2018. március 13., kedd
2018. március 11., vasárnap
Vasvillával
"Ha azonnal és gyökeresen nem változtatnak a helyzeten, vasvillával hányják ki magukat az országból!" Ja, nem először van ilyen helyzet Magyarországon. (Azt hiszem, én sem először osztom meg.)
Szikrából pattan ki
Magyarország puskaporos hordó, a nyugalom csak látszólagos. És senki sem tudja, nem tudhatja, hogy mi lesz az a véletlen eset, az az apróság, az a szikra, amely a robbanást előidézi. Ez lehet, hogy nagyon baj lesz. Lehet, hogy nagy jó. Ezt sem tudhatja senki. Nekem inkább Odojevszkij ugrik be (Puskinhoz írta):
"Ám légy nyugodt: mi mind kevélyen
Viseljük itt rab életünk,
tömlöcbe zárva, bányamélyben,
a cár dühén csak nevetünk.
Felcsap a láng, tűz lesz a szikra.
Nem szenvedünk hiába itt.
Felnéz a nép szent zászlainkra,
úgy vívja újabb harcait."
"Ám légy nyugodt: mi mind kevélyen
Viseljük itt rab életünk,
tömlöcbe zárva, bányamélyben,
a cár dühén csak nevetünk.
Felcsap a láng, tűz lesz a szikra.
Nem szenvedünk hiába itt.
Felnéz a nép szent zászlainkra,
úgy vívja újabb harcait."
2018. március 10., szombat
Házmesterek?
Szeretném megfogalmazni, hogy kiknek a stílusát képviseli a kormány, de bármit mondanék, az sértő lenne az adott csoportra. A házmesterek, a kabinosok, a piaci trógerek világa ez? De hiszen köztük sok nagyon jó fej van. Ha meg azt mondom, a külvárosi kocsmák alkoholistáit látom viszont a kormánytagokban, akkor végképp elszégyellem magam.
Migránsokat irtok
A migránsok elleni uszításról mindig a régi vicc jut eszembe:
– Te mivel foglalkozol?
– Zombikat irtok.
– De hát nincsenek is zombik :o
– Szívesen, baszdmeg!
– Te mivel foglalkozol?
– Zombikat irtok.
– De hát nincsenek is zombik :o
– Szívesen, baszdmeg!
2018. március 9., péntek
Ha én Semjén Zsolt lennék...
„Ha én kidobott, kóbor kutya lennék, akkor azt kívánnám, hogy egy jól irányzott lövéssel ejtsenek el, mintsem nyomorultul fagyjak meg, megegyen a rüh, éhen pusztuljak, vagy elüssön egy autó, és az árok szélén még napokig kínlódjak.”Ha meg rénszarvas lennék, azt kívánnám, hogy ég és föld között lebegjek egy helikopterre kötve. Még ha nem is élek már akkor.
2018. március 8., csütörtök
A nőnapról
A nőnapot a feminista szocializmus hozta létre a 20. század elején. Innen nézve egészen bizarr és perverz a mostani nyálzás. Minden szál átadott virággal ennek a mozgalomnak a vereségét ünnepeljük. Minden virág mosolygós válasz a "¡no pasaran!"-ra: "hemos pasado".
Válasz a kommentekre
Fura, hogy ennyire nem értitek, mire gondolok. (Nem az, hogy nem értetek egyet.) A nőnapból az évek során egy patriarchális ünnep lett, azaz úgy illeszkedett be a domináns kultúrába, hogy önmaga ellentétévé alakult. Ez olyan, mintha május 1-jén a vállalkozók meghívnák egy sörre a munkásokat, hogy ezzel köszönjék meg nekik a profitot. Világos persze a különbség is: a nők iránti tiszteletnek, a lovagiasságnak nagyon régi hagyományai vannak. ("While putting her down, we pretend that she's above us.") És nekem semmi bajom ezekkel a hagyományokkal, eszembe se jutna lerombolni őket. Csak éppen a nőnap egy modern ünnep, és éppen a férfiak által dominált világ elleni lázadás hullámai hozták létre. Clara szerintem is forog a sírjában, de nem azért, amit én írtam, és talán nem is azért, mert a nők elnyomása és diszkriminálása azóta is napi valóság (hiszen ez az ő céljait nem érinti), hanem azért, ahogy a macsó kapitalizmus gond nélkül a lovagiasság kultúrájának részévé tette azt a tüzet, amit ő ez ellen lobbantott lángra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)