Amikor a tekintélyuralmi rendszerek megszilárdulnak, és a demokrácia intézményei eltorzulnak vagy megszűnnek, a legnagyobb veszély a felejtés. Elfelejtjük a múltat, és elfelejtjük azokat a szellemi eszközöket (elméleteket), amelyek segítségével elemezhetjük a jelent. Az amnézia védtelenné teszi a társadalmat, felszámolja a köztársaság immunrendszerét, és felkészít az önkényuralom elfogadására. Ez az amnézia nem az Orbán-kormánnyal kezdődött, és nem szűnik meg a veszély, ha ez a kurzus megbukik. Az, hogy a köztársaság mennyire nem védi magát a támadásokkal szemben, világos jele annak, hogy eleve súlyos betegségek hordozója volt. Ráadásul a felejtésben érdekelt (tehát távolról sem konzervatív) kormányzat megbízható szövetségesre talál a posztmodern tömegkultúrában, amely egyfelől csak azt tartja értéknek, ami éppen trendi, másfelől elzárkózik a hosszú szövegektől. Ilyen helyzetben a politikai cselekvés talán legfontosabb formája a tanulás, az igazság keresése, a felejtés elleni küzdelem.
A szélsőjobb térhódítása a fiatalok között, masszív jelenléte az egyetemeken különösen élesen veti fel a demokratikus értelmiség felelősségének kérdését. Nincs mese: ki kell dolgoznunk, mit tehetünk az ifjúság visszaszerzése, demokratikus politikai nevelése érdekében az iskola, az egyetem falain belül és azokon kívül. Ez a felelősség természetesen alapvetően az intézményes oktatás vállát nyomja. De az oktatási reform jogos igényétől függetlenül el kell kezdenünk megszervezni a közélet iránt érdeklődő fiatal demokraták demokratikus olvasó- és vitaköreit.
A demokráciakörökön helye van az előadásnak is, de a szövegfeldolgozó szemináriumnak és persze a játéknak is. Kik tartanák a foglalkozásokat? Elsősorban azok a fiatal és középkorú kutatók, egyetemi, főiskolai és középiskolai tanárok, akik tudományos és oktatómunkájuk mellet fontosnak tartják a közéleti cselekvést is. Egy lehetséges modell, hogy valaki állandó vezetőként összetart egy demokráciakört, és időről időre meghív egy-egy az adott témához nagyon értő szakembert. A téma lehet történelmi (érzékeny kérdések, szembenézés a múlttal, felejtésre ítélt témák, mint pl. a munkásmozgalom története, ami a társadalmi önszerveződés nagyon tanulságos és sikeres példája), szociológiai (a magyar társadalom alapbajai, pl. a szegénység vagy a cigány – nem cigány együttélés kérdései) közgazdasági (értsük meg korunk gazdasági szituációját), de akár irodalmi is, ha éppen az látszik szükségesnek.
Én nem tudom, hogy kell ezt csinálni, nincs tapasztalatom, de érzem a cselekvés kényszerét. Olyan szövetségeseket keresek, akik a kezdeményezéstől sem riadnak vissza. Ezért hoztam létre a Demokráciakörök nevű csoportot. Én ide nem fogok senkit név szerint meghívni (egy áldozat kivételével, mert anélkül nem lehet csoportot létrehozni :) ), mert nem akarom, hogy bárki úgy érezze, nyomást akarok gyakorolni rá. Ha úgy érzed, tenni tudsz az ügyért, jelentkezz a csoportba. Ezt a felhívást többször meg fogom osztani, hogy minél többen lássák. Oszd meg te is, ha egyetértesz! Találjuk meg egymást, mert egyre nagyobb a baj!
A Demokráciakörök a Facebookon: http://www.facebook.com/groups/630675883614329/
http://www.facebook.com/notes/imre-knausz/fel%C3%ADhv%C3%A1s-demokr%C3%A1ciak%C3%B6r%C3%B6k-l%C3%A9trehoz%C3%A1s%C3%A1ra/10151376830397689
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése