Attól tartok, lassan semennyire. De ez nem azért van, mert így akarom, hanem elkötelezettségeim ellenére alakul így. Hacsak nem pont rám vonatkoznak Lukács 1919-es furcsa szavai:
"Feltéve, de meg nem engedve ugyanis, hogy újabb kutatások kétséget kizáróan bizonyították volna Marx minden kijelentésének tárgyi helytelenségét, minden komolyan „ortodox” marxista feltétel nélkül elismerhetné ezeket az új eredményeket, elvethetné Marx minden egyes tézisét, anélkül hogy akár csak egy pillanatra is fel kellene adnia marxista ortodoxiáját."
Történelemszemléletem sejtéseken alapul, eléggé szembe megy Marxszal, miközben nagyon is baloldali. A fő téziseim valahogy így néznének ki.
- Az emberiség történetén végigvonul egy olyan mentalitás, amely az egyenlőtlenségeket és az erőszakot normálisnak tekinti. Nem vonom kétségbe, hogy ezt az állatvilágból hoztuk, de az sem lehet vitás, hogy elvileg túl lehet lépni rajta. Ám ez soha nem történt meg. Sejtésem szerint ennek a sziklakeménységű mentális struktúrának a forrása a családban kereshető, ahol legalábbis a neolitikumtól a férfi és nő egyenlőtlensége és ennek adott esetben erőszakos érvényesítése, a családfő korlátlan hatalma a világ legtermészetesebb dolga. Innen nézve a feminizmus nem egyszerűen az egyik elnyomott csoport önvédelme, hanem – potenciálisan – a mentalitás radikális "átkapcsolását" célzó mozgalom.
- Az ipari forradalommal és a nemzetállami fejlődéssel párhuzamosan kibontakozó tömegoktatás alapvető mechanizmusait kétségkívül a termelés igényei és struktúrái határozták meg, de a közoktatás azonnal a meghatározó mentalitás újratermelésének fő ágense lett. Ennek a mentalitásnak fő elemei: (1) az egyenlőtlenségek normalizálása, (2) az erőszak normalizálása, (3) a bölcseleti értelemben vett – "öncélú" – gondolkodásnak egy szűk elit privilégiumává tétele, a nem-gondolkodás normalizálása.
- A termelési eszközök bármilyen értelemben vett kollektivizálása (a magántulajdon megszüntetése) képtelen megszüntetni az "osztálytársadalmi mentalitást". Ez a kudarc úgy jelenik meg, mintha az "osztály nélküli társadalom" nem felelne meg az "emberi természetnek". Ezzel szemben azt állítom, hogy amivel itt találkozunk, az nem az emberi természet, hanem az osztálytársadalmi mentalitás, és egyszerűen téves az a gondolat, hogy a termelési struktúrákban végrehajtott átalakulások ezen akár hosszú távon is képesek lennének változtatni.
- A mentalitás megváltoztatása azonban korántsem lehetetlen. Ehhez – a politikai hatalomátvétel után – egyrészt el kel foglalni az iskolát, azt tudatos politikával a műveltség demokratizálásának, a gondolkodás művelésének színhelyévé kell tenni, másrészt finom állami eszközökkel támogatni kell a családon belüli viszonyok demokratizálását.
Mennyire vagyok tehát marxista? Annyiban, hogy a kapitalizmus fölszámolásában és az osztály nélküli társadalom elvi lehetőségében hiszek. És sajnos ezek szükségességében is. Különben mind elpusztulunk.
-----------
(A mentalitás fogalmának használata nem véletlenszerű. Meghatározó számomra az ún. mentalitástörténet szemlélete. Ennek rövid leírását lásd: Le Goff, Jacques: A mentalitástörténet problémái. Világosság, 1976/11, 683–689. o.)
Mi az, hogy "osztálytársadalmi mentalitás"? Annak elfogadása, hogy a termelőeszközökkel rendelkező ember kizsákmányolhatja azt, aki nem rendelkezik termelőeszközökkel. Gondolom ez lehet egy szűkebb definíció. Ha nincs termelőeszköz magántulajdonban, akkor a kizsákmányolás nem lehetséges, maga a mentalitás "kikopik" a társadalomból. Persze nagy valószínűséggel ez a szűk definíció nem jó, vagy legalábbis Imre nem fogadja el. Hiszen mielőtt említi a fogalmat, általában beszél egyenlőtlenségekről, erőszakról, mindezeknek a normalizálódásáról. A kizsákmányolás egyik feltételét jelentő termelési eszközöktől való megfosztás nyilván nem szünteti meg az embertelen egyenlőtlenségek, s az erőszak formáinak mindegyikét. Foximaxiból fél- vagy inkább negyedművelt vagyok, már nem emlékszem, hogy az ún. marxisták mit mondtak arról, hogy a kizsákmányolásmentes társadalom megszünteti-e a bűnözést, az erőszakot, mint más, a gazdaságon kívüli kiszolgáltatottságot is, de talán ezt mondták. Én sem hiszem, hogy ez így van, vagy pontosabban nem hiszem, hogy itt vannak automatizmusok. Úgyhogy az iskolának valóban lehet szerepe a knauszi tág értelmű "osztálytársadalmi mentalitás" eltüntetésében. De ez nem lesz autonóm szerep, az iskola nem "forradalmárként" lép fel ezen a színpadon, hanem továbbra is a társadalom - akkor már gyökeresen más - elvárásainak a teljesítőjeként.
VálaszTörlésHát ugye a kérdés az, hogy "a társadalom elvárásai" az mi, és mi az, hogy "autonóm szerep". Marxnál pl. a gazdaság igazán autonóm szereplő, de a Kommunista kiáltványban így írnak a "politikai átmeneti időszakról": "a proletariátus zsarnokian beleavatkozik a tulajdonjogokba és a polgári termelési viszonyokba, tehát olyan rendszabályok útján, amelyek gazdasági szempontból tökéletleneknek és tarthatatlanoknak látszanak..." Vagyis a a politikai szféra nagyon is autonóm módon viselkedik a "társadalommal" szemben. És valóban ezt kísérelték meg a bolsevikok 1917 után. Szerintem persze ez egyáltalán nem sikerült, de pont azért, mert ez a politikai akarat a termelési viszonyok átalakítására irányult és nem az oktatásra. Ez utóbbi esetben szerintem az állami oktatáspolitika igenis játszhatna aktív társadalomátalakító szerepet.
TörlésHát szerintem nem egészen. Először - némiképp Deweyt követve - nekiestek a reformpedagógiának, kötelező Dalton… s hát a “tudat határozza meg a létet” elv a kommunista nép- és átnevelésekben érvényesulni akaródott igazán. Makarenko is ezért lett a voluntarizmus bálványa.
VálaszTörlésEz igaz. De az én álláspontom az – és ezt itt valóban nem fejtettem ki, egyszer kifejtem rendesen –, hogy a termelési mód azonnali átalakítása teljesen lehetetlenné tette a kapitalizmus meghaladását, és olyan diktatúrához vezetett szükségszerűen, ami eleve illuzórikussá tette a pedagógiai törekvéseket. A demokrácia megvédése kulcskérdés.
TörlésEzzel az utóbbival maximálisan egyetértek. És azt is elismerem, hogy a "társadalom elvárásai" fogalom is tartalom nélküli, inkább valamifajta "egyszerűsítő" megfogalmazás akart lenni, vagy inkább valami olyasminek a kifejezése, amire nincs jobb megnevezésem. Egész egyszerűen csak arra gondoltam, hogy egy osztálynélküli társadalomban, hozzáteszem: ami azonban nem valami proletár- vagy más diktatúra jellegű berendezkedéssel bír, az iskola már nem forradalmi tettet hajt végre, ha úgy tesz, ahogy azt mindketten elfogadtuk. Csak ennyi. Hiszek benne, hogy van olyan társadalom, amelyben az iskolának a társadalmi viszonyok konzerválását jelentő funkciója a mi demokratikus, erőszakellenes, diktatúraellenes értékeinknek megfelelően, de akkor is a meglévő társadalmi viszonyok fenntartása érdekében működik. Az iskola mindig így működik, csak mindig más és más értékrendeknek megfelelően. E tekintetben az igazi kérdés az, hogy amit most leírtam, tényleg valamilyen "természettörvény-e", vagy vannak olyan történelmi időszakok és helyzetek, amikor az iskola egyszercsak forradalmi jellegű, vagyis a társadalmi viszonyok alapvető átalakítását jelentő változások egyik terepe. Én egy óvatos igennel válaszolok erre a kérdésre, de nem úgy értem, hogy az iskola a forradalmi változások közvetlen résztvevője mondjuk azzal, hogy a fiatalokat valamilyen új társadalmi eszme elfogadására és képviseletére neveli. Hanem úgy, hogy a fiatalokat az eszmékre való nyitottságra, kritikus gondolkodásra, felelősségvállalásra, tenni akarásra neveli. Vagyis szerintem a forradalmi iskola az, amely messze elkerüli a normativitást és az indoktrinációt. Ez például ma forradalmi tett lenne. (Nahalka)
VálaszTörlésAz utolsó mondataiddal teljesen egyetértek, ebben ugyanazt valljuk. Van azonban egy pont ahol szerintem nem pontosan értjük egymást, ezért újra megpróbálom vázolni az én utópiámat. Én Marx követőjének vallom magam a következőkben.
VálaszTörlés1. A kapitalizmuson túl kell, és talán túl is lehet lépni.
2. A nem kapitalista társadalmi berendezkedést nevezhetjük osztály nélküli társadalomnak.
3. Hogy milyen lesz (ha lesz) ez az osztály nélküli társadalom, arról csak homályos fogalmaink lehetnek, és ez így is van rendjén.
4. Ennek az átalakulásnak az első lépése, hogy a munkásosztály és szervezetei megszerzik a hatalmat. Ez a Kommunista kiáltványban mint "politikai átmeneti időszak" szerepel.
Innen kezdve már nagyon másképp gondolkodom, mint Marx (és a kommunisták). Ebben az időszakban ugyanis végzetes (a diktatúra felé vezető) intézkedés lenne a tulajdonviszonyok (a termelési viszonyok) radikális átalakítása. Ehelyett az iskolát kell "megszerezni", azaz a társadalom többségének kulturális felemelkedését kell megvalósítani. Ez a munkásosztály legfontosabb érdeke és egy nem kapitalista társadalomba való demokratikus átmenet nyilvánvaló előfeltétele.
De Pista jövőképe egy sajátos “történelem vége”,ami ellentmond
VálaszTörlésMinden “dialektikus és történelmi materialista” világképnek, az “ aranykor” eljövetele?Amit csak osztályuralmi restaurációktól kellene megvédeni?
Nem. Az a történelem vége lenne, hogy az iskolának abban a társadalomban nem (sem) lenne forradalmárokat kiképző funkciója?
TörlésMi a különbség a kritikus gondolkodó és a forradalmár között?pedagógiai szempontból. Jó, előbbi natjában a kémiában nincs molitovkoktél készítés…
Törlés