A lírai prózáról

Ha jól értem, van olyan próza, akár hosszú szöveg is, ami valójában líra. Ha a szerző a saját – valóságos vagy fiktív vagy éppen finoman a kettő között lebegő – lelki történéseit írja meg úgy, hogy a szövegben semmi történet nincs, vagy ha van, nem az az érdekes, akkor ez valójában líra. És ez teszi érthetővé, hogy élvezni is tudjuk az ilyen látszólag teljesen önérdekű szöveget.