A világ megismerése majdnem mindig a másik világának megismerése. Nagyon kevés az olyan helyzet, amikor közvetlenül, a Másik közvetítése nélkül szerzünk tapasztalatokat. Ez szinte kizárólag a közvetlen környezetünkre korlátozódik. A megismerés tipikus útja – és mondani se kell, hogy az iskolában ez kizárólagos – az, hogy mások megmutatják nekünk a világot. Értelemszerűen az ő világukat, ahogy ők ismerik a világot. Ehhez nyitottnak kell lennünk arra a másságra, ami az ő világuk. Ha nem bízunk bennük, nem is próbálunk belépni oda. Szóval a felvilágosodás és a kritikai gondolkodás alaptétele, hogy semmit ne fogadjunk csak azért, mert ő (egy tekintély) mondta, nagyon fontos és helyes. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy ki mondta, hogy hogyan viszonyulunk hozzá. Mert igazsághoz csak úgy jutunk, ha előzetesen elfogadjuk a Másik közlésében megmutatkozó igazságigényt. Megismerés és bizalom, igazság és közösség szorosan összetartoznak.
