A választási politizálás vége

Teljesen igazuk van mindazoknak, akik azt mondják, hogy a magyar demokratikus erők leszerepeltek, bénának és morálisan gyengének bizonyultak, ma is csak szerencsétlenkednek, stb. Ez mind igaz. De ha csak ezt hangsúlyozzuk, nem látjuk meg, hogy mennyire nagy a baj. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy majd jön egy daliás és hiteles legény vagy leány, minden jóérzésű ember őt támogatja, és akkor majd Orbán fejvesztetten menekül. A helyzet azonban rosszabb. A helyzet az, hogy nincs demokrácia, és nincs többpártrendszer (azaz: nincs több párt). És nem azért, mert ügyetlenek voltunk (persze azok voltunk), hanem azért, mert egy tudatos politika felszámolta őket. A kormány médiamonopóliumára támaszkodva sikeresen démonizálta Gyurcsányt és a "liberalizmust", ez vezetett az MSZP széthullásához, teljesen életképtelen álpártok alakulásához. A demokratikus pártok elhiteltelenedése nélkül természetesen Orbánnak sokkal nehezebb dolga lett volna. De nem ez volt-e a helyzet a Rákosi-diktatúra kialakulásának idején is? Mégsem mondjuk, hogy a kisgazdák maguknak köszönhetik a bukásukat. Mindenesetre a választási politizálás kora lejárt, úgyhogy kevés unalmasabb kérdés van, mint hogy ki legyen az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Én örülök, hogy nem Andor lesz, hanem egy érdektelenebb ember, mert aki ezt elvállalja, az 18-ban bizonyosan végleg el fog használódni.