A késő kapitalizmus politikailag a rendpárti autokrácia felé gravitál. Egyszer majd megpróbálom ezt érvekkel alátámasztani, most csak élvezem, hogy egy blogbejegyzés lehet slendrián. Szóval a demokrácia olyan, mint a repülő ember. A természet azt diktálja, hogy lezuhanjon és szörnyethaljon. De a természet parancsa léghajóval, repülővel, helikopterrel, sárkányrepülővel (miegymással, mondaná Tölgyessy) legyőzhető. Arra akarok kilyukadni, hogy demokrácia akkor lesz, ha az erőket összpontosítva, a normalitás csábításának ellenállva megtervezzük és megvalósítjuk. Különben nagyon rövid időn belül belezuhanunk a fasizmus mocsarába.
Az emberarcú fasizmuséba, meglehet. A mai magyar politikai helyzet kiáltóan antidemokratikus. Abban az értelemben tudniillik, hogy a Magyar-kormány lényegében korlátok nélkül működik. Ne értsetek félre: teljes szívemből kormánypárti vagyok. Hiszem, hogy a kormány őszintén a hazám javán dolgozik, bízom benne, hogy eredményesen számolja föl a korrupciót, megbünteti a bukott rendszer prominenseit, humanizálja a gyermekvédelmet, átláthatóbbá teszi a döntéseket, stb. Azt azonban nem látom, hogy komoly kísérletet tenne egy demokratikus szituáció létrehozására.
Az a helyzet, hogy ma Magyarországon nincsenek pártok. Vagyis egy van – bár ne lenne –, a Mi Hazánk. A Tisza nem párt. Sokak szerint népfront, ez jó, de a népfront több mindent jelenthet. A Tisza nem úgy népfront, mint az egykori népfrontkormányok, a francia, a spanyol vagy éppen a chilei. Ezek karakteres baloldali pártszövetségek voltak. A Tisza inkább az, aminek a boldogult emlékű Hazafias Népfront hazudta magát: az egész nemzetet megtestesítő mozgalom. Megcsinálta a centrális erőteret, és nem vagyok biztos benne, hogy ez baj. Kérdés, hogy lehet-e a centrális erőteret demokratizálni. A Fidesz amúgy szintén nem párt, hanem egy bűnszövetkezet reziduuma. A szívem mélyén nem is értem, mit keresnek a parlamentben. Igaz, hogy az előző rendszerváltás után az MSZP parlamenti párt lett, de azért nem Németh Károly, Gáspár Sándor vagy Grósz Károly kérte számon az Antall-kormányon a szabadságot és a demokráciát.
Szóval mit tehetne a kormány a demokráciáért? Talán az erre a válasz, hogy várjak türelemmel, majd jön a nagy alkotmányozási folyamat. Csakhogy a demokrácia egyrészt nemcsak az alkotmányon múlik, másrészt lehet, hogy akkor már késő lesz. Félek, hogy azonnali és tudatos demokratizálási intézkedések nélkül egy olyan politikai rendszer szilárdul meg viszonylag gyorsan, amelynek karizmatikus vezetője méltán népszerű, a nép bízik benne, nem a saját és haveri köre zsebére dolgozik, a kritikát viszont részben leszereli, részben elfojtja, hatalmának korlátozását pedig nem tűri el. Kelet-európai viszonylatban ez nem is hangzik rosszul. De van vele baj: a korlátozatlan hatalom mindig a kisebb ellenállás irányába mozdul, hosszú távon gondolkozó nemzetépítés helyett a leggazdagabbak érdekeit szolgálja ki. És ez persze csakhamar rongálni kezdi emberi arcát is. Pont.
Talán azt mondod, lesznek majd pártok, és akkor minden egész más lesz. Lehet, de egyelőre mintha különösebb igény nem mutatkozna pártokra. És különben is, miért vágyakoznék olyan pártra, amely mást akar, mint a mégiscsak a kedvem szerint dolgozó Magyar-kormány? Persze, lesznek majd pártok, de próbáljuk meg a demokráciát nem erről az oldalról megfogni. Úgy gondolom, elgondolhatóak olyan intézkedések, amelyek már most képesek lennének a kormányzati önkényt korlátozni. Két ilyen irányt szeretnék felvázolni.
Az egyik a törvényhozó hatalom függetlenségének erősítése. Szemben az iskolában tanultakkal Európában a törvényhozás sehol sem igazán független a végrehajtó hatalomtól, autokráciákban persze végképp nem. A parlamentáris rendszer ilyen, de ha tehetünk valamit azért, hogy a képviselők erősebben függjenek a választóiktól (és kevésbé a pártvezetéstől), akkor azt tegyük meg. Én például kötelezővé tenném, hogy az egyéni képviselők legalább havonta nyilvános gyűlést (nem fogadóórát, nem online kapcsolattartást) tartsanak a választókerületükben, ahol a polgárok előtt meg kell védeniük a kormány politikáját, és észlelniük kell, ha ez a politika veszít a népszerűségéből. Érzékelniük kell, ha veszélyben van az újraválasztásuk. (Innen nézve mind az újraválasztás korlátozása, mind a képviselői fizetések korlátozása nemcsak cégéres baromság, hanem kifejezetten antidemokratikus-populista lépés.) Ez egyébként válasz lenne arra a kérdésre is, hogy mire valók jelenleg a Tisza-szigetek: ezeknek a gyűléseknek a tartalmi előkészítésére, a közvélemény előzetes vitákkal történő megszervezésére. Ami pedig az alkotmányt illeti – tudom, ezt rajtam kívül mindenki ellenzi, és tisztában is vagyok a hátrányokkal, de –, én nagyon üdvözölnék egy olyan választási rendszert, amelyben minden képviselőt egyénileg választanak (nincsenek pártlisták).
A másik javaslatom – és ez sem új, csak következetesen kéne csinálni –, hogy a minisztériumok mellett jöjjenek létre olyan szakmai tanácsok, amelyek részben civil szervezeteket, részben intézményeket képviselnek, és erős jogosítványokkal rendelkeznek. Bizonyos típusú rendeletekkel kapcsolatban véleményezési, másokkal kapcsolatban egyetértési joggal bírnak. Biztos nem kell ilyen tanács minden mimisztérium mellé, más esetben pedig többre van szükség, hiszen a minisztériumok több szakterületet fognak össze. Ezt ki kell találni. Az ún. társadalmi egyeztetés jó dolog, de a rendszeres konzultációk mellett szükség van intézményes korlátokra is
Uff.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése