próbálja úgy, mintha magának csinálná. Nem lehetne úgy? Akkor én ezt nem éreztem nagyon találó megjegyzésnek, mert úgy gondoltam, és talán úgy is volt, hogy igazán megtettem mindent, ami tőlem tellett. És mégis: ez egy nagyon jó maxima. Csináljuk úgy, mintha magunknak csinálnánk. Mérjük úgy a húst, tanítsuk úgy a gyereket, intézzük úgy az ügyeket — mintha magunknak csinálnánk. Talán könnyebb lenne az élet.

Régen jobb volt

Régen minden jobb volt (kivéve ugye a császárkörte). Például a Tiszain volt egy resti, ahol szilvát és Borsodi Borostyánt ittam a túrós csuszához. Az egységből mára csak a kocsma maradt, amiről azonban ma megtudtam, hogy 7-kor zár. Ez a világ megérett a pusztulásra.

Miért pont a pedagógusok?

Azért basztatják pont a pedagógusokat, mert ők az egyetlen ellenállók ebben a kurva országban. Fogalmam sincs, miért van ez így, de történelmileg így alakult. És most büszke vagyok, hogy pár éve beléptem a PDSZ-be 

Just normal

Végtelenül untat Magyarország fasizálódása. Ez valószínűleg baj. A barátaim naponta többször felháborodnak, én meg úgy érzem: just normal.

Sándorunk

Ha tényleg azért került Pintérhez az oktatás, hogy megrendszabályozza a pedagógusokat, az nagyon jó hír. Azt jelenti, hogy a pedagógus tényezővé vált, és tekintélye van. És pontosan ez a dolga.

A versengésről

A versengés mint olyan nem egyszerűen káros, hanem egyenesen ez az oka ennek az egész szarnak. A válasz a kérdésre, hogy "mondjátok, mért van így".

Az ember mint elefánt

Az ember is olyan, mint az elefánt. A vakokról szóló példázatban. Van, aki csak az egyik munkájában látja, van, aki csak a másikban, van, aki csak, amikor szórakozik. Van, aki csak a sikereit látja, van, aki csak a kudarcait. Van, aki csak az alkotásait, van, aki csak a Facebook-posztjait. És mind azt hiszi, hogy ismeri. Pedig az ember ezerarcú és kiismerhetetlen.

János, legyen

Én azt hittem, ez valami posztmodern genderőrület, hogy férfiak női szövegeket énekelnek, és fordítva. De Fekete Pál is annak idején (30-as évek?) micsoda szenvedéllyel énekelte, hogy János, legyen fenn a János-hegyen...

Miért nincs mozgalom?

Miért szavaztak ennyien a Fideszre? Általában így szoktuk felvetni a kérdést. Szerintem meg az a kérdés, miért ennyire gyenge az ellenzék. Kutyaütők, azt tudjuk, arról tudunk sokat beszélni. De milyen társadalmi okai vannak ennek? Én már 2010 óta azon kesergek, hogy nincsenek dalaink. Most kezdem érteni, hogy ez is egy kérdés: miért?

Sonka

Én nem állítom, hogy nem létezik emberi fogyasztásra alkalmas füstölt sonka, de én még nem találkoztam olyannal. Egy ideje nem is veszünk sonkát húsvétkor (se), de az idén a feleségem kapott egy szép darabot a munkahelyétől (szakképzésben dolgozó "oktatók" kényeztetése). Ha esetleg elfelejteném, figyelmeztessetek: soha többé sonkát! Sós törölköző. Ha sokáig főzöd, szétfő, de ez nem segít, a rostok ugyanúgy elrághatatlanok, viszont hosszú ideig leköti az embert, hogy kihúzogassa a fogai közül.

Mire szólt a megbízatás?

Én nem tudom, hogy az ellenzéknek be kell-e ülni a parlamentbe. Nehéz kérdés, majd eldöntik. De az a duma, hogy ezzel bízták meg meg őket a választók, egyszerű bullshit. Mert nem. Én arra adtam megbízást, hogy váltsák le a kormányt. Arról nem esett szó, hogy mi legyen, ha ez nem sikerül. Ha tudtam volna, hogy ez lesz, el se megyek szavazni. Nyilván.

Nem lesz ennek jó vége

Nem vitás: Ukrajna folyamatosan inzultálja a magyarokat. Ha az oroszokkal is ezt csinálta, nem csoda, hogy Putyin berágott. #ironyalert

Nem kell mindig győzni

Nem kell mindig győzni – mondta Mérei, a bölcs. És ez nemcsak pszichológiai, hanem politikai igazság is. Ha most történetesen az ellenzék győz... hát most már leírhatom: a legrosszabbra számíthattunk volna. Mondjuk így: a vereségből többet lehet tanulni, mint a győzelemből.

...közben

s egyre jobban értelek, Petri, régi mester.

Nincs itt semmi látnivaló

Most az a nagyon fontos, hogy ne essünk az áldozathibáztatás bűnébe. Ez egy leigázott, abuzált ország, és ezt az egyesült ellenzék tiszteletet parancsoló kampánya előtt pontosan tudtuk is. Én legalábbis tudtam, és hülye voltam, hogy elfelejtettem. Ez az eredmény nem meglepetés, hanem a papírforma.

Törékeny jogaink

Ha valaki kórházba kerül(t) március 25. és április 3. között, és a kórház nem a lakóhelye szerinti választókerületben van, akkor már nem kérhet mozgóurnát, azaz nem élhet a választójogával. Oké, vannak megoldhatatlan problémák, én nagyon megértő tudok lenni, ami nem megy, az nem megy, rendben. De! Először is világjárvány van, amikor a hirtelen kórházba kerülés olyasmi, amiről állandóan beszélünk, ami napi élménye mindenkinek. Másodszor a választójog elvesztése azért elég nagy dolog. Szóval ha van ennek egy ilyen tipikus esete, azt miért nem lehet nagy betűkkel, világosan, nyilvános hirdetményeken megfogalmazni? Miért kell a beteg embernek végigjátszani – hiába – a mozgóurna igénylését, aztán telefonálgatni ide-oda, mintha egy kivételes, egyedi esetről volna szó? Ez szerintem jogsérelem.

Üzenem

Vasárnapig még kell gyakorolnom, hogy szépen le tudjam írni: иди нахуй! Jó-jó, azért kiixelek mindent, de ezt még rá akarom írni vastag filccel.

Rémálom

"Titokban lecserélték Ukrajna igazgatóját, fideszes politikust neveztek ki a helyére." #félreolvasás #Uránia

Úgy is fogjuk végezni

Orbán akar lenni a "magyar" Horthy. Sikerülni fog neki, és úgy is fogjuk végezni.

Fordítási furcsaságok

"Az alapító atyák nem a bizalomra építettek, mert tudták, hogy a hatalom deformál. Ezért feltalálták a csekket és az egyenleget." (Checks and balances, I guess.) #fordítás

Mindegy

Minden eddiginél extrémebb felmelegedést mértek egyszerre mindkét sarkvidéken. Na most innen nézve nagyjából mindegy, hogy a pedagógusokról szóló esszémet írom, a Taní-tani Online-t szerkesztem, mosogatok, vagy Numbers Game-et játszom.

Komolyan venni

Péter már tudta, hogy halálos beteg, amikor erről a sokadik érettségi találkozóról mesélt. Ott találkozott egykori tanárával, aki büszkén bizonygatta, hogy a hosszú élet titka csak ennyi: semmit nem szabad komolyan venni. Péter ezen felháborodott: ő éppen ellenkezőleg azt vallotta, hogy komolyan kell venni az életet. El is vitte a rák. Én meg rémülten tapasztalom, hogy egyre kevesebb dolgot veszek komolyan. De tényleg, hogy is lehetne másképp kibírni?

Evolúció

Valaha volt a homo habilis, aztán lett a homo erectus, majd a homo sapiens. Végül a homo homini lupus.

Nem az irigység...

Nem az irigység beszél belőlem, de ha megkérdeznék, akarnám-e, hogy a vagyonom egy nap alatt 11 milliárd forinttal csökkenjen, azt felelném: igen, igen, igen!

A háború eredetéről

Nem tudok szabadulni a kérdéstől, hogy vajon nem a hatalmi egyenlőtlenségeken és a versengésen alapuló mindennapi kultúránk-e a felelős végső soron minden háborúért. És vajon nem az-e a jövő kulcskérdése, hogy megváltozik-e radikálisan a család és az iskola működésmódja?

Korszakhatár

Napról napra vezetett titkos online naplóm 3192. bejegyzésében új címke jelent meg: háború.

Ennyi

Tudtam, hogy járványok jönnek, és háborúk, de hogy seggfej diktátorok ok nélkül gyorsítják majd fel a pusztulást – erre nem számítottam.

Ez is valami

Nem tudok filmet rendezni, nem tudok énekelni, nincs jó humorom, egyáltalán semmihez sincs különösebb tehetségem. Viszont Putyin seggét se nyalom. #szomorúvagyok

Egy keresztény-anarchista-feminista alternativa

Az alapkérdés mindig ez: miért önzőek és agresszívek az emberek, miközben az együttműködés és az altruizmus mindig is evolúciós előny volt? Rousseau – és aztán még inkább Marx – válasza az volt, hogy az emberek a lényegük szerint igenis jók, és az intézmények tetszik rosszá őket, nevezetesen elsősorban a magántulajdon és az azon alapuló gazdaság, valamint a hatalmi hierarchián alapuló állam. Ezzel a modellel az a fő baj, hogy vagy el kell fogadni az intézmények által létrehozott morális sivatagot, vagy programként a magántulajdon és az állam felszámolását kell kitűzni. Ami nekem tetszik, de eddig nemcsak kudarcba fulladtak az ilyen kísérletek, hanem egyenesen az önzés és agresszió soha nem látott burjánzásához vezettek. Mert ilyen az emberi természet – mondják a radikális baloldal konzervatív kritikusai.

Gondoljunk most végig egy kifejezetten nem marxista és nem rousseau-ista alternatívát! Mi van, ha "a rossz" eredetét nem a "nagy társadalomban", hanem éppen ellenkezőleg az magánéletben, a családban keressük? A patriarchális család mindig is despotikus közösség volt, a családfő szinte korlátlan hatalommal rendelkezett, és bár a polgári társadalomban ez jogi értelemben megszűnt, továbbra is fennmaradt egy olyan családon belüli egyenlőtlenség, amelyben egyesek (a férfiak) kényelmét mások (a nők) munkája biztosítja. Egy ilyen egyenlőtlenség csak többé-kevésbé kifinomult hatalmi technikák révén tartható fenn, amelyek túl gyakran vezetnek feszültségekhez és agresszióhoz. A marxista narrativa szerint a mai elnyomó-patriarchális család a kapitalizmus terméke, ami nagyon meglehet. De vajon nem lehet-e éppúgy az is, hogy fordítva van? Hogy az a mód, ahogy a magántulajdont, a piacgazdaságot és az államot működtetjük, azokon a tapasztalatokon alapul, amelyeket még gyerekként a patriarchális családban szereztünk? És amelynek lényege a kényszer kultusza, a "ki kit győz le?" elve és az egyenlőtlenség normalizálása.

Elképzelhető-e a piac és az állam humanizálása? A zéró összegű játszmák helyett win-win megoldások, megállapodások? Elképzelhető-e a felebaráti szeretetre – és nem mellesleg ökológiai tudatosságra – alapozott gazdaság és politika? Ehhez nem politikai döntésekre van szükség, hanem kulturális átalakulásra. Ez anarchista és feminista program, amely azonban aligha valósulhat meg a kereszténység és a katolikus egyház megújulása nélkül. Amúgy szerintem Ferenc pápa pont ilyesmit hirdet.

Power in the union

A kormány gonosz rendelete a pedagógussztrájkról csattanós válasz azoknak, akik azt gondolták, hogy a kétórás figyelmeztető sztrájk nem elég erőteljes akció. A hatalom reszketni méltóztatik, és ezzel elismeri, hogy "there is power in the union". Tisztelet a két szakszervezetnek és a bátor pedagógusoknak, hogy ezt elérték!

Üzenet

A minap Vági Zsolt egy podcastban (még nem nyilvános) szakmai kérdésekről kérdezgetett. A végén azt kérdezte, mit üzennék a pedagógusoknak, és azt találtam mondani, hogy "Lépjetek be a szakszervezetbe. Holnap."

Hála Káslernek!

Voltaképpen hálásnak kell lennünk az EMMI-nek. Ha simán belenyugszik a sztrájkba, sőt segíti a zökkenőmentes lebonyolítást, tesz egy homályos ígéretet, aztán nem csinál semmit, akkor bizonyára elhal a lelkesedés. De a kicsinyes akadékoskodás, a megfélemlítés és a bosszúállás logikája harcra kényszeríti a pedagógusokat. Harci tapasztalatot szereznek, megismerkednek a sztrájkszervezés ezernyi buktatójával, és megerősödve folytatják a küzdelmet mindannyiunk érdekében.

Nem könnyű

Hozzá kell szoknunk, hogy kibaszott nagy zsenik 79 évesen is egy ötéves szintjén állnak politikailag, a zsarnokot támogatják, és összevissza beszélnek. Ez van, nyilván a kettő nem függ össze.

Freud aknamunkája

A "beszállókártyát" rendszeresen "bosszúállókártyának" olvasom. Valami baj van velem? #félreolvasás

Arról, hogy mi a sztrájk

Pedagógusok figyelmébe: sztrájk akkor és csak akkor van, amikor leáll az üzem. Nincs olyan, hogy magányos sztrájk, nincs olyan, hogy fakultatív sztrájk. Mondjuk ki újra és figyelmesen: csak az a sztrájk, ha leáll az üzem.

Már késő

Anyám szerette a magyar nótát. Ha néha színházba eljutott, mindig operettre ment. Megkérdezném tőle, szerette-e Horváth Pistát, aki akkoriban nagy sztár volt, én meg most lettem a rajongója. Megkérdezném, de már nem tudom.

Hagyomány, tekintély, demokrácia

A demokrácia alapelve, hogy "a többség dönt". Ugyanakkor a politikai elmélet alapjaihoz tartozik, hogy – legalábbis a modern demokráciákban – ez csak az egyik alapelv. Legalább ilyen fontos, hogy a többség nem hozhat akármilyen döntést, bizonyos alapvető értékekhez, amelyek a demokrácia, pontosabban az alkotmányosság fundamentumát alkotják, ragaszkodni kell. Ilyen értékek mindenekelőtt az emberi és polgári jogok (beleértve a polgárok pártatlan tájékoztatásának elvét), valamint a hatalommegosztás és a jogállamiság. Igen ám, de ha ezek az elvek nem a többségi akaraton alapulnak (azaz többségi akarattal nem visszavonhatók), akkor mi legitimálja érvényességüket? Úgy gondolom, hogy egy hagyomány, az alkotmányos jogállam és a demokrácia hagyománya.

Ez talán különösen hangzik, mert a felvilágosodás óta a Hagyomány és az Ész két ellentétes princípiumnak számít, és a demokrácia éppen arról szól, hogy a döntések egy racionális diskurzusban születnek, amelyben minden résztvevő egyenlő: csak az érvek számítanak, és nem a tekintély. Márpedig minden hagyomány erejét a tekintély adja, azaz egy hagyomány azért tartalmaz érvényes iránymutatást a döntéseinkre nézve, mert tiszteljük azokat, akik azt képviselik, mintegy megjelenítik: a szüleinket, a tanárainkat, tudósokat, művészeket, sőt általában az értelmiséget, intézményeket (pl. az egyházat), történetek hőseit stb. A demokrácia talán kevéssé elemzett sajátossága, hogy legmélyebb alapjait tekintve ő is ilyen hagyományokon nyugszik. Ezzel a hagyománnyal és a hozzá kapcsolódó történetekkel jó esetben az iskolában találkozunk, miközben az általános műveltség alapjait sajátítjuk el, mert a műveltség maga sem más, mint az elsajátított hagyomány. De nemcsak az iskola alapozza meg ezt a kultúrát, hanem a köztéri szobroktól kezdve a filmekig és a regényekig nagyon sok minden.

Az iskolában persze (elvileg) nemcsak a demokrácia hagyományát (pl. az emberi jogok tiszteletét) sajátítjuk el, hanem sok más hagyományt is, megtanuljuk tisztelni (hangsúlyozom: elvileg) a tudást és mindazokat az embereket, akik a tudást képviselik a társadalomban. Bízunk bennük, és ezért nem kérdőjelezzük meg lépten-nyomon a társadalmat működtető fundamentális elveket.

Na most az van, hogy a 20. század utolsó harmadáig ez nagyjából tényleg így volt, sőt nálunk még tovább is, kb. az ezredfordulóig. Ekkor azonban valami radikálisan megváltozott. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tisztán látom ennek az okait. Elmélkedtem erről a kérdésről például itt (vagy ugyanez videó formában). A lényeg, hogy korunk egyik fő jellemzője a hagyományos műveltség (és vele a hagyományok) tekintélyvesztése, aminek oka (vagy következménye? fene tudja ebben a posztmodern világban) általában a tudás és a tanultság tekintélyvesztése. A politikában ez sokféle, gyakran egymásnak ellentmondó formában nyilvánul meg. Orbánra gyakran azt mondják (meg Trumpra és sok más politikusra), hogy gátlástalan. Ez azonban nem valami személyes tulajdonság, vagyis hát eléggé mindegy, hogy mennyire személyes. A lényeg, hogy politikájából a demokratikus hagyomány "gátlásai" hiányoznak, és ezt megteheti, mert már a "nép" sem érti, hogy miért kéne "tabukat" tisztelni. Én ezt nevezem populizmusnak. De a meg nem gondolt "tabudöntögetés" az elnyomottak körében is megjelenik, és ott is megvannak a veszélyei.

A veszély világos: a demokrácia szétporladása. Ezt látjuk, valószínűleg látja mindenki. Amire föl szeretném hívni a figyelmet, az az, hogy emögött észre kell venni a műveltség tekintélyvesztését.

Nagy vita van erről

A fasiszta hatalomkoncentráció is jelen van a világban. Aztán, hogy ez elvezet-e a pedofíliához vagy nem, arról van egy nagyon nagy vita.

Orbán ma is beszélt

Imádom, hogy miközben az állam kinyilvánítja, hogy mi a jó, és mi a rossz szexualitás, a szülők nevelési jogával takarózik. Holott a magyar közoktatás úgy van szabályozva, hogy a szülőknek zéró beleszólása van abba, hogy mit tanítanak a gyereküknek. Én például (nagy)szülőként hiába kérem ki magamnak, hogy történelemből hazugságokat tanítsanak, ez senkit nem érdekel.

Magyarország előre megy

Nekem tetszenek a rögzített élelmiszerárak. Esetleg érdemes volna megfontolni Recsk újraindítását is.

Türkök vagyunk

Mégiscsak türkök vagyunk. A kazahok is elbaszi-nak hívják a diktátort.

Ennyit a nemekről

Örülök, hogy Novák Katalin személyében végre egy nő nyeri el azt a méltóságot, amelynek súlyát és tekintélyét Schmitt Pál és Áder János alapozta meg.

A kör bezárul

Gyakran jut eszembe az a szerző, aki valahányszor meg akart írni valamit, ellenőriznie kellett, nem írta-e meg már egyszer, mert különben simán újra nekilátott volna. Én is így vagyok ezzel, van egy sor gondolat a fejemben, és mint az öregek, akik mindig ugyanazt mesélik, én sem tudom, megírtam-e már őket nyilvánosan (blogbejegyzésekről beszélek persze), rá kell keresnem a dolgaim között. Most is utána kellett néznem, írtam-e már korábban erről a jeles esszéistáról. Hát írtam, de most sikerült újra megírnom.

Elárvult gyerekkor

Csak ma jöttem rá, mit is jelent, amikor mindenki meghal, aki a gyerekkorom környezetét alkotta: a szüleim, a testvéreim, a nagybátyám, a nagynéném, az unokatesóm (egy unokatesóm, akivel mindig lazább volt a kapcsolatom, él még, Isten éltesse sokáig). Szóval senki nincs már, aki emlékezne arra a világra. Maradtak az én emlékeim, de nincs kitől kérdeznem, ezek az emlékek már örökre szubjektívak maradnak, ameddig megmaradnak.