Az istaságról

Nem szeretem, ha rám akarják bizonyítani, hogy ilyen vagy olyan "ista" vagyok pusztán azért, mert bizonyos alapértékeket elfogadok. Nem gondolom, hogy liberális lennék pusztán azért, mert fontosnak tartom a szabadságot, konzervatív lennék azért, mert fontosnak tartom a hagyományokat, vagy mert úgy gondolom, hogy nem árt néha intézményes korlátok közé terelni az emberi természetet. Hasonlóképpen nem vagyok szocialista azért, mert bajnak tartom, ha túl nagyok a társadalmi egyenlőtlenségek, nem vagyok nacionalista azért, mert néha számra veszem a "nemzet" szót, és nem vagyok anarchista azért, mert úgy vélem, csökkenteni kellene a privilegizáltak hatalmát. És nem, nem vagyok feminista pusztán attól, hogy szerintem a nőket egyenlő jogok és egyenlő társadalmi esélyek illetik meg a férfiakkal. Valamilyen "istának" lenni mindenekelőtt azt jelenti, hogy azonosulok egy valóságos mozgalommal, és ha nem is veszek részt benne aktívan, de valamiképpen mérvadónak tekintem a mozgalom hagyományait és állásfoglalásait. Hát ilyen mozgalmat most nem nagyon látok.