A pásztorok felelősségéről

Ha fontos véleményformáló személyiségek – és most elsősorban a történelmi egyházak legtöbb vezetőjére gondolok – azzal mutatnak példát híveiknek, hogy elmennek (érvényesen) szavazni, akkor én őket mindenekelőtt azzal vádolom, hogy hamis tanúbizonyságot tesznek. Nyilván elolvasták a népszavazásra kitűzött kérdést, így tudják, hogy azt értelmezni nem lehet, azaz nem lehet értelmesen megválaszolni sem. Ha mégis arra biztatják híveiket, hogy csináljanak úgy, mintha egy demokratikus döntési folyamat részesei lennének, akkor tudatosan hazudnak azoknak, akik őket hiteles személyiségeknek tartják. Ez önmagában súlyos és elszomorító tett. De ráadásul azt is tudniuk kell, mert nem buta emberek, és mert felelősek a rájuk bízott lelkekért, hogy valójában a hatalom eszközként használja az embereket egy olyan kampányban, amely a félelem és a gyűlölet felkorbácsolásáról szól (miközben semmiféle ésszerű megoldást nem kínál magára az alapproblémára). Ezek a pásztorok tehát nemcsak hazudnak, hanem kifejezetten szembefordulnak Jézus Krisztus tanításával. Ezért mondom én, hogy a történelmi egyházak mély erkölcsi válságban vannak. A népszavazás ezt felszínre hozza, és csak remélni tudom, hogy ezekben a napokban minden (fő)pap lelkében megjelenik a kétségbeesés és az irtózatos erejű vágy az erkölcsi útmutatásra.