2018. március 31., szombat
Nino
A Nino egy olcsó rum. Annyira minimalista, hogy még a tildét is lespórolták a második n-ről. De amúgy teljes értékű.
Nagyszombati poszt
Aki szokott imádkozni, könyörögjön ma Orbán Viktorért, a miniszterelnökért, a bűnösért. Mert Ő nem a bűntelenekért jött el és halt meg a keresztfán, hanem értünk, bűnösökért.
#noirony
#noirony
Naplemente délben
Érdekes élmény volt ma megnézni a Naplemente délben c. 1979-es magyar filmet. A sztori szerintem idegesítően gyenge, a színészi játék – kiváló színészekkel – inkább átlagos, mint kiváló. És mégis: élvezettel néztem végig. Egy lassú magyar filmet, pedig általában türelmetlen filmnéző vagyok. Úgy tűnik, az ember filmes ízlése (is) fiatalon alakul ki.
Egy vagyok a kétezerből
Ma a miniszterelnök azt állította, hogy van mintegy 2000 ember, akik Soros zsoldjában a fennálló rezsim ellen áskálódnak. Ha tényleg lenne ilyen lista, és én nem lennék rajta, az nagyon bántana. Márpedig biztos nem vagyok rajta, úgyhogy ezúton szeretnék jelentkezni, ha még lehet. Inspirálóm Oskar Maria Graf egy szép írása, amely magyarul Max von der Grün Ifjúságom a Harmadik Birodalomban c. könyvében jelent meg. Mivel nem találtam itthon a könyvet (mindig ez van), a neten pedig csak angolul találtam meg, ezért a következő szöveget angolból fordítottam, ami nem túl szerencsés egy német szöveg esetében.
Égessetek el!
Tiltakozás az 1933. május 10-i német könyvégetés alkalmából.
Mint majdnem minden baloldali szocialista értelmiségi Németországban, én is megtapasztaltam néhány áldásos következményét annak, hogy az új rezsimben élhetek. Miközben a városon kívül voltam, a rendőrség megjelent müncheni otthonomban, hogy letartóztasson. Elkoboztak egy halom pótolhatatlan kéziratot, fáradságosan gyűjtött kutatási anyagot és számos könyvemet. Ezeket bizonyára elégetik. Így arra kényszerültem, hogy elhagyjam az otthonomat, a munkámat és – ami talán a legnehezebb – szülőföldemet, hogy elkerüljem a koncentrációs tábort.
De a legbájosabb meglepetésről csak most értesültem: a Berliner Börsencourier szerint rákerültem az új Németország íróinak fehér listájára, és minden könyvem olvasásra ajánlják, legfontosabb munkám, a Wir sind Gefangene kivételével. Szóval az "új" német szellem egyik exponensévé neveztek ki!
Hiába kérdezem magam: mivel érdemeltem ki ezt a gyalázatot?
A "Harmadik Birodalom" felszámolta a német irodalom szinte minden jelentős művét, elhatárolta magát a hiteles német költészettől, száműzte a legtöbb fontos írót, és lehetetlenné tette, hogy műveik megjelenjenek Németországban. Néhány dagályos, tudatlan szennyíró és a most hatalmon lévő felelőtlen vandálok megpróbálnak mindent lerombolni az irodalmunkban és művészetünkben, ami kivívta a világ tiszteletét, és elérni, hogy a "német" szó a szűk látókörű nacionalizmus szinonimája legyen. Egy olyan nacionalizmusé, amely elnyomja a legenyhébb liberális kezdeményezést is, egy olyan nacionalizmusé, amelynek parancsai nyomán minden becsületes szocialista barátomat üldözik, bebörtönzik, kínozzák, meggyilkolják vagy olyan kétségbeesésbe taszítják, amely végül öngyilkossághoz vezet.
És ennek a barbár nacionalizmusnak a bajnokai, amelynek semmi, abszolút semmi köze nincs a németséghez, azt merik állítani, hogy én az ő értelmiségük egyik képviselője vagyok, és rátesznek arra az ún. fehér listára, amely a világ lelkiismerete előtt csak fekete lista lehet. Semmivel sem érdemeltem ki ezt a gyalázatot!
Egész életemmel és mindennel, amit írtam, jogot szereztem arra, hogy könyveim a halotti máglya tiszta lángjai nyaldossák körül, és megmeneküljenek a barnába öltözött gyilkosok véres kezétől és züllött agyától.
Égessétek el a német szellem munkáit! Ez a szellem elpusztíthatatlanul tanúsítani fogja szégyeneteket!
2018. március 30., péntek
A cselekvésről
Van úgy, hogy nem a várható eredmény végett kell cselekedni. Én például elmegyek szavazni.
2018. március 29., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)