2016. november 10., csütörtök
2016. november 9., szerda
Aggódnak értem
– Imre beért már?
– Nem.
– 11 órája nem osztott meg semmit. Nem tudom, merre járhat.
– Nem.
– 11 órája nem osztott meg semmit. Nem tudom, merre járhat.
Címkék:
tíz másodperces novella
A demokrácia vajon mi?
Újra nekifutok egy korábbi posztomnak. Nem szeretem azt a narratívát, hogy ez a többség akarata, oszt jónapot. Ahhoz, hogy a többségnek akarata legyen, szükség van egy akaratképzési folyamatra, hogy megvalósuljon két dolog: 1. egyáltalán akarjon valamit a többség, 2. rendelkezzék a szükséges információkkal. Ez az empowerment, más néven "helyzetbe hozás". Ha ez nem történik meg, akkor nem beszélhetünk a többség akaratáról, az akarat nélküli emberek döntése pedig kiszámíthatatlan. (Ezért nem lehetett előrejelezni az amerikai elnökválasztás eredményét sem.) Van ennek a gondolatmenetnek valami jelentősége? Szerintem csak annyi, hogy nem az a demokrata, aki "tudja, hogy mit akar a nép", hanem az, aki szóba áll vele.
Címkék:
gondolatforgácsok
Arról, hogy mi a demokrácia
Azt gondoljuk, hogy a demokrácia az, ha megkérdezzük a zembereket, mit akarnak, és akkor az lesz. Ebből aztán persze, hogy az következett, hogy a politikusok iparszerűen igyekeznek befolyásolni a zembereket, hogy akarják azt, ami nekik jó. És ez elég jól működik is. Csakhogy a demokrácia nem ez. A demokrácia ez: "a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk". A demokrácia egy kommunikációs folyamat, amelyben minden (azaz minél több) érdekelt rész vesz, és amely arról szól, hogy közös értékeinket tiszteletben tartva mi lenne a legjobb megoldás. Ma ezzel szemben az van, hogy a szavazók többsége egyáltalán nem vesz részt ilyen kommunikációs folyamatokban, mert a kutya sem kérdezi a véleményüket. És ezután van pofája azt mondani a politikusoknak, hogy a szavazás eredménye a többség akarata.
Címkék:
gondolatforgácsok
History reloaded
Nem a világnak van vége, hanem egy "nagy elbeszélésnek". És nem úgy, hogy bizalmatlanok lettünk vele szemben, hanem úgy, hogy mostantól bárki letromfolhat, ha hivatkozunk rá. Azt mondjuk, emberi jogok, alkotmányosság, jogállamiság, igazságosság, szabadság – azt mondják, ugyan, ez lejárt lemez, nem is tudtad?
Műveltségkép
Műveltségkép az ezredforduló után – ezen a címen tartok előadást mához egy hétre. Vicces, nem? (Mondjuk, eleve a világvégére akartam kihegyezni, és akkor még nem is gondoltam Trumpra. :) )
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)