Az éhezők viadaláról

Nem, nem állítom, hogy Az éhezők viadala magas irodalom. (Kb. az Egri csillagok szintje – mondom provokációs céllal.) De van benne valami, amit nagyon szeretek: nem követi a negatív utópiák orwelli hagyományát, aminek a lényege, hogy az elnyomottak túlnyomó többsége belülről is elfogadja, mintegy természetesnek tartja az elnyomást. Itt az elnyomottak zömmel békések, de kezdettől tisztában vannak azzal, hogy az igazságtalanság uralkodik. És ez szerintem reálisabb is, mint a totális zombisodás. Akik az elnyomásba beletörődnek, azok is gyűlölik a fennállót, és ez az, ami reményt ad. (A hazugság gyűlölete tudniillik, mielőtt valaki irritálódik a szótól.)