Rövid apokrif

És megteremté a világot, és látá, hogy jó. De az ember nem vala jó, ezért veté mindet a külső sötétségre. Mindet egy szálig. De nyugtalanság támada az ő lelkében. Mert látta vala Ő az emberek életét, és beszélt vala a kiválasztottakkal, és küldötte vala hírnökit a földre több ízben, de mégsem ismerte meg, milyen is embernek lenni. Ennekokáért imígyen gondolkoda: megszületek én is, valamint egy ember, élek, valamint egy ember, és meghalok, valamint egy ember. És akként cselekede, amint elgondolá: megszülete, valamint egy ember, éle, valamint egy ember, és meghala, valamint egy ember. Nem ember képiben, hanem egészen emberként. És látá, hogy ez szar. Különösen ami a keserves kínzatást és a vos szegekkel veretést illeti. És támada az Ő lelkében részvét a nyomorult ember iránt, és furdalá az Ő lelkét a lelkiismeret teremtménye miatt. És monda: akinek a lelkében hasonló részvét és lelkiismeret támadand, nem hal az meg, hanem örökké él.